A nap első langyos sugarai simogatták a talpamat, ami szemérmetlenül kibújt a takaró alól, mocorogni kezdtem, mikor éreztem, ahogy a karja a mellkasomra kerül és egy határozott mozdulattal közelebb húz magához. Még félálomban is éreztem, ahogy eluralkodik rajtam a vágy. Megigazítottam a csípőm, éreztem, hogy ébren van, legalábbis egy része biztosan. A kezembe vettem és lassan csúsztattam fel-le az ujjaim rajta. Tudtam, hogy elmosolyodott, a nyakamhoz furakodott, belecsókolt, finoman megharapott, megmarkolta a mellem, ami azonnal megkeményedett a kezében. Nem raboltuk az időt, a hasamra fordított az egyik lábam felhúzta, hogy hozzám férjen, majd utat tört magának. A párnába nyögtem. Lassan mozgott előre és hátra, élvezettel pillanott a csupasz hátamra, szétfeszítette a popsim, hogy lássa hogyan merül el a bájaimban. A látvány tovább ingerelte, így ütemet váltott és egyre határozottabban tört újra és újra utat magának, éreztem, ahogy az elmém elárasztja a gyönyör. A lepedőbe markolva sikoltottam a párnába. Majd zihálva tértem magamoz egy röpke pillanatra csak, mert újra a gyönyörbe taszítótt, egy soha véget nem érő áradat ragadott el. Perzselt a pillantása, ahogy gyönyörködik a testem gyötrelmeiben. Halk nyögések szakadtak fel a torkából, ráfeszültem, éreztem, hogy újra elönt a gyönyör, de végre magammal rántottam őt is. Rám zuhant, finoman zihált, szinte éreztem, ahogy a szíve hevesen ver a mellkasa mélyén. Kiseperte a hajam az arcomból és csókot nyomott a pofimra, majd mellém hevert.

  • Jó reggelt. – mondta halkan, miután a légzésem lecsillapodott.
  • Jó reggelt. – válaszoltam csillogó szemekkel, kócosan.
  • Gyönyörű vagy.
  • Mint egy madárijesztő. – állapítottam meg.
  • Egy gyönyörű madárijesztő.
  • Köszi.
  • Szívesen.
  • Nem gondoltam, hogy itt leszel.
  • Nem ez volt a terv, de képtelen voltam arra, hogy itthagyjalak az éjszaka közepén egy árva szó nélkül. – válaszolta szelíden, miközben a takarót a csípőmre húzta, majd a kezét a derekamon felejtette.
  • Örülök, hogy képtelen voltál rá. – elmosolyodott, majd csókot lehelt a vállamra. – Viszont most már mennem kell. – elkomorult az arcom.
  • Kikísérlek. – válaszoltam sután.

Kócosan egy száll köntösben álltam a bejáratban, még ki nem hajtott a kapun. Ekkor Iván jelent meg a hátam mögött, édes illatot vonszolt magával. Megállt mellettem, felém nyújtva a kedvenc bögrémet. Rámosolyogtam, ahogy kivettem a kezéből, kellemesen langyos volt. Leültem az oroszlán hátára, keresztbe vetettem a lábaim és a távolba révedt egy pillanatra a tekintetem. Megéreztem a rajtam hagyott illatát. Közben Iván egy égő cigarettát nyújtott felém, biccentettem, ahogy kivettem a kezéből. A meleg fény felszárította a parányi párát a bőrömről, a kávé már az ereimben lüktetett, a füst szétáradt a tüdömben. Abban a pillanatban minden a tökéletes helyén volt az univerzumban. Megtámaszkodott a másik oroszlánon és türelmesen várt, hogy vele is legyen időm foglalkozni. Imádtam a tapintatért.

  • Hol vannak a többiek? – törtem meg végül az idilli csendet.
  • Eligazításon.
  • Te miért nem vagy ott?
  • Mert az én dolgom az, hogy önre figyeljek Madame. – elmosolyodtam. – És reméltem, hogy befejezhetjük a megkezdett beszélgetést.
  • Ahhoz kell még egy kávé, meg egy sokkal békésebb hely. – az arcán finom csalódottság ívei jelentek meg. – Emeld fel a feneked és induljunk. – elvigyorodott, mint egy gyerek, akinek igent mondanak a vidámparkra.

A konyhába menet megkértem Laurát, hogy hozzon le nekem egy bakancsot a gardrobból, amíg főzetek egy újabb adag kávét. Térült-fordult és már ott is termett. A konyhában mindenki sürgött forgott, igyekeztek elkerülni a szemkontaktust. Meg a látványt, amit nyújtottam miközben a bakancsba szuszakoltam a lábaim. Iván rutinosan elém állt, hogy a kíváncsi szemek se fükészhessék a kibuggyanó dekoltázsom, közben igyekezett a plafont fürkészve megtartani, hogy ne essek pofára. Visszarendeztem mindent a helyére, majd a követekző bögrével a kezemben távoztunk a gazdasági bejáraton. Laura érezte, hogy ő most nem kell, így visszasietett az irodájába a napi teendőihez. A bakancs jó ötletnek bizonyult, mert az építkezés törmeléke garantáltan kárt tett volna a puha talpamban. Valóban jól álltak, de a tereprendezés még váratott magára. Iván türelmesen, egy szó nélkül bejárta velem az épületet, rosszalló pillantásokat vetve a munkásokra, akik nagyobb érdeklődéssel szemléltek az illendőnél. Az eszem egészen máshol járt, így fittyet sem hánytam rájuk. A konyhába érve megkértem, hogy nyissa ki a padlóba ágyazott nehéz pinceajtót. Nekiveselkedett és felhajtotta, majd rögzítette mindkét szárnyát, hogy vissza ne zuhanjon ránk, ha a lépcsőre érünk. A korábbi finom doh szag elillant, talán a festés, a takarítás, vagy az ódon holmik eltávolítása lehetett a megoldás, már nem tudjuk meg, de a helyiség tiszta volt, mint egy műtő és üres, mint egy elhagyott kápolna. A boltíveket helyrehozták, a gerendákat ahol kellett megerősítették, még érezni lehetett a lakk illatát.

  • Hogy tetszik? – szegeztem a kérdést Ivánnak.
  • Remek boros pince lesz belőle. – állapította meg.
  • A borospince a nagy ház alatt van.
  • Akkor mi lesz a funkciója? – sokat mondó pillantást vetettem rá. – Értem. Bár ahhoz most egy kissé csupasz, nem gondolja Madame?
  • Sajnos az. – válaszoltam szomorú hangon, ahogy megérintettem a hideg falat.
  • Mennyire akar messzire menni? – rápillantottam, majd elméláztam egy pillanatra. Mennyire akarok messzire menni? A végéig, vagy ahhoz nincs bennem elég kurázsi? A Rózsa lovag sem viselt meg, akkor vajon ők megviselnének? Iván türelmesen várt a válaszra.
  • Nem döntöttem még el. – tartottam egy lélegzetnyi szünetet, majd folytattam – Attól tartok, hogy a bennem lakozó sötét lény egy ponton eluralkodik rajtam, és olyat teszek, amit tiszta fejjel soha nem tennék. – előbb lesütötte a szemeit, majd lehajtotta hozzá a fejét.
  • Azt nem ajánlom Madame. Kietlen vidékre száműzi az embert, ha kiolt egy életet. Tudom, a munkánk szerves része a szemet szemért, de nem mindenki képes ezzel megbírkózni, így kérem, mielőtt erre szánná el magát engedje meg, hogy átvegyem a terhet.
  • Miért tennéd meg? – megálltam vele szemben, az álla alá nyúltam, hogy a szemembe nézzen.
  • Mert ez a dolgom.
  • Nem, nem ez a dolgod. – mondtam határozottan, miközben mélyen a szemébe néztem – A te dolgod, hogy óvd a testem, nem az, hogy bemocskold a kezed miattam.
  • A szerződésemben talán ez van, persze, ha lenne ilyenem, de az elveim más elvárásokat támasztanak.
  • Ostoba elveid vannak. – válaszoltam, miközben elengedtem az állát és épp elfordultam, mikor a kezem után kapott, a tőle telhető legnagyobb gyengédséggel fogta meg, nem mozdultam, ő sem.
  • Lehet, hogy ostobák, de az enyémek. Egy célom van, megvédeni önt mindenáron, mindegy, hogy az én, vagy valaki más élete bánja. – egy pillanatra elöntött a méreg, majd újra a szemébe néztem. Annyi mindent láttam benne, hogy szinte lebénultam. Végtelenül őszinte volt a pillantása. Ezt nem csak komolyan gondolja, de hisz is benne. Voltak már lojális emberek az életemben, de ez egy egészen új szint volt. Talán ő is táplált irántam érzelmeket, ahogy Oleg, vagy JD, de ez mégis más volt. Őszinte, esszenciális, és megdöbbentő. Ahogy a rácsodálkozástól megváltoztak a vonásaim úgy engedett fel az ujjai finom szorítása a csuklómon. – Bocsásson meg!
  • Nem történt semmi. – mondtam egy kissé zavarban.
  • Remélem nem veszi tolakodásnak, de szívesen berendezném én a megfelelő módon a helyiséget.
  • Egyedül is menni fog? – elmélázott – Igen. – válaszolta végül.
  • Rendben. Mennyi időre és pénzre van szükséged?
  • Pár nap, és az összeg nem lesz jelentős. – a fejében már kalkulált, tervezett, rendezett, alakított, csiszolt, és már épp hangszigetelt is.
  • A hangszigetelést, már megoldották. – jegyeztem meg halkan.
  • Hangosan gondolkodtam?
  • Nem, csak a szükséges a hatékony munkához, ezért már az eredeti tervekben benne volt. Minden helyiség hangszigetelt, mindenhol vannak mikrofonok, kamerák, zárt hálózaton, amint látod nincs térerő.
  • Mert a föld alatt vagyunk.
  • Az egész épületben nincs.
  • Faraday kalitkát csinált az egész házból?
  • Megirigyeltem, ne csak Nitronak legyen. Mutatok valamit.
  • Rendben. – Megnyomtam a megfelelő terméskövet az egyik sarokban, kérdőn pillantott rám, majd néhány pillanattal később felbukkant egy leolvasó, majd finom kattanásokkal és koppanásokkal kioldott egy zármechanizmus és meglepő módon kinyílt egy ajtó. Tiszta, széles folyosó tárult a szeme elé. – A házba visz?
  • Nem.
  • Akkor?
  • A birtok határáig.
  • Szóval ezért tartott eddig az építkezés?
  • Már eredetileg is megvolt, csak rendbe kellett szedni, vélhetőleg itt lopott a vadász az urától, vagy itt csempészték be a szajhákat. Nem tudni, de a terveken nincs rajta.
  • De aki készítette tudja.
  • Aki készítette soha nem árulna el engem.
  • Ezen át érkezik az árú?
  • És minden más, ami idekerül. A pince egy részét lerekesztjük, hogy legyen látszat, és senki ne legyen kíváncsi.
  • Nem rossz ötlet.
  • Tudom.
  • Bocsánat.
  • Semmiség, neked és nekem lesz csak bejárásunk ide. Tarts rendet, és tartsd rendben magad. Ha segítsége kell, elfáradtál, vagy csak valamivel nem értesz egyet, akkor nekem szólsz. És ez az utolsó alkalom, mikor mondhatsz nemet. – egy szó sem hagyta el az ajkait – Rendben. Kezd el a tervezést, és szólj, ha kell a pénz a beszerzésre.
  • Megvárjam még Szergej kivonul?
  • Ha így látod jónak.
  • Nem feltétlenül, de ezen még elgondolkodom.
  • Mennyi az idő?
  • Azt hiszem ideje, hogy visszainduljunk, még a végén valaki félreérti.
  • Értsék, csak megerősíti a jogosultságát, hogy itt legyél. – elvigyorodott, felpillantottam rá.
  • Ja, hogy elméletben.
  • Igen, elméletben. – finoman megráztam a fejem, közben elmosolyodtam. Mielőtt visszaértünk a konyhába a lépcső alján megállítottam. – Biztos vagy benne?
  • Igen.

A házba érve elválltunk egymástól, rám fért egy fürdő, így a szobámba mentem, épp, hogy megmártóztam a habokban, mikor ismerős, erős léptekre lettem figyelmes. Szergej. Semmi kedvem most ehhez a beszélgetéshez. Soha többé nem akarok kimászni a kádból, cikázott át az agyamon. Hallottam, ahogy ledobja magát a kanapéra. Picsába!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Elmúltál már 18? :) Felnőtt tartalom