A tükör előtt álltam és a sebhelyem nézegettem. Ezernyi gondolat cikázott át a fejemen. A fésülködőasztalon halomban hevertek a kinyomtatott oldalak, amiket Laura gondosan összerendezett nekem, hogy ezzel is megkönnyítse a kiválasztás kínos folyamatát. Lehet egy lakberendezővel jobban járnék, de az nem szolgálná a terveim. Azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom az építkezés ezen fázisát feltűnés nélkül kivitelezni. Tudom, hogy Iván mindent el fog követni, de ez hatalmas felelősség, amit meg kellene valakivel osztania, de ismerjük a szabályt, ha valamit 3 ember tud, az már nem titok többé.

Átfutottam a halom papírt és tudtam, hogy nincs köztük az, aki nekem kell. A legtöbb ripacs. Ez persze nem Laura hibája, abból próbált várat építeni, amit össze tudott mazsolázni. Érződött az igyekezet, de a tapasztalatlanság is. Lehet, hogy egy kováccsal többre jutnék. Autentikus berendezés a pincébe. Húskampók, fém asztalok, bárdok, kések, csontozók. Elmosolyodtam. Mint valami elcseszett elmebeteg sorozatgyilkos. Ekkor robogott be Laura egy kissé csapzottan.

  • Remek, már azt hittem, hogy lekéstem!
  • Nem sikerült, és hogy hogy csak így berobogsz?
  • Kopogtam. Legalább ötször. Azt hittem alszik.
  • Nem hallottam.
  • Bizonyára lekötötte az olvasnivaló Madame.
  • Láttad ma Oleget?
  • Nem volt hozzá szerencsém. Talán végigaludta a napot.
  • Ez nem jellemző rá.
  • Valóban nem az. Akarja, hogy?
  • Nem, nem szükséges, majd előkerül. Vélhetőleg Szergej talált ki neki valamit.
  • Lehet, bár ebéd után Szergej úr is távozott a házból.
  • Nem is mondta a kis majom. – Laura a telefonomért indult, majd felém nyújtotta a készüléket. – Olvasol a gondolataimban. – elvigyorodott és eltűnt a gardrobban. A telefon hosszan búgott, majd szétkapcsolt. Csalódottan dobtam az ágyra.
  • Semmi?
  • Semmi.
  • Megpróbálja újra?
  • Nem, látta, hogy kerestem, majd hív, bár ahogy ismerem nem fog. Csak felbukkan, mint valami gonosz mumus.
  • Ebben mindketten nagyon jók, ha szabad megjegyeznem.
  • Mondanám, hogy vér, de csak neveltetés. – válaszoltam egy halovány mosollyal az arcomon. – Úgye ma készítesz ki fehérneműt is?!
  • Persze. Nem lehet elkapatni az urat.
  • Te kis manipulátor. – elmosolyodott, miközben a ruhám a tükörre akasztotta.
  • Igyekszem ellesni a trükköket Madame.
  • Jól megy. – a ruhára pillantottam – Ez azért egy picit túlzás, nem gondolod?
  • Mi a baj vele?
  • Nem sokat bíz a képzeletre.
  • Látta már meztelenül.
  • Ő igen, de a vendégek nem.
  • Akkor kerítsek valami visszafogottabbat? – Az órára pillantottam.
  • Arra már nem lesz időnk.

A ruha szabadon hagyta a hátam, a dekoltázs a köldököm alá ért és a combtövemig fel volt sliccelve. Csodás selyem volt, súlyos, így könnyedén hevert el a bőrömön, miközben feszesen tartotta minden apró pántját. Laura felsegítette a cipőm, mivel mindenem kibuggyant abban a pillanatban, ahogy előre akartam hajolni. A ruha allja épp, hogy súrolta a padlót, könnedén ringva mozdult velem minden lépésnél. Az apró csipke bugyi remekül bújt meg alatta, mintha nem viselnék semmit. Kontyba tűzte a hajam egy két tincset kifelejtve, majd eltűnt a falban. 5 perccel később hosszú láncon hozott egy függőt a széfből, és a tenyerében szorongatta az apró gyémánt fülbevalókat. Kész volt a toalettem és ő büszkeségtől dagadó kebellel nézte a művét. Már-már zavarba ejtő, hogy úgy öltöztet, mint egy tarababát, de nem akartam letörni a lelkesedését.

A pultnál várakoztam, hogy hozzájussak az italomhoz, mikor ismerős illat kúszott az orromba. Oleg. Állapítottam meg magamban.

  • Plusz pénzt kellene kérned.
  • Miért?
  • Elképesztően gyönyörű vagy ebben a ruhában.
  • Köszönöm. Hol voltál?
  • Dolgom volt.
  • Maradjunk ennyiben?
  • Maradjunk.
  • Nem szeretem, mikor…
  • Én sem, de a titkok hozzánk tartoznak, bármennyire is ügyesen tartják mások a szájukat. – felé fordultam, szólni akartam, mikor átnézett a vállam felett. – Megjött a partnered. – A torkomra forrtak a szavak. – Jó mulatást! – ezzel a pult felé fordult, kikért néhány italt. Elindultam JD felé, nem akartam, hogy végighallgassa a szavait.
  • Jó estét Madame. Ez a ruha valami egészen elképesztő. Csodásan festesz!
  • Köszönöm. – válaszoltam némi pirrel az arcomon.
  • Így még bájosabb. – jegyezte meg. – Szabad? – a karját nyújtotta.
  • Igen. – válaszoltam, miközben belekaroltam. – Máris?
  • Csak, ha nincs más dolgod.
  • Nincs. A tiéd vagyok. – láttam, ahogy Oleg feje egy hangyányit megmozdul a szavaim hallatán. Összefogta a poharakat és a bejárat felé indult.
  • Ezt örömmel hallom Kedves. – a szobámba indultunk.
  • Kérsz valamit inni?
  • Nem, köszönöm, de te nyugodtan.
  • Nem vagyok szomjas.
  • Mesélj, hogy halad az építkezés?
  • Ezt meg honnan? – rám nézett sokat mondó tekintettel. – Mindig elfelejtem, hogy pont olyan vagy, mint a bátyám. – Grimasz ült az arcára – Nem úgy! Oh baszki, ebbe belefutottam és már nem is keveredem ki belőle jól.
  • Valóban nem. – mosolyodott el. – Szóval?
  • Alakul, halad, már nem sok van hátra.
  • Ha tudok valamiben segíteni.
  • Hálás vagyok, de megoldom.
  • Mi lesz a funkciója a háznak?
  • Az én kis elvonuló kuckóm.
  • Egy békés zug az erődben?
  • Valami olyasmi.
  • Oleg biztosan alig várja már…
  • Nem hiszem. Az én helyem lesz, ahova csak én tehetem be a lábam, meg a személyzet.
  • Nem akartam…
  • Akkor ne tedd!
  • Jó. – mondta lehajtott fejjel. – Mégiscsak innék egy whiskeyt.
  • Hozom.

Belekortyoltam az italába, hagytam, hogy a füstös íz szétterüljön a nyelvemen, egy csepp maradt az ajkaimon. Félrehúztam a szoknyám és az ölébe ültem. Igéző tekintettel pillantott fel rám. Elvesztem a tekintetében. Átkarolta a csupasz hátam és közelebb húzott magához. Megsimítottam az arcát, majd finom csókot leheltem az ajkaira. Belefeledkeztem a csókba, ahogy átkaroltam a nyakát. Megmarkolta a popsimat, hogy hozzám tudja feszíteni az ölét. Éreztem, ahogy megkeményedett. A szájába nyögtem. A keze a mellkasomra került, könnyedén csúsztatta az ujjait a finom anyag alá. A tenyerébe fektette a megkeményedett halmot, majd finoman megmorzsolta a bimbót. A csípőm önkéntelenül ringani kezdett. Nehéz sóhaj gördült le az ajkairól. Megőrjítesz, mondta, miközben koldotta a nyakpántom. Akarlak. Súgta a fülemben, majd a nyakamba csókolt, a fejem hátra vetettem, erősen tartott, miközben végigcsókolta a mellkasom. A nadrágjával babráltam. Hozzá akartam férni. Egy pillanatra se vette le rólam a szemét, szinte perzselt a pillantás. Félrehúztam az aprócska bugyit és ráereszkedtem. Nem bírta tovább, a feje a mellkasomnak dőlt. Egy hatalmas lélegzet. A csípőm újra ringani kezdett. Belemarkolt a hajamba, a kontyom szétesett, a vállamra zuhantak a tincseim. Gyönyörű vagy, mondta elhaló hangon. Szeretlek! Megtorpantam egy pillanatra, nem akartam válaszolni, ezért inkább megcsókoltam. Megmarkolta a fenekem és fel le emelgetett magán. Magamhoz öleletem és így lüktettünk a gyönyör felé. Amint ráfeszültem ő sem bírta tovább és megfeszült bennem. Hosszan zihált arcát a mellkasomnak támasztva, mintha soha nem akarna elengedni.

Kimásztam az öléből, hogy egy kicsit rendbeszedjem magam. Váltásban követett a fürdőben. Mire kilépett a fürdőből már az ágy végében hevert a ruhám és csupasz testel hevertem a takaró alatt.

  • Ezzel nem könnyíted meg.
  • Menni akartál?
  • Igen.
  • Akkor nem tartóztatlak.
  • De így nem tudok.
  • Mi akadályoz?
  • A csupasz bőröd, a szemeid, az ajkaid…
  • Ha bebújok a takaró alá teljesen…
  • Nem segít, tudom, hogy ott vagy, meztelenül.
  • Vegyek magamra ruhát?
  • Ne forgasd ki a szavaim.
  • Nem tennék olyat.
  • Te kis dög. – sziszegte.

Felemeltem a takarót, lerúgta a cipőjét és ütemesen szabadult meg a ruháitól, hogy egy szál semmiben bújjon be mellém. A fejem a mellkasára fektettem, éreztem, ahogy egyre hevesebben ver a szíve, ahogy a mellem az oldalának préselődik. A mellét cirógattam, majd a kezem dél felé indult. Egy pillanat alatt megkeményedett az ujjaim alatt. Felpillantottam rá, a szemei lehunyva, fölé hajoltam és megcsókoltam, a kezem közben fel-le siklott rajta. Lecsúsztam, hogy a számba tudjam venni. Amint az ajakim megérinteték a makkot felnyögött. Lassan játszadoztam vele, minden mozdulatom finom volt, érzéki. Belemarkolt a matracba és hagyta, hogy egészen lenyűgözzem. Közel járt a gyönyörhöz, mikor leállított. Gyere ide! Megcsókolt, közben a hátamra fordított. Az ujjait mélyen belém nyomta. Imádom, nyögte bele a számba. Megmarkolt, majd belelendült a kényeztető kínzásba. Néhány pillanattal később felakadtak a szemeim, ahogy a gyönyör görcsbe feszített, de nem hagyta abba, még nem, újra és újra ívbe kellett feszítenie. Egy hirtelen mozdulattal a combjaim közé vetette magát és már fel is nyársalt. A combjaim a csípőjére húztam és hagytam, hogy elvegye az eszem. Szorosan rám tekeredett, csak a csípője mozgott, éreztem a súlyát, az erős karokat az oldalam mellett, mintha egy satuban lennék, majd elreppentem az angyalok közé, újra és újra. Egy kissé megemelte a mellkasát. Nézz a szemembe! Engedelmeskedtem, s addig tartottam a szemkontaktust, még újra el nem élvezett velem. Rám rogyott és hosszan zihált. A gerincvonalán csúszkáltak az ujjbegyeim. Lassan lefordult rólam, de nem engedett el, szorosan magához húzott. A teste forró volt és elgyötört, nem tiltakoztam, hagytam, hogy körülöleljen.

Elnyomott a nehéz álom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Elmúltál már 18? :) Felnőtt tartalom