#77

A tükör előtt álltam és a sebhelyem nézegettem. Ezernyi gondolat cikázott át a fejemen. A fésülködőasztalon halomban hevertek a kinyomtatott oldalak, amiket Laura gondosan összerendezett nekem, hogy ezzel is megkönnyítse a kiválasztás kínos folyamatát. Lehet egy lakberendezővel jobban járnék, de az nem szolgálná a terveim. Azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom az építkezés ezen fázisát feltűnés nélkül kivitelezni. Tudom, hogy Iván mindent el fog követni, de ez hatalmas felelősség, amit meg kellene valakivel osztania, de ismerjük a szabályt, ha valamit 3 ember tud, az már nem titok többé.

Átfutottam a halom papírt és tudtam, hogy nincs köztük az, aki nekem kell. A legtöbb ripacs. Ez persze nem Laura hibája, abból próbált várat építeni, amit össze tudott mazsolázni. Érződött az igyekezet, de a tapasztalatlanság is. Lehet, hogy egy kováccsal többre jutnék. Autentikus berendezés a pincébe. Húskampók, fém asztalok, bárdok, kések, csontozók. Elmosolyodtam. Mint valami elcseszett elmebeteg sorozatgyilkos. Ekkor robogott be Laura egy kissé csapzottan.

• Remek, már azt hittem, hogy lekéstem!
• Nem sikerült, és hogy hogy csak így berobogsz?
• Kopogtam. Legalább ötször. Azt hittem alszik.
• Nem hallottam.
• Bizonyára lekötötte az olvasnivaló Madame.
• Láttad ma Oleget?
• Nem volt hozzá szerencsém. Talán végigaludta a napot.
• Ez nem jellemző rá.
• Valóban nem az. Akarja, hogy?
• Nem, nem szükséges, majd előkerül. Vélhetőleg Szergej talált ki neki valamit.
• Lehet, bár ebéd után Szergej úr is távozott a házból.
• Nem is mondta a kis majom. – Laura a telefonomért indult, majd felém nyújtotta a készüléket. – Olvasol a gondolataimban. – elvigyorodott és eltűnt a gardrobban. A telefon hosszan búgott, majd szétkapcsolt. Csalódottan dobtam az ágyra.
• Semmi?
• Semmi.
• Megpróbálja újra?
• Nem, látta, hogy kerestem, majd hív, bár ahogy ismerem nem fog. Csak felbukkan, mint valami gonosz mumus.
• Ebben mindketten nagyon jók, ha szabad megjegyeznem.
• Mondanám, hogy vér, de csak neveltetés. – válaszoltam egy halovány mosollyal az arcomon. – Úgye ma készítesz ki fehérneműt is?!
• Persze. Nem lehet elkapatni az urat.
• Te kis manipulátor. – elmosolyodott, miközben a ruhám a tükörre akasztotta.
• Igyekszem ellesni a trükköket Madame.
• Jól megy. – a ruhára pillantottam – Ez azért egy picit túlzás, nem gondolod?
• Mi a baj vele?
• Nem sokat bíz a képzeletre.
• Látta már meztelenül.
• Ő igen, de a vendégek nem.
• Akkor kerítsek valami visszafogottabbat? – Az órára pillantottam.
• Arra már nem lesz időnk.

A ruha szabadon hagyta a hátam, a dekoltázs a köldököm alá ért és a combtövemig fel volt sliccelve. Csodás selyem volt, súlyos, így könnyedén hevert el a bőrömön, miközben feszesen tartotta minden apró pántját. Laura felsegítette a cipőm, mivel mindenem kibuggyant abban a pillanatban, ahogy előre akartam hajolni. A ruha allja épp, hogy súrolta a padlót, könnedén ringva mozdult velem minden lépésnél. Az apró csipke bugyi remekül bújt meg alatta, mintha nem viselnék semmit. Kontyba tűzte a hajam egy két tincset kifelejtve, majd eltűnt a falban. 5 perccel később hosszú láncon hozott egy függőt a széfből, és a tenyerében szorongatta az apró gyémánt fülbevalókat. Kész volt a toalettem és ő büszkeségtől dagadó kebellel nézte a művét. Már-már zavarba ejtő, hogy úgy öltöztet, mint egy tarababát, de nem akartam letörni a lelkesedését.

A pultnál várakoztam, hogy hozzájussak az italomhoz, mikor ismerős illat kúszott az orromba. Oleg. Állapítottam meg magamban.

• Plusz pénzt kellene kérned.
• Miért?
• Elképesztően gyönyörű vagy ebben a ruhában.
• Köszönöm. Hol voltál?
• Dolgom volt.
• Maradjunk ennyiben?
• Maradjunk.
• Nem szeretem, mikor…
• Én sem, de a titkok hozzánk tartoznak, bármennyire is ügyesen tartják mások a szájukat. – felé fordultam, szólni akartam, mikor átnézett a vállam felett. – Megjött a partnered. – A torkomra forrtak a szavak. – Jó mulatást! – ezzel a pult felé fordult, kikért néhány italt. Elindultam JD felé, nem akartam, hogy végighallgassa a szavait.
• Jó estét Madame. Ez a ruha valami egészen elképesztő. Csodásan festesz!
• Köszönöm. – válaszoltam némi pirrel az arcomon.
• Így még bájosabb. – jegyezte meg. – Szabad? – a karját nyújtotta.
• Igen. – válaszoltam, miközben belekaroltam. – Máris?
• Csak, ha nincs más dolgod.
• Nincs. A tiéd vagyok. – láttam, ahogy Oleg feje egy hangyányit megmozdul a szavaim hallatán. Összefogta a poharakat és a bejárat felé indult.
• Ezt örömmel hallom Kedves. – a szobámba indultunk.
• Kérsz valamit inni?
• Nem, köszönöm, de te nyugodtan.
• Nem vagyok szomjas.
• Mesélj, hogy halad az építkezés?
• Ezt meg honnan? – rám nézett sokat mondó tekintettel. – Mindig elfelejtem, hogy pont olyan vagy, mint a bátyám. – Grimasz ült az arcára – Nem úgy! Oh baszki, ebbe belefutottam és már nem is keveredem ki belőle jól.
• Valóban nem. – mosolyodott el. – Szóval?
• Alakul, halad, már nem sok van hátra.
• Ha tudok valamiben segíteni.
• Hálás vagyok, de megoldom.
• Mi lesz a funkciója a háznak?
• Az én kis elvonuló kuckóm.
• Egy békés zug az erődben?
• Valami olyasmi.
• Oleg biztosan alig várja már…
• Nem hiszem. Az én helyem lesz, ahova csak én tehetem be a lábam, meg a személyzet.
• Nem akartam…
• Akkor ne tedd!
• Jó. – mondta lehajtott fejjel. – Mégiscsak innék egy whiskeyt.
• Hozom.

Belekortyoltam az italába, hagytam, hogy a füstös íz szétterüljön a nyelvemen, egy csepp maradt az ajkaimon. Félrehúztam a szoknyám és az ölébe ültem. Igéző tekintettel pillantott fel rám. Elvesztem a tekintetében. Átkarolta a csupasz hátam és közelebb húzott magához. Megsimítottam az arcát, majd finom csókot leheltem az ajkaira. Belefeledkeztem a csókba, ahogy átkaroltam a nyakát. Megmarkolta a popsimat, hogy hozzám tudja feszíteni az ölét. Éreztem, ahogy megkeményedett. A szájába nyögtem. A keze a mellkasomra került, könnyedén csúsztatta az ujjait a finom anyag alá. A tenyerébe fektette a megkeményedett halmot, majd finoman megmorzsolta a bimbót. A csípőm önkéntelenül ringani kezdett. Nehéz sóhaj gördült le az ajkairól. Megőrjítesz, mondta, miközben koldotta a nyakpántom. Akarlak. Súgta a fülemben, majd a nyakamba csókolt, a fejem hátra vetettem, erősen tartott, miközben végigcsókolta a mellkasom. A nadrágjával babráltam. Hozzá akartam férni. Egy pillanatra se vette le rólam a szemét, szinte perzselt a pillantás. Félrehúztam az aprócska bugyit és ráereszkedtem. Nem bírta tovább, a feje a mellkasomnak dőlt. Egy hatalmas lélegzet. A csípőm újra ringani kezdett. Belemarkolt a hajamba, a kontyom szétesett, a vállamra zuhantak a tincseim. Gyönyörű vagy, mondta elhaló hangon. Szeretlek! Megtorpantam egy pillanatra, nem akartam válaszolni, ezért inkább megcsókoltam. Megmarkolta a fenekem és fel le emelgetett magán. Magamhoz öleletem és így lüktettünk a gyönyör felé. Amint ráfeszültem ő sem bírta tovább és megfeszült bennem. Hosszan zihált arcát a mellkasomnak támasztva, mintha soha nem akarna elengedni.

Kimásztam az öléből, hogy egy kicsit rendbeszedjem magam. Váltásban követett a fürdőben. Mire kilépett a fürdőből már az ágy végében hevert a ruhám és csupasz testel hevertem a takaró alatt.

• Ezzel nem könnyíted meg.
• Menni akartál?
• Igen.
• Akkor nem tartóztatlak.
• De így nem tudok.
• Mi akadályoz?
• A csupasz bőröd, a szemeid, az ajkaid…
• Ha bebújok a takaró alá teljesen…
• Nem segít, tudom, hogy ott vagy, meztelenül.
• Vegyek magamra ruhát?
• Ne forgasd ki a szavaim.
• Nem tennék olyat.
• Te kis dög. – sziszegte.

Felemeltem a takarót, lerúgta a cipőjét és ütemesen szabadult meg a ruháitól, hogy egy szál semmiben bújjon be mellém. A fejem a mellkasára fektettem, éreztem, ahogy egyre hevesebben ver a szíve, ahogy a mellem az oldalának préselődik. A mellét cirógattam, majd a kezem dél felé indult. Egy pillanat alatt megkeményedett az ujjaim alatt. Felpillantottam rá, a szemei lehunyva, fölé hajoltam és megcsókoltam, a kezem közben fel-le siklott rajta. Lecsúsztam, hogy a számba tudjam venni. Amint az ajakim megérinteték a makkot felnyögött. Lassan játszadoztam vele, minden mozdulatom finom volt, érzéki. Belemarkolt a matracba és hagyta, hogy egészen lenyűgözzem. Közel járt a gyönyörhöz, mikor leállított. Gyere ide! Megcsókolt, közben a hátamra fordított. Az ujjait mélyen belém nyomta. Imádom, nyögte bele a számba. Megmarkolt, majd belelendült a kényeztető kínzásba. Néhány pillanattal később felakadtak a szemeim, ahogy a gyönyör görcsbe feszített, de nem hagyta abba, még nem, újra és újra ívbe kellett feszítenie. Egy hirtelen mozdulattal a combjaim közé vetette magát és már fel is nyársalt. A combjaim a csípőjére húztam és hagytam, hogy elvegye az eszem. Szorosan rám tekeredett, csak a csípője mozgott, éreztem a súlyát, az erős karokat az oldalam mellett, mintha egy satuban lennék, majd elreppentem az angyalok közé, újra és újra. Egy kissé megemelte a mellkasát. Nézz a szemembe! Engedelmeskedtem, s addig tartottam a szemkontaktust, még újra el nem élvezett velem. Rám rogyott és hosszan zihált. A gerincvonalán csúszkáltak az ujjbegyeim. Lassan lefordult rólam, de nem engedett el, szorosan magához húzott. A teste forró volt és elgyötört, nem tiltakoztam, hagytam, hogy körülöleljen.

Elnyomott a nehéz álom.