Nem volt kedvem még visszatérni a nagyházba, így elbíbelődtem a virágokkal, bízva abban, hogy a kertész nem tekeri ki a nyakam, hogy tönkretettem a munkáját. Le kellett csillapodnom, hiszen egy bakfis öröme ragyogott az arcomon, ami legyünk őszinték, annyira nem szerencsés, ha épp én alakítom a jégkirálynőt. Pohárcsörgést hallottam a hátam mögött. Ismerős arcszesz keveredett a virágok illatával.
- Ülj csak le. – szólaltam meg anélkül, hogy hátra néztem volna.
- Honnan?
- Akkora zajjal vagy, mint egy egész világháború és mivel nem régen borotválkoztál, így kicsit megszaladt az arcszesz is. A házban csak te használod ezt a fajtát. Ismerős fanyar illat. A poharakban pedig vodka van.
- Ezt meg honnan?
- Mert azt garantáltan nem hoztak az ebédhez, ezért bementél a könyvtárba és megvámoltad a készleteim. Az elsőt azért, mert várnod kellett, a másodikat, mert nem mentem vissza az ebéd után, hiába távozott John, de a harmadikat már nem akartad egyedül, de Oleget sehol nem találtad, ezért gondoltad ideje idejönnöd. – felé fordultam, hitetlenkedő arccal ült az ölében a két pohárral.
- Félelmetes vagy.
- Megkaphatom?
- Persze. – ocsúdott fel – Parancsolj!
- Köszönöm.
- Hogy ment a randi?
- Jól. Van már valami fejlemény?
- Még korai lenne. Kért néhány napot John embere.
- Akkor minek köszönhetem a látogatást?
- Nem tölthetek el egy kis időt a húgommal?
- De, csak nem gyakran fordul elő veled.
- Ha már háziőrizet, gondoltam miért ne?
- Oh, akkor a kényszer…
- Ne forgasd ki a szavaim kérlek!
- Jó, igazad van, sajnálom.
- Azt hittem, hogy jó randi volt, mitől vagy így felpaprikázva? – Leültem az asztalhoz, magam elé húztam a poharat, megmozgattam benne a jeget. Egy apró korty. Szergej kérdőn pillantott rám.
- A randi remek volt, komolyan, minden szempontból. – Kaján vigyor futott végig az arcán. – Igen, úgy is jó volt, de ami egy cseppet zavar, hogy Oleg végignézte.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte rezzenéstelen arccal.
- Láttam, ahogy az egyik fenti ablakból figyel. Remélem nem neked közvetített.
- Kettőnk közül te vagy a fura, aki megnézi a tesóját, miközben…
- Jó, jogos.
- Mi zavar? Hogy látta?
- Hogy nézte. Tudta, hogy mire számítson, ez nem volt kérdés, de az fel sem merült bennem, hogy végig is fogja nézni.
- Ha a szobádban, vagy a könyvtárban csinálod, akkor nem tudta volna.
- Oh dehogy nem, ott is vannak kamerák.
- Jó, de akkor csak sejted és nem tudod, hogy néz téged. Most mi lesz?
- Nem tudom. Nem tudom, hogy hogyan hat rá ez az egész.
- Mit mondott reggel?
- A szokásos sallangot, hogy legyek boldog, bla-bla-bla…
- Ez nem bla-bla. Komolyan gondolja. Ha te nem rántod be az ágyadba, akkor ő soha nem lépett volna.
- Miattad…
- Dehogy miattam. Miattad, te kis hülye!
- Még, hogy a csajok a bonyolultak. – elvigyorodott. – Ideje lezuhanyoznom.
- Le akarod mosni magadról?
- Kapd be!
- Remek ajánlat, de ha nem gond, akkor kibérelném magamnak ma estére az új lányt.
- Ennyire bejön?
- Varázspuncija van!
- Te beteg vagy. Viheted, ha nincs más kuncsaftja, ha van, akkor várd ki a sorod, ez nem a te játszótered.
- Igen mami.
- És ne tegyél kárt a virágaimban!
- De mamiiiiii!
- Na jó, sipirc, kifelé!
Beleboxoltam a karjába, egy színtelen au csúszott ki a száján, majd felállt és eltűntem az árnyékában. Elnevettem magam, belekaroltam és visszabattyogtunk a nagy házba. Fel akart kísérni a szobámig, de megkértem, hogy ne tegye, ne hajkurássza addig a lányokat, amíg nem kezdődik a műszakjuk. A padlóra szórtam a ruháim, majd elmerültem egy kád forró vízben. Lassan lecsillapodtak a gondolataim és már csak az foglalkoztatott, hogy Oleg miért nézte végig az aktust. Mi járhatott a fejében és vajon ez hogyan fogja befolyásolni a dolgainkat.
- Sehogy.
- Észre sem vettelek. – válaszoltam riadtan.
- De a desszertnél igen.
- Mire mondtad, hogy sehogy?
- Arra, hogy hogyan fogja befolyásolni a dolgainkat. – Magam elé révedtem, talán hangosan gondolkodtam? – Nem mondtad ki, csak úgy tűnt, hogy ezen jár az agyad.
- Kezdek félni tőled. Mássz ki a fejemből!
- Még bele sem másztam. – mondta vigyorogva. – Viszont eleget áztál, főleg, hogy még mindig nem kellene fürödnöd, csak tusolnod.
- Basszus, egészen ki ment a fejemből! Adnál egy… – kitárta a törölközőt. – Ezt fejezd be! – Elvigyorodott, majd belecsavart. – Köszönöm.
- Szívesen. Kávét is hoztam.
- Isten vagy.
- Dehogy.
- Van egy szál cigarettád is?
- Van. – a bögre kávéval felmásztam az ablakpárkányra, hogy ne füstöljem be a szobát.
- Ki fogsz pottyanni.
- Dehogy, ha meg mégis, akkor elkapsz. Úgyis szeretsz az ablakban ácsorogni.
- Ezzel fogsz zrikálni ezentúl?
- Csak addig, amíg el nem mondod, hogy miért csináltad.
- Látnom kellett.
- Bünteted, vagy jutalmazod magad vele? – elgondolkodott egy pillanatra.
- Azt hiszem mindkettő. Fájt, hogy ennyire élvezted a sexet vele, de gyönyörű voltál közben, ahogy megfeszültél a kezei között.
- Felizgatott?
- Igen. – vágta rá.
- Máskor is kukkoltál már?
- A kukkolás egy rossz szó… Perverz. – A lábfejem végighúztam a sliccén, kemény volt. – Mit csinálsz?
- Hazugságvizsgálatot végzek. Elbuktál. Máskor is néztél már közben és felizgat.
- Persze, hogy felizgat.
- Mit tennél most velem?
- Erre nem akarok válaszolni.
- De én szeretném. Ha nem tudod elmondani, akkor mutasd meg!
Valami nyers, eleven csillanás jelent meg a tekintetében. Egy pillanatig hezitált, majd tollpihe módjára kapott le az ablakpárkányból. Az ágyra dobott, hasra fordított, és felrántotta a csípőmet, hogy megfelelő magasságba kerüljön a popsim. Mire az övcsat koppant a szőnyegen már tövig bennem volt a farka. Felnyögtem. Rámarkolt a csípőmre, az egész emelet visszhangzott a csípőnk csattanásaitól, mint egy ütvefúró. A mellkasom alá nyúlt, felhúzott, a mellkasának döntött és elkapta a torkomat. A kezem a karjára szorítottam, de nem akartam levenni a torkomról, élveztem, ahogy megbasz, ám ami ezután jött, arra nem voltam felkészülve. Visszalökött az ágyra, a nyálas ujját a popsimba nyomta, egye mélyebbre és mélyebbre. Kihúzta a farkát a csatakos puncimból és áttette a popsimba, felsikoltottam, elengedte a füle mellett és mélyen belém tolta a kemény szerszámot. Lökött néhányat, majd újra a mellkasához szegezett. A kézfeje szorosan a nyakamra tekeredett. A csípője hevesen járt és a kezdeti kínzó fájdalmat az élvezet vette át, elélveztem. A gyönyör lassan csordogált le a combomon. Rászorított a torkomra, elfogyott a levegő és csak a gyönyör maradt, ahogy megfeszültem, megfeszült. Az ágyra zuhantam, követte a példám. Ziháltunk egymás mellett heverve. Miután lecsillapodott a lélegzetem felé fordultam, a fejem a még mindig ziháló mellkasára hajtotta és szorosan tartott.
- Szeretlek! – nyögte zihálva.