#67

A kerten át mentünk a könyvtárba. Oleg a kanapén ült, épp a beosztást írta, mikor Iván kinyitotta nekem a terasz ajtaját. Intett Ivánnak, hogy mehet, majd letette a tollat és az órára pillantott. A bárhoz mentem és töltöttem magamnak egy duplát.

• Rövid ebéd volt.
• Nem ettem.
• Akkor lehet, hogy azt sem kellene meginnod.
• Hidd el, ezt most kurvára meg kell innom.
• Mi történt?
• Biztos, hogy ezt meg akarod beszélni? – fordultam felé.
• Csak, ha te is akarod, de ha nem, akkor nem erőltetem.
• Nem tudom mi történt, csak azt tudom, hogy most kurva szarul érzem magam.
• Látom. Mit kért a szívességért?
• Semmit.
• Hogy-hogy semmit?
• Nem azért tett szívességet a bátyámnak, hogy engem megkapjon. – elmosolyodott. – Most miért vigyorogsz?
• Semmi közöm hozzá. – fennhagyta a hangsúlyt.
• De?
• De szerintem alábecsülöd őt is és magadat is.
• Hogy-hogy alábecsülöm?
• Nem mindenki olyan, mint James.
• Ez most hogy jön ide?
• Csak gondolj ránk. Olyan, ez az egész, mint egy jojó. Hol közel engedsz, hol ellöksz, majd újra közel és nemsokára újra el fogsz lökni. Vonzódsz hozzám, a magad módján szerintem szeretsz is, de itt meg is áll.
• Hogy-hogy a magam módján?!
• Hatalmas érzéseid vannak, csak nem adod ki őket, mintha attól tartanál, hogy úgy jársz, mint Jamesszel, aki a hátadon akart a csúcsra törni és közben jól össze is tört téged.
• Mikor lettél pszichológus?
• A múlt héten tettem le a doktorimat.
• Remek.
• Georgie, azért mert nem volt közünk egymáshoz az nem jelenti azt, hogy nem tartottalak szemmel, mert Szergej megkért. Láttam a próbálkozásokat, és még diploma nélkül is tudom, hogy mi lehet abban a szép okos kis fejedben. Ezt én le tudom kezelni, persze nem mindig könnyű, ahogy vélhetőleg Johnnak is menne, ha hagynád neki. – az italomba révedtem, súlyos percek teltek el csendben – Sajnálom, ha ez most sok volt.
• Semmi gond.
• Gyere ide. – megpaskolta maga mellett a pamlagot. Mellé ültem, megfogta a kezem. – Minden rendben lesz. Ezt is meg fogod oldani.
• Tuti?
• Tuti. – lesepert egy kis port az arcomról. – Hol jártál?
• Megnéztem az építkezést.
• Jobb egy kicsit?
• Nem. Éhes vagyok!
• Gyere, eszünk valamit.

A kis étkezőbe menet felcsíptük Laurát is, hogy tartson velünk, nem ellenkezett, sőt kifejezetten jól jött neki egy kis szusszanás a nap közepén. Előzékenyen nem kérdezett semmit az ebéd helyetti ebédről. Átbeszéltük vele az építkezést, a bútorokat, és hogy milyen kádat kell nekem kerítenie.

Mielőtt visszatértek volna a teendőikhez megkértem, hogy küldje be hozzám Bellát, ha végzett a saját ebédjével. Bólintott, majd eltűnt a folyosón. Oleg visszakísért a könyvtárba, hogy elhozza a beosztást, majd beengedte az új szirént és magunkra hagyott.

A lány kifejezetten szemrevaló volt, hosszú barna haj, darázs derék, formás mellek, popsi. Hatalmas őzike szemek cakkos telt ajkak. Türelmesen egy szó nélkül megvárta még alaposan végigmustrálom, majd megszólalt.

• Madame, örülök, hogy megismerhetem. Bella vagyok.
• Én is örülök, kérlek foglalj helyet. Kérsz esetleg egy italt?
• Nem, köszönöm.
• Laura nagyon elégedett a korábbi referenciáiddal. Hogy tetszik a ház?
• Gyönyörű, ha szabad ezt mondanom. Dolgoztam már néhány helyen, mióta a szakmában vagyok, de ez eddig a legszebb hely. Tetszik a szervezettség és persze a szabad vasárnap is.
• Mi a véleményed a vendégekről.
• Még nem vagyok itt annyi ideje, hogy kialakult véleményem legyen róluk. – tetszett a válasz.
• A hölgyek?
• Befogadtak. Nem tekintünk egymásra konkurenciaként. Azt hiszem, hogy ez egy szerencsés helyzet. Az előző helyet ezért hagytam ott. Egymás torkára léptek a kuncsaftokért.
• Mennyire vagy elégedett a tegnapival? – elpirult.
• Nem tudom, hogy erre mi lenne a jó válasz, hiszen a bátyjával voltam tegnap este. Egyébként sem szoktam kitárgyalni a vendégeket.
• Mi a véleményed a személyzetről?
• Hatékonyak, szervezettek.
• És a biztonságiak?
• Nem kezdek viszonyt a személyzettel.
• Jó döntés. Jól ki fogunk jönni egymással. Elmehetsz.
• Köszönöm Madame.
• Kérlek küld be hozzám Monát, ha összefutsz vele. Köszönöm.

Bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Beültem a pánikszobába, hogy visszakeressem az előző esti felvételeket. Épp rányomtam volna a lejátszás gombra, mikor Mona becsörtetett.

• Madame! – sikkantotta el magát a szoba közepén.
• Gyere be!
• Úúúú, a titkos rejtekhely! Nagyon menő. Na de, hogy érzed magad?
• Jobban, sokkal jobban.
• Itt minden oké?
• Persze, a dili doki nagyot megy. – mondta vigyorogva.
• Milyen az új csaj?
• Ha már spicliskednem kell, legalább kapok egy gint?
• Persze, szolgáld ki magad!
• Hozzak neked is egy vodkát? – a poharamra pillantottam. – Igen, kérek.
• Jéggel? – kiáltott vissza.
• Tisztán és duplát.
• Baszki, még csak négy óra van és már duplát iszol?
• Dél óta iszom, ne csacsogj, hozd a piám!
• Jó-jó-jó! Jövök már, valaki nagyon türelmetlen!
• Dobd le magad. – lehuppant a másik székre.
• Mire vagy kíváncsi?
• Hogy milyen az új csaj!
• Tehetséges, elkapta a tesódat, az meg vigyorgott, mint a tejbetök, mikor lejöttek. Szerintem alaposan kifacsarta. Egyébként jó fej, kedves, közénk való. Nem lesz vele gubanc. De veled mi van, az inkább érdekel!
• Minden a legnagyobb rendben.
• Peeersze…
• Komolyan.
• És mi a helyzet a pasikkal? Mintha Oleg megint nagyon közel állna hozzád, és ott van még a hisztipanka is, nem tetszett neki a menü?
• Pletykafészkek.
• Ne már, heti 6 napot itt vagyunk, kell nekünk is valami telenovella.
• És pont az én életemen csámcsogtok?
• Mi máson? A kuncsaftokat nem beszélhetjük ki, így maradnak a szexi új biztonságiak, meg Laura, aki uncsi, meg persze te és a pasijaid. C est la vie.
• Csodás.
• A csajok fele Olegnek drukkol a másik fele Johnnak. Ha rám hallgatsz, akkor mindkettő.
• Mennyit tettél rá?
• Egy kisebb összeget, úgyhogy gazdagabbá tehetnél egy kicsit!
• Őrült némber. Egészség!
• Szóval miért nem tömte meg a pocakját JD?
• Azt mondtad, hogy nem tárgyalunk ki kuncsaftokat.
• Valóban, de ő nem az. – kérdőn pillantottam rá – Ugyan már, engem is bírnak akikkel hetyegek, látod ezt tegnap kaptam az egyiktől – mutat a csuklóján egy szép kis gyémántos karkötőre -, de ez a teljesítményemnek szól, nem nekem, de az a faszi érted van oda, nem a mucikádért.
• Mert vett nekem egy kocsit?
• Most komolyan eljátszod a hülyét? Már ne haragudj! Elég, ha ránézel, minden porcikájával oda van érted, te vakegér!
• Tudom.
• Akkor? Tudom, Oleg is oda van érted, ezért mondom, hogy tartsd meg őket szinkronban. Madame vagy, neked nem kell kúrnod csak azzal, akivel akarsz. Használd ki! Mennyi az idő?
• 4:25.
• Baszki, mennem kell, 20 perc múlva vár a doki és fel kell vennem valami rendeset! Egy szál pinában mégsem libbenhetek be, még a végén kiakad rám újra.
• Újra? – elvigyorodott. – Te céda!
• Az, viszont gondolkodj el azon, amit mondtam! – felhörpintette a maradék gint. – Rohanok!

Letettem arról, hogy megnézzem, hogy hogyan dolgozik az új lány, illőbb lenne megvárnom még egy másik kuncsaftot hálóz be. Szereztem egy újabb kávét a konyhában, majd felcsattogtam az emeletre a szobámba. Kibújtam a ruhákból, belebújtam a köntösömbe és elvágódtam az ágyamon. A kezembe vettem a John-tól kapott telefont és sokáig bámultam a sötét kijelzőt. Faszom…