#64

Kilenc körül ért fel a szobalány a bajnokok reggelijével, kimerítő volt az este minden szempontból, így kellett az energia, hogy jól induljon a nap. Rajtam hálóing, Olegen már nadrág és ing, mikor Szergej nagy erőkkel becsörtetett kopogás nélkül. Épp egy pirítóson rágódtam, mikor megállt az ágy előtt.

• Mi folyik itt?
• Úgy néz ki, mintha reggeliznénk, de egyébként szexelünk.
• Ha-ha-ha. Borzasztóan vicces! Oleg, beszélnünk kell.
• Még be sem fejezte a reggelit! – Szúrós pillantással nézett rám. – Inkább gyere és egyél velünk, kissé eltúlozták ma is az adagot. Éhesen egyébként is kibírhatatlan vagy, mint valami plázacica. – Törökülésbe húztam a lábam és közénk tettem a tálcát. – Na, mire vársz?
• Jó. – válaszolt durcásan.
• Iszol a bögrémből?
• Iszok. – újratöltöttem kávéval és a kezébe nyomtam.
• Máris jobb. Azt is megeheted.
• Tuti?
• Igen, egyébként nem mondanám.
• Köszi.
• De ha már itt tartunk, hol a francban voltál az este?
• Hogy-hogy hol? Az emeleten az egyik tehetséges pártfogoltaddal.
• Ugye nem neked volt találkozód tegnap Johnnal?
• De. Meg is váratott, de mivel veled volt, így nem csináltam belőle gondot.
• Mégis, mi dolgod volt vele?
• Nem mindegy az neked? – kérdezte, majd a szájába tömte a lekváros kiflit.
• Nem. Szívességet kértél?
• Csak egy egészen aprót.
• Kinek apró?
• Neki.
• Azért apró, mert apró, vagy azért, mert kihasználhatod a helyzetet?
• Miért ne kovácsolnék előnyt a rajongásából?
• Mert nem etikus? – mindketten rám meredtek. – Most mi van? Nem etikus dolog a húgod szerelmes balekjától szívességeket kérni és visszaélni az ostobaságával.
• Nem ostoba.
• Alapvetően valóban nem, de ez egy másik helyzet?
• Most mi zavar?
• Hogy nekem kell lerónom a szívesség árát.
• Ez így van.
• Baszd meg!
• Ugyan már, csak hetyegsz vele egy kicsit és le is van tudva.
• Nyuszi, most nem tudom eldönteni, hogy melyikünket becsülöd ennyire alá? És remélem, hogy nem engem.
• Téged biztos nem, tehetséges vagy, mint anyád volt, és rafinált, mint az öregem, nem lesz gond. És egyébként is, te akartál belemászni az üzletbe.
• De nem így! Nem a pinámat akartam bevetni! – csattantam fel.
• Akkor vesd be a jégkirálynő bájad, az eddig is bejött. A kezedben tartod a mogyoróit. Hogy hogyan lehet egy pasi ennyire elveszteni a fejét egy…
• Jól gondold meg, hogy mit mondasz!
• Elképesztően fantasztikus imádnivaló nő miatt.
• Hazug.
• Ha hazugság lenne, akkor már a Maldív szigeteken sülnél pecsenyére giccses szarok között. Te egy fenevad vagy, használd ki! Vagy, ha te nem, akkor megteszem én. Ez nem babazsúr kicsikém. Azt hittem, hogy ezzel képben vagy.
• Mi van, nem volt elég jó a tegnapi csaj? Vagy mi a francért vagy ma reggel ekkora paraszt? – Ezzel a lendülettel kipattantam az ágyból majd határozottan bevágtam magam mögött a fürdő ajtaját.
• Most mi a fasz baja van? – szegezte a kérdést Olegnek.
• Soroljam?
• Ahham.
• Utálja, ha palira veszik, ha a háta mögött döntenek olyan dolgokról, aminek szerves része, ha nincs befolyása, és úgy egyébként ma reggel minősíthetetlen a stílusod. Úgy beszélsz vele, mintha egy darab szar lenne. Főnök, mi a fasz bajod van?
• Nem akartam paraszt lenni, se alá nyúlni, se semmi ilyesmi, de nem gondoltam, hogy ezen felbassza magát.
• Ennyi év után se tudod, hogy hol vannak gyújtópontjai? Meglőtték, miattad, erre te az ő hátán jutsz el valakihez, aki igen, csak gondot generál és vissza fog élni a helyzettel, ha teheti és sakkban tarthatja azt a nőt akinek a legfontosabb a kibaszott szabadsága! Komolyan nem érted, hogy mi a gond? Azt hittem, hogy szereted. – Maga elé bámult hosszú pillanatokig.
• Akkor ezt most elbasztam?
• Igen, ezt most kurvára elbasztad! Úgyhogy ideje kitalálnod, hogy hogyan hozd helyre! Egyébként mit akartál?
• Ma találkozol valakivel.
• Kivel.
• John megoldó emberével.
• És ki vigyáz Georgiera?
• Van itt elég ember. – Oleg legcsúfabb pillantása – Jó, jó, jó, csak egy óra lesz az egész, annyit csak kibírsz a húgom nélkül.
• Meglátjuk.
• Mi a franc van, csak nem újra kúrtok?
• Semmi közöd hozzá! – válaszoltam a fürdő ajtajából.
• A húgom vagy, van hozzá közöm!
• Azt az imént buktad el.
• Sajnálom.
• Egy frászt, szedd össze magad és takarodj a szobámból! – látta, hogy ez most nem kamaszos évődés, komolyan gondolom. Kikászálódott az ágyból és az ajtó felé indult. – Még valami. Oleg marad, mert szükségem van, rá úgyhogy old meg nélküle a kibaszott szívességet, aminek én fizetem meg az árát!
• De hú….
• Nem! Tűnj innen! Kifelé! A kúriában maradhatsz még néhány éjszakát, de ne fussunk össze sehol! – bólinott, majd leszegett fejjel elkullogott.
• Biztos, hogy akarod, hogy maradjak?
• Miután kiálltál értem? Ez nem kérdés, de most nem látok a dühtől!
• Gyere ide!
• Nem, most ettől sem jobb. – motyogtam, miközben átölelt.
• Tuti?
• Na jó, egy kicsit mégis jobb… De honnan a faszból…
• Cs cs cs….
• De akkor is!
• Cs cs cs…
• Áh, hagyjuk, igazad van.
• Mint általában.
• Ne bosszants te is.
• De legalább mosolyogsz. – nagy levegő.
• Jah. – ráemeltem a pillantásom, az arcom a hatalmas tenyerei közé fogta gyengéden.
• Megoldjuk, de most már fel kell öltöznöd, nekem meg át, piszok sok dolgunk lesz ma.
• Csini legyél!
• Te is! – puszit nyomott a homlokomra, majd a számra. – Ezt már szeretem szépségem!

Laura az ajtó előtt várta a megfelelő pillanatot, hogy beléphessen. Nem sikerült.

• Oh bocsánat, már itt sem vagyok!
• Maradj csak, én már megyek is! – szólt utána Oleg – A Madame szomjazza a szakértelmed. Lent találkozunk.
• Oké. – ezzel elengedtük egymást. Megvárta még hallótávolságon kívülre ér.
• Tudom, semmi közöm hozzá, de mintha lett volna egy kis csetepaté az imént.
• Ne is mondd! A bátyám egy számító szarházi. – kérdőn pillantott rám – Belerángatott egy rossz alkuba, aminek én fizetem meg az árát, és még észre sem vette, hogy őrültséget csinál.
• Nem hiszem, hogy szándékos volt.
• Azt én sem, de ostoba döntés volt, és ami a legjobban dühít, hogy meg sem kérdezett.
• Köze van hozzá a durcás pasinak?
• Igen. A szerelmes durcás pasinak.
• De az jó, ha szerelmes, vagy nem?
• Ki tudja…