• Bordélyház

    #72

    Alig-alig vette le rólam a pillantását ebéd közben, majd egy ponton komorság jelent meg az arcán, az ujjbegyeimmel végigsimítottam a kézfejét. Mi a baj? Semmi. – emelte rám újra a pillantását. Miattam, vagy más miatt szomorodtál el? Osztoznom kell rajtad…

  • Bordélyház

    #71

    Elpilledtem a karjaiban, szeretem, hogy ott igazán biztonságban vagyok. Mint egy hatalmas kőfal úgy tornyosul fölém, mikor épp vigyázni akar rám. Megnyugszom, kikapcsolok, és otthon érzem magam. Persze ez veszélyes, mint ollóval rohangálni, hiszen soha nem tudom, hogy mikor esek…