Kacifántos

Vidéki sanzon

Valahogy a városon kívül minden más, az élet lassabb, megfontoltabb, körmönfontabb, hiszen baromira fontos, hogy mit gondol a szomszéd, meg a szomszéd szomszédja. Minden fals és valós információ futótűzként terjed, miközben nem vész el, csak átalakul. Nem lehet egyszerű ilyen körülmények között pasizni, főleg, ha meggyőződésünk, hogy kifejezetten különlegesek vagyunk. Ezzel szemben a városban minden könnyedebb és talán megbocsáthatóbb, egyszerűbb újkori amazonként megkapni azt, amire igazából vágyunk a felesleges rítustánc és a hazug körítés nélkül. Persze, eljátszhatjuk azt, hogy ez egy életre szól és holtodiglan, holtomiglan és persze minden oké, és boldogok vagyunk, leginkább a fácsén, mert ott lát mindenki, és onnan jön a megítélés, hogy klassz, normális emberek vagyunk, pedig nem. Előadjuk, hogy rendkívül hűségesek és elégedettek vagyunk, sőt már gyomorforgató az az egység, amit ketten alkotunk. Persze, ez kamu, mint az egész viszony, hiszen a látszat minden, csak nem stabil alap egy működő kapcsolathoz. Valahol azt olvastam, hogyha valóban jó a kapcsolatod, akkor azt nem a köz előtt éled… Drukkolok a vidéki herceg-kisasszonynak, hogy megtalálja a tökéletes papírmasé hercegét, de én a városi “ribancokkal” vagyok, akik nem basznak át másokat és nem ámítják önmagukat! 😀 Hölgyeim, előre!