Kacifántos

Szerda Úr – Vendéghányás, a Gyula sztori

Néhány hete rám írt, hogy a kezembe/arcomba nyomna úgy száz oldalnyi olvasnivalót, mert hát valami bizarr okból kifolyólag érdekelné a véleményem. Gondoltam bepréselem még a hegynyi tennivaló közé, ami épp előttem tornyosult. Teltek a napok és semmi sem érkezett a kis levél ládámba, de még a fácsén se küldött semmit. Gondoltam az illem szerint egyszer még rákérdezek, hogy hol az anyag, amire rá kellene cuppannom. Ma küldöm! – érkezett a válasz, de azon kívül semmi. Napokkal később egy kósza gondolat cikázott át a kis fejemen, hogy lehet, hogy annyira mégsem számít, amit gondolok, de némi hálát is éreztem, mert épp levegőért kapkodtam két hullám között. Szombat délben a ház oldalában várom, hogy hófehér hintóm előálljon és elvágtassunk egy ebédre az egyik barátnőmmel, mikor szokásos pimasz stílusában sorjázni kezdtek az üzenetek Szerda úrtól. Miután letudtuk, hogy 5 perc elég a két menetre zuhannyal, cigivel elővette komolyabb, már már megdöbbentően sarkos énjét és délutáni közönségtalálkozóra invitált. A térdemre csaptam, egye penész, ott a helyem. Hosszú percek után végre a kezembe nyomta a dedikált tiszteletpéldányt, amire büszkén dagadó kebellel reagáltam persze némi savazás kíséretében. Bevallom töredelmesen, hogy kifejezetten foghíjasan olvasom a blogját, de mivel, mint elcseszett embert nagyon kedvelem, így másnap nekiveselkedtem a műnek. Tévé kikapcs, kényelmesen elheveredtem az ágyon és zajnak maradt az utca forgalma.
Belekezdtem és képtelen voltam letenni, még az ebédem is úgy majszoltam, hogy félő volt, hogy maszatos ujjaimmal kárt teszek a papírban – ami a kiadott példányszám tekintetében fejvesztést vonhat maga után. A könyv felénél jártam, mikor egy órácskára félretettem, mert hagynom kellett, hogy az előző nap említett abszint sztori előtt leülepedjenek az olvasottak. Mire a nap a horizont alá bukott már csak néhány oldal válaszolt el a történet végétől, de nem tudtam már elereszteni az előttem sorakozó hasábokat. A mocskos stílus, a szókimondó, helyenként talán túlzó mondatok hátán ülve ügettem végig a kempingen, ahol a nyarak teltek, a pornó bajszos pasik közé, éreztem a bőrömön a tikkasztó hőséget és a fehér ing forróságát. Láttam a Balaton csillogását, a hajót, ami az őrület kezdetét hivatott jelezni és mindent átélhettem, amit ő átélt az évek során. Csontig hatoltak a szavai, mert annyira nyers és őszinte, hogy az már szinte beleböfögött az arcomba, éreztem a bűzét, a soha nem szűnő fáradtságát, és a fertelmes unimukk ízét a számban. Hallottam a reggeli cigi sercegését, ahogy végig ég, láttam gyűrött vonásait és a kitartást, hogy ezt is csak le kell nyomni. Megkövetek minden vendéglátóst, és türelmetlenül várom a következő közönség találkozót, ahol újabb letehetetlen könyvet nyom a kezembe Szerda úr!