Kacifántos

Oh my Lord

A minap az egyik chat oldalon kaptam egy linket. Kíváncsi természetem van, így feltűrtem a képzeletbeli ingujjam és ráklikkeltem. Majd’ állcsúcson csapott a döbbenet, mert az oldal ahová a link dobott egy fiatalember arcképét(?!) jelenítette meg.  Egészen megszeppentem, hiszen nem erre számítottam. Az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor történt velem ilyen utoljára. Általában valami rettenetesen rossz minőségű, túlexponált, rommá vakuzott, aranymetszést merőben elutasító képet kapok a pasi legnemesebb testrészéről, természetesen vágykeltési céllal. A történetnek ezen a pontján akad le a tűm a lemezről, mert nem értem, hogy ez mire jó. Egyrészt garantáltan nem nyalom meg a képernyőt/kijelzőt a grandiózus látványtól, másrészt, aki egy Helló közömbösséget teljes kitárulkozásra cseréli a legritkább esetben lesz vonzó – legalábbis a számomra -. Rendben van (nincs), hogy látom mi áll velem szemben, persze, ha áll, de mintha agyonvernénk Indiana Jonest, nincs kaland, nincs felfedezés, nincs Szent Grál és egyébként is van egy bénán fotózott fasz az arcomban, aminek semmi keresnivalója ott. A tulajdonos, akit eltemet a balladai homály mély meggyőződéssel küldheti a fotót, hiszen elégedett a kvalitásaival – Oh my Lord!!! – viszont ennél többet nem tudunk meg róla, hiszen még a sziá-ig sem jutott el, így nem feltétlenül egy Nobel díjas Nárcisz ül a túlvégen. Ezek után nehéz megítélni, hogy a hímtag mögött álló himpellér: 
a.) vajon csak ennyire elkeseredett, de egyébként jó fej lehetne, ha nem gyalogoltak volna át rajta már ezerszer nem kedves lányok. 
b.) alapból, minden edzés nélkül egy lusta szatír, aki itt lóbál, mert hideg van a szigeten a ballonhoz és a nagy sprintekhez, nem mellékesen a hidegben még a kicsinél is kisebb.  
c.) olyan ostoba/primitív/buta/paraszt/(tetszés szerinti jelzők), hogy annak mélységeibe bele sem merek gondolni.  
Ilyenkor nehezményezem a neveltetésem hiányosságait, hiszen senki nem árulta el a fiú-lány barátkozás témában, hogy egy kéretlen farok selfi esetén mi a modoros válasz.  
a.) Egy határozott x a beszélgetés sarkában ezzel leadva a voksom a Taigetosz pozitívságra? 
b.) Kérdezzem meg, hogy miért nem sikerült jobb képet alkotnia magáról, miközben feltehetően sokat foglalkozik adott részével, mert, ha más tenné akkor nem lenne itt és nem engem boldogítana.  
c.) Kerítsek egy kocka havert, aki összedob rá egy appot, hogy már ne csak a tökéletes portré legyen a kezében, hiszen a jelek szerint az a legfeleslegesebb funkció a mobilján.  
Egy dolog biztos, a sokadik kéretlen fotónál már az én toleranciám is meghasonul, és nehéz lenyomni a szervezetemben tomboló Fúriát, hogy a viccesnek szánt kis antrét a helyén kezeljem. Kevés szánalmasabb és undokabb dolog van a világon, mint egy önbizalomhiányos, sértett “férfi” kínos és mélyen szánalmas magamutogatása.  
 
Drágám, így nagyon nem érdekel, hogy mi van a gatyádban…