Kacifántos

Mikor mások döntenek

Felnőtt ember vagy, van saját személyigazolványod, épp seggig ér a kezed, teszed, amit tenned kell, amit elvársz magadtól, vagy épp mások tőled, majd egy cseppet belefásulsz és vársz valami csodát, megváltást, egy áramütést, vagy úgy egyébként bármit, amitől újra azt érzed, hogy élsz és nem csak taposol, mert taposni kell, mert vannak éhes szájak és úgy egyébként is, elvileg élni jöttél ide. A kezedbe akad egy doboz gyufa, tudod, hogy nem kellene a tűzzel játszanod, újra belobbantanod azt a csepp mérget a pálcika végén, de nem bírsz magaddal, érezned kell, hogy több vagy, mint ami most. Húzogatod fel és alá a doboz oldalán, eljátszadozol a gondolattal, megtegyem, ne tegyem, megtegyem, ne tegyem. A cseppnyi méreg áthevül és lángra lobban, robaj és fényjáték, a kezedben van, ég és te elveszel a látványban. A gyújtózsinor végéhez érinted, és várod, hogy robbanjon a bomba, de nem, mert ekkor jön apád és levizeli a kanócot, mielőtt a dinamithoz érne, ami kirobbantana téged a hétköznapokból. Szigorúan olvassa rád: felelősséget vállaltál egy csöpp lánykáért, a gyereked anyjáért, és még egy fiúért, aki nem a tiéd, de ez nem hátráltat abban, hogy szeresd, mintha a tiéd lenne. Te mégis mást szeretsz, szeretnél, szeretnéd, hogy szeressen. Legszívesebben a hátadra kapnád a gyereked és eliszkolnál hozzá, magad mögött hagyva mindent, ami nem te vagy, hogy mellette önmagad lehess, hogy boldogan neveljétek a gyereket, akit neki kellett volna a világra hoznia, de nem így történt, mert te béna voltál, ő bizonytalan, és most itt vagytok a hű de nagy érzésekkel a szakadék két oldalán. Évekig építitek és romboljátok a hidakat, már nincs erőtök újat építeni. Szerelmed tárgya egy ideig még kérőn néz rád a túlpartról, minden pillantása kihasít egy darabot belőled, majd könnyes szemmel hátat fordít és magadra hagy. Nem tehet mást. Nem te döntöttél, döntöttek helyetted, te beletörődtél, ő is. Ő még lehet boldog, és te?