Kacifántos

Mi lett volna, ha…

Ha akkor mindezt elmondta volna, akkor lehet, hogy másként alakultak volna a dolgok. Hangzottak a szavak Róbert szájából, – persze, csak képletesen, mert épp írásban csevegtünk, már vagy három éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Vajon mennyien lehetünk azok, akik azért tűntek el a másik életéből, mert nem mertünk valamit kimondani akkor, amikor azt úgy gondoltuk, éreztük, mert nem hittük, hogy ki kell adnunk magunkat, mert korai, elkapkodott és egyébként is idétlen dolognak tűnt. Ha akkor kimondom, vajon lett volna hatása, vagy csak évekkel később visszatekintve van súlya a ki nem mondott szavaknak? Innen már nehéz megítélni, mert nem történt meg. Persze lehet rá gyártani sok-sok forgatókönyvet. Ha az ominózus délután kiderül a számára, hogy nem a kocsmatúrás csajok beteg játékába akarok becsatlakozni, hogy az én fekete noteszembe is bekerüljön megvolt felirattal, hanem valóban felkeltette az érdeklődésem, és igen, szerettem volna alaposabban megismerni, és nem csak hallomások alapján képet rajzolni róla. Ha egy kicsit bátrabb vagyok, ha legközelebb oda álltam volna elé, és azt mondtam volna, hogy nem esett jól, hogy közbe jött valami, de ettől függetlenül továbbra is fennáll az érdeklődésem. Ha beleállok és nem sértett királylányként ignorálom, és nem hagyom fellángolni az ellenszenv tüzét. Ha most állnék ott, akkor megtenném, megmondanám és vállalnám a kockázatot, hogy balekként végzem, de nem piszkálja a tudatom a kihagyott lehetőség hegyes tűje. Persze ez előre vetíti, hogy mi lett volna, ha ezt teszem, és találkozunk, randevúzunk, szeretkezünk, szerelemesek leszünk, vagy épp az ellenkezője. Kiderül, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, és az egész egy kínosan fojtogató torzó lesz, ahol előbb csak marjuk egymást, majd félrelépkedünk, még az egész nem rohad el teljesen, mikor már módszeresen kínozzuk a másikat. Vagy boldogságba fulladunk, örök szerelemre lobbanunk, családot alapítunk, és szombatonként együtt billegünk a konyhában főzés közben, forró teát főzünk a másiknak az éjszaka közepén, mert beteg, fáradt, kimerült, elesett. A reggeli kávéhoz van két jó szavunk a másikhoz, mert ott van, és nem valahol máshol él valakivel. A rengeteg HA között egy biztos. Nem tettünk semmit és így már soha nem tudjuk meg, mi lett volna ha…