Kacifántos

Melegített káposzta, avagy a második sansz buktatói

Az ember hajlamos második esélyt adni, mert valahol valamikor azt olvasta, hogy az még akár járhat is, így ideje felizzítani a rezsót, elő a káposztát a hűtőből és nézzük mi fől ki belőle. Ebben a kérdésben elfogult vagyok, mert szerintem a káposzta finomabb melegítve pláne ha töltött, de sajnos ez a sablon nem húzható rá mindenre, és mindenkire. Gyakorlatilag a káposztán kívül kevés dologról tudom elmondani, de ennyi elég is a nyálcsorgató gasztronómiai puccsból. Vegyünk valamit, ami elsőre se volt rossz, – sőt – de az idétlen összjáték rossz lapokkal játszott, így eltűnt mit sörszag a nyelvemen fogmosás után, majd eljön egy nap, mikor felüti a fejét, mint egy rég elfeledett vírus és feltett szándéka, hogy ledöntsön a lábamról, mint az influenza, legalább annyira megviselve a szervezetem. Indul az adogatás, az incselkedés, és a mocskosul nagy őszinteség, ami persze csak félig igaz, mert ha egy ember formálja szavakká a tutit, az még a félsikerhez is kevés, de ezt akkor még nem tudhatod, hiszen ott áll előtted, épp egy helyzet közepén, végén, vagy épp a franc se tudja, hogy hol, de valamin változtatni akar. Meghallgatod, nem faggatod, csak hagyod, hogy a maga ütemében informáljon, mert az nem árt, ha van egy szubjektív rálátásod. Persze mese habbal, de ki tud ellenállni a finom puha fehér habnak, ami olyan édes, hogy kirohadnak a fogaid. Előkapod az eszcájg közül az ezüst tálcát, és mint szorgos kis katonákat felsorakoztatod, a változást, a lehetőséget, egy érdekesebb, talán izgalmasabb, de mindenképp szabadabb jövőt. Igen, tudom, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de baszki, ennyi erővel még jó is lehetne, hiszen te beleállsz, illetve csak állnál, mert ő előbb csak hátralép, majd gepárdokat megszégyenítő sebességgel nyargal vissza az ismerős szarba, ami lehet, hogy nem is az, hiszen, te csak az ő szubjektív képét láttad, ami a tempó tekintetében elgondolkodtat. Ez még rendben is lenne, de az ő szerencsétlensége ismét elvesz egy darabot az embertársaidba vetett bizalmadból, hiszen minek hinnél el bárkinek bármit, mindegy, hogy beszél vagy csak kérdez. Úgyhogy ideje megállapítani, hogy melegítve csak a káposzta jó.