Kacifántos

Lesz egy…

Sok évvel ezelőtt történt, hogy a Szabad az Á-ban támasztottam a pultot, – ami akkoriban gyakran előfordult velem, mert a hobbim oda kötött esténként – éltem a lehetőséggel és összebarátkoztam a pultosokkal, hiszen a legtöbb kifejezetten jó arc. Nem mellékesen szeretem a sztorikat, csodálattal bámulni, ahogy dolgoznak, jókat csacsogni két sör között, és azt, hogy a tömeg ellenére is először kapok lőrét, ha meglátnak. Ezen előnyök non plus ultrája, mikor a parasztokat büntető ital is nálam landol. Történt ugyanis, hogy holmi első éves építészek épp ezt a helyet szemelték ki maguknak, hogy egy kínosan rossz minőségű pps-re támaszkodó prezit osszanak meg egymással. A KB 20 percnyi borzalom és a 10 percnyi szemkontaktust kerülés és kínos feszengés – mert egyrészt nem értettem, másrészt tök ciki lenne kérdésekkel bizonyítani, hogy a hajam csavargatása izgalmasabb volt, mint az előadás – után az oktató feladta, és fellazulhatott a kínos közeg. Az ellenszer pár lépésre alkoholos üvegekben várta a jövő nagy reményekkel kecsegtető – statikai bakikért perelhető – építészeit. Miután a szemfüles, egyébként meglepően használható urak egy köszivel az ajkukon sörrel a kezükben becéloztak egy traccsolásra alkalmas asztalt odalibegett egy 18-19 év forma szőke ciklon. Már csak a légiriadó szirénái hiányoztak, hiszen oly bámulatosan lehengerlőnek találta magát, mint egy B-52-es vadászbombázó. Ez persze nem igazán jutott át a pult falán, főleg miután kellő hanyagsággal odalökte, hogy LESZ négy jéger. Ebben a pillanatban a pillantásom a csapos arcára szegeztem, diszkért villámlással a szembogarában – mintha Odint láttam volna – hátat fordított a femme fatale-nak, és a válla fölött sunyin rám pillantva nekem szegezte a kérdést: Katka, kérsz egy jégert? A másodperc töredéke alatt feldolgozta az infót az elmém, hogy a matek jó legyen, így a lányokat megvámolja egy-egy centtel, ami persze nem maradhat az üvegben, így szerény személyem lesz a cinkos a csíny elkövetésében. Vigyorogva bólintottam, és ebben a pillanatban a szabvány átlátszó poharak felett átsiklott a keze, és leválogatott 4 fekete unimukkos poharat, mert ott csak a szakavatott látja a különbséget, jelen esetben a 25% hűtlen kezelést. Széles mosollyal tette a csaj orra elé a poharakat, aki jatt nélkül csimpaszkodott beléjük és szerencsétlenkedett el velük a hasonló kvalitásokkal rendelkező csoporttársakig, hiszen a hasonlóak vonzzák egymást. Az üveg a kezében és egy pillanattal később a nedű már az átlátszó feles pohárban. Tószt jelleggel megköszöntem és hozzáfűztem, hogy soha többé nem LESZ ennyire finom egy jéger sem.
PS.: soha ne légy paraszt azzal, aki a piádat méri 🙂