Kacifántos

Korona vs Szex

Már egy hete csak a mamára, akarom mondani a baszásra gondolok, mindig meg meg állva. Na jó, elég a bohóckodásból, mert a helyzet napról napra komolyabb. Főleg, ha bevezetett és vezetendő intézkedéseket latolgatjuk. A dolognak van tétje, súllya és persze, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, akkor lehetnek következményei is, amik nem csak a testünket gyötrik meg, de ha beüt a krahh és valamelyikünk lakhelyet vált néhány hétre, az erős nyomot hagy a viszonyunkon is. Hosszú mérlegelés, egy átgondolt haditerv, némi szervezés és eljön a pillanat, mikor újra ketten vagyunk a 33 nm-es univerzumban. Mondhatnánk, hogy juhé, és csapjunk a lecsóba, de nem megy, mert ez nem egy csapkodva hirtelenkedős akciófilm, inkább hasonlít egy katasztrófa/dokumentumfilm béna kombinációjára. Szóval én maszkban, mert vigyázok rá, meg a tisztes távolságra, hogy ne legyen baj, betartom a Coronasutra által előírt pózokat, és az egész egy gépiesen megkomponált izévé zsugorodik, amiben van kielégülés, de ezen kívül semmi. Ő az ágy egyik felén én a másikon, köztünk a tisztes táv, hogy véletlenül se tudjunk egymásra köhinteni, tüsszenteni és a többi és a többi. Szánalmas az egész, mert hiába tette a test a dolgát a csalódás nagyobb, mint az öröm. Szomorú szemekkel pillázva állapítjuk meg egy cigi felett, hogy ez minden volt, csak jó nem, majd beismerjük újra, hogy a viszonyunk már ezen a ponton rég túl van, és ha nincs benne csók, ölelés és egy nagy csomagnyi intimitás, akkor gyakorlatilag csókot a halottnak, hátha megrángatja a csengőt a sír mélyéről, mert ez oltári gyászos volt.