Kacifántos

Királylányok

Nem kedvelem ezt a típust, nem azért mert töri a borsószem a feneküket a feltornyozott matrachegy tetején, hanem mert ezt folyamatosan, levegővétel nélkül a tudtomra is adják, ha kérem, ha nem. Unalmas hallgatni és egy idő után csak azt veszem észre, hogy nincs az a hangerő és annyi Uzipov, ami el tudná nyomni a baszottul idegesítő frekvenciát, amin a folyamatos nyafizás ömlik ki belőlük. Mondanám, hogy beleugrok a hétmérföldes csizmába, és már hét határon túl vagyok egy három napos világra szóló bulin három királysággal arrébb, ott, ahol a kurta farkú malac túr, de sajnos nem így van, mert össze vagyok vele zárva, mint a béna királyfi a sárkány várának tömlöcében, mert ő lesz az előétel. Ha jobban belegondolok, még az is jobb lenne, ha valaki vacsorája lennék, mert akkor egy ponton megállna a kéretlen, értelmetlen és egyébként is szóáradat, de továbbra sem vagyok siker szérián és marad a rideg valóság és a kb. egy méter és a véget nem érő monológ, ami már nem csak az én bárgyú kis tudatomat zavarja, hanem az egész szűk közösségemét, akikkel napi x órát töltök együtt. Békés bajtársaim színlelt nyugalommal próbálnak arra koncentrálni, amiért mindannyian jelen vagyunk, mert a munkát valakinek el kell végeznie, és persze a királylány hibáit is valakinek ki kell javítania, meg kell oldania, mert azon felül, hogy a felelősségvállalás valahol elveszett, mint a vasorrú bába a mágneses viharban egyszerűbb, ha magad uram, mert szolgád nincsen. Majd eljön a pont, mikor valaki végre szót emel, és jellemzően az is annyit ér, mint egy lyukas garas és az összes mesében jobb a barter, mint amit ebből az áldatlan állapotból ki tudsz hozni. Marad a csodavárás, vagy a várható retorzió, ami talán odacsap egyet a királylány nózijára, hogy feleszméljen és kimásszon az őt körülvevő álomvilágból magával vonszolva a lehetőségét annak a kellemetlen felismerésnek, hogy baromira senkit nem érdekelnek az élete apró momentumai, a csinált problémái, a hátizsákjában hurcolt Münchausen, és a többi kacat, amit rálapátol a többiekre. A malacoknak is csak ideig-óráig jött be, hogy egyenlőbbek…