Kacifántos

Kirakat boldogság

Amint kilépünk az ajtón megfogja a kezem, a szomszédra villantunk egy mosolyt, mert így illik. Modorosan előbb lépek be az étterembe, ha bármi történne és így kívánja az illem is. Alá segítem a széket, miután levettem a kabátját. Csendesen fogyasztjuk el a vacsorát, évfordulónk van. Csinos, a szép ruha, a szép cipő, a sminkje, a szája ívén a rúzs. Az apró retikül és most csak negyed óránként simít egyet a telefonon, nem történik semmi. Illetve mégis. Úgy nézünk ki, mintha boldogok lennénk. Fizetem a számlát, felsegítem a kabátját, már ő lép ki előbb az étteremből, magának nyitja a kocsi ajtót, a telefonját simogatja, hazaérünk. A cipő feltörte a lábát, alig várja, hogy levehesse. Még egy erőltetett mosoly a szomszédoknak. Elfáradt, elfáradtam. Bezárul mögöttünk az ajtó. Lerúgja a cipőt, a hálóba megy, a ruhát a szék karfájára dobja, most kellene megkívánnom, de nem megy. Nem vágyom rá. Lemossa a sminket, belebújik valami kényelmesbe, a haját összefogja. A konyhában halomban a mosatlan, nem számít, lehuppan a tv elé, késő van, nem várhatom el, hogy otthont teremtsen, fáradt, fáradt vagyok. A zuhany alatt könnyítek a feszültségen, ma már másodszorra. A telefont dörzsölöm, kíváncsian böngészem a leveleim. Válaszolok a fontosakra, válaszolok neki. Üzenetet kap, megcsillan a szeme, már nem kérdezem, tudom. Rosszban sántikál, ahogy én is. Alsó és póló, bebújok az ágyba, holnap ismét korán indul az élet. Még egy jó éjt üzenet neki. A tévé még mindig szól a nappaliban, nem zavar a zaj, sőt, segít előbb álomba zuhanni. Hazudok neki, hazudik nekem. Puha léptekkel közeledik, remélem nem akar szeretkezni, már nem menne, már végeztem. Meg sem fordul a fejében. Hátat fordít nekem, olvas még egy kicsit, lekapcsolja a lámpát, elalszik, vagy csak imitálja, hogy ne kelljen beszélni. Ugyanezt teszem. Reggel puszi nélkül hagyom ott, nem akarom felverni, mert akkor beszélnünk kell, szembesülnünk azzal, hogy már mennyire nem szeretjük egymást, de itt vannak a számlák, a lakástörlesztő és a házasságlevél. Aláírtam, vállaltam, hogy ha máshol nem is, de legalább a világ kirakatában fenemód boldog leszek…