Kacifántos

Herevándorlás

Révbe értél, a tenyereden pihen a hites urad mindkét még langyos heréje. Ledomináltad, beidomítottad, és papuccsá vált. Vastaps, hát lapogatás, pezsgő pukk, és a polgár pukk érdeklődés hiányában elmarad. A férjed nem mondja, mert ciki, rólad meg mindenki tudta, hogy ezt fogod tenni, így nem is merülhet fel kérdésként. Becsúsztatod a zsákmányt a kis bársony szütyődbe, és jól elteszed, hogy embered biztosan ne találja meg soha többé. Jobb neki nélküle, mert így nincs vele gond. Küldetés teljesítve, talán itt lenne az ideje, hogy megpihenj, hiszen halálodig elintézted a jó sorsodat. Persze a szokásos szinten tartó balhék kellenek, a fenyegetések, hogy költözöl és persze a gyerekkel, meg ami még ilyenkor törvényszerű. Ahogy telnek-múlnak a hetek-hónapok felbukkan egy másik herélt. Az ő golyóit is elorozták már évekkel ezelőtt, de mintha nem is te lennél, le akarod csókolni a sebeit, meg akarod vigasztalni, mint a bibis térdű gyereked. Biztatod, bátorítod, miközben a becses nejét hosszan jelzőzöd, és nem mondhatnám, hogy ízlésesen. Egészen jól érzed magad Terézanya szerepében, már látod a glória ragyogását, és érzed magadban a mélyről felbüfögő ádáz felháborodást. Mit képzel magáról ez a nő, és egyébként is… Mennyire rendes már ez a srác, hogy csinálhat vele ilyet? Hogy hogy ez a bolond mégis kitart mellette? Magam sem értem, hogy hogyan nem látja be, hogy már régen ki kellett volna raknia a nejét, ez kérem botrány. Minden létező fórumon elharsogod, hogy micsoda kriminalizmus folyik náluk, botrány és borzalom, majd mikor egy bátor felteszi neked a kérdést, hogy miért akarod a férjed heréit valaki másnak odaadni, akkor buta boci arccal bámulsz vissza, egyszerűen azért, mert nem érted a kérdést. Majd finoman borda közé szúr az őszinteség, hogy egy grammal nem vagy különb, mint a töketlen felesége. A fitos nózi az égig emelkedik, visszaszúrsz egy rövid választ – mert érvelni nem tudsz – ez nem így van. Slussz, passz, pont. Se puszi, se pacsi. Csak ennyi, röviden velősen és megingathatatlanul. Én mosolygok, te duzzogsz, a hetek telnek, és az emlékek szépülnek. Az igazság egy nagyon rafinált dolog, főleg, ha még fáj is.