Kacifántos

Egy másmilyen nap

Délelőtt van. Az utca ahol mászkálok koszos és zajos. A forgalomban fel sem tűnik senkinek borostás, beesett arcom. Kopott ballonkabátom alatt koszos és mosdatlanságtól bűzös ruháim sorakoznak. Ugyan meleg van, de levetni nem merem őket, nehogy elveszítsem, ha megint megvernek. A szembejövők átnéznek rajtam. Ez jó! Talán ma nem kapok! Ma jó nap van. Másmilyen nap. Ma Vele találkozom. Délután ötre beszéltük meg. Már nagyon várom. Rágyújtok. A kezem remeg, de nem számít! Ma jó nap van. Tizenkét óra. Lassan telik az idő. A percek mintha órák lennének. Fel-alá járkálok a kirakatok előtt. Egy ismerős jön szembe velem. Csak bólintunk és elmegy mellettem. Ismét rágyújtok. Lassan szívom, így talán gyorsabban megy az idő. Három óra. Az utca tele van hazafelé igyekvő fiatalokkal. Néhányan észre sem vesznek, mások visszataszító grimaszokkal illetnek. Nem számít. Hozzászoktam már, lepereg rólam. Négy óra. Egyre több az ember az utcán. Néhány fiatal sértegetni kezd. A kabátomról beszélnek és hogy büdös vagyok. Láthatóan jól mulatnak. Nem szólok semmit, inkább tovább állok. Már csak egy óra és találkozom Vele. A cigimért nyúlok, a kezem remeg. Már csak egy szál maradt. Nem szívom el, hátha Neki egyáltalán nincs. Zavartan, forgolódva sétálgatok fel-alá. Még nincs itt az ideje, de én már várom. Öt óra. Eddig még nem jött. Biztosan elhúzódott valami. Nem baj! Ma jó nap van. Hat óra. Idegesen járkálok az utcán. Az eső apró cseppekben szemerkél. Próbálom türelemre inteni magam. Bármi közbejöhetett. Várok, hiszen megígérte, hogy jön. Hét óra. Az eső, ami nemrég még csak szemerkélt, vízesésként szakad a városra. Kabátomat összehúzom és várok. Most először fordul meg a fejemben, hogy nem jön. Jó lenne rágyújtani, de ha mégis … Persze, hiszen megígérte. Közös bennünk, hogy még akkor is bízunk, mikor más feladja. Nyolc óra. Kezd sötétedni. Unottan üldögélek egy felborított kukán és csak várok. Az eső csak szakad. Csak nem történt valami? Teljesen átáztam, kezdek fázni. Kilenc óra. Teljesen sötét van. Az autók lámpái füzérként csillognak a vizes úton. Csak bámulom őket. Nem jön. Ez már biztos. Rágyújtok. Egy rendőrautó áll meg előttem. Két rendőr száll ki belőle. Egy fiatalabb és egy idősebb. Az idősebb üvöltözni kezd velem. Próbálok nem oda figyelni. Miért nem jön még. A rendőr valami mocskos patkányról beszél, aki éppen most mászott ki a csatornából. Tudtam, hogy nem lenne szabad megkérdeznem, hogy rólam beszél-e. Hatalmasat ütött. Nehezen, de belökött az autóba. Elindultunk. Meredten bámultam ki az ablakon. Ekkor megláttam Őt. Egy sarkon állt és a zsebében matatott. Észrevett. A rendőrautó után fordult és tétován elindult. Gyorsan mentünk. A fiatalabbtól egy cigarettát kértem volna, de az idősebb leállított. Az őrsön egy papírt írattak alá velem, hogy nem bántottak, de újra kellett írni, mert véres lett a papír. Aztán egy zárkába kerültem. Mielőtt az ajtót bezárták az idősebb zsaru mondott valamit, hogy most gondolkodhatok az életemről, de nem figyeltem, mert gondolkodtam. Most mi lehet vele? Lassan elaludtam. Aztán felzavartak az álmomból. Valami fazont hoznak mellém. Állítólag kötekedett a rendőrökkel. Csak ne valami verekedős barom legyen! A cella ajtó kinyílt és a fazon belépett. Ő volt az.