Kacifántos

A “Van olyan barátnőd?” kérdés

Csak laza kapcsolatot keresel, ez rendben van, hiszen vagyunk így egy páran, akik igazából nem akarjuk megismerni a másikat, csak szeretnénk a genitáliáinkat egy kicsit összeérinteni, mert az azért legyünk őszinték jól tud esni az embernek. Az aktusra szánt időn és energián kívül nagyobb áldozatot nem vállalnánk, mégsem vagyunk mi kultúremberek, meg egyébként is. Ez még mindig rendben van. – NEM!
Jöjjön tehát az igényfelmérés, mert a tutinál csak a nagyon tuti lehet jobb, úgyhogy vessük össze elképzeléseinket, nézeteinket, lehetőleg csatoljunk egy-két fotót, mert épp shoppingolunk a hentesnél. Hoppácska, itt jön a bibi. (OMG!!!) Az elmélet gyakorlati manifesztációja azonnal dugába, sőt egyenesen a kardjába dől, mert hát a kép, ami a kijelzőn virít nem igazán egyezik a mi elképzeléseinkkel és gusztusunkkal. Ilyenkor ütik fel a fejüket a kedvenc változóim, vegyük őket sorra, – ha már számba nem.
Egy pillanat alatt eltűnik, mint a ködre festett szamár, és a feleszmélés harmadik percében diszkréten töröljük a beszélgetést, és jó katolikus pap módjára úgy teszünk, mintha mise(m) történt volna.
Az értelmesebb, életrevaló, már– már jó fej, finoman közli távozás előtt, hogy sajnos nem stimmel a fikció és a nyers valóság, de a végére azért biggyeszt egy megszeppent Szia-t. Ezt nevezhetjük korrekt elbánásnak. A végképp jó arc, hozzácsapja, hogy örült és további sok sikert, amit viszonzunk ehhez merőben hasonló jókívánságokkal. Egy fanyar mosollyal az arcunkon szintén a szemetesbe juttatjuk a társalgás földi maradványait. Béke poraira, hiszen halottról jót vagy semmit.
Itt van még nekünk az eltökélten paraszt, – a személyes kedvencem – akivel lefutjátok a szabvány a kínálat valahol eltévedt a kereslet felé kört, és te már elrebegted a búcsút, mert jóanyád nevelt beléd egy kis jómodort. Ekkor orrodba vágja – mint Zrínyi a várkaput -, hogy nincs véletlenül egy szabadelvű, ilyen-olyan kvalitásokkal rendelkező barátnőd/haverod? Igen, elolvasod háromszor, nem azért, mert mentálisan gyenge lennél, egyszerűen nem érted, hogy ez most miért? És miért veled? És egyébként MIÉÉÉÉRT?
Erre amúgy mi a nemzetközileg elfogadott, protokollnak megfelelő válasz? Kérem a helyeset jelölni szíveskedjék:
a.) De van! ………………………………………(kérem a pontozott vonalra nyomtatott nagy betűkkel írja a nevet)-nak hívják és természetesen azonnal megadom a számát, a tartózkodási helye pontos GPS koordinátáit és még a TAJ számát is! Pacsi! (soha)
b.) Diszkréten kilépsz a beszélgetésből, oh szörnyű pech, de pont akkor nyomtál rá a törlésre, mikor befutott az üzi és a fránya üzengetőd mission impossibile önmegsemmisítéssel örökre eltüntette az üzenetet. Kár…
c.) Finoman – mosollyal a szád sarkában – a tudtára adod, hogy nem áll módodban ilyen jellegű információkkal ellátni, és ha még ezután sem lenne világos a számára, akkor diszkréten közlöd vele, hogy eltökélten paraszt.