Kacifántos

Anyuszemefénye

Ahogy a profilokat pörgettem rád esett a választásom, dumáljunk!

Jó, be kell vallanom, hogy jobb, mint egy farokszelfi és vélhetőleg én vagyok a kukacos, de úgy bennem van az érzés, hogy kérnék egy magánhangzót 5000-ért és feszülten figyelném a dekoratív hosztesz hölgyet, aki a táblához lép, hogy megfordítsa a felvillanó dobozkát, mert jó betűt vásároltam. Ha már szerencsekerék hazardírozzunk, hiszen nem biztos, hogy olyan éktelen nagy @&#% ego, mint amilyennek elsőre tűnik, de mint tudjuk tévedni emberi dolog, és úgy tűnik nagyon is ember vagyok. Ezt már róla nem állítanám nyugodt szívvel, de lehet, hogy az én mércém van furán kalibrálva. Vélhetőleg senki sem játszott vele az óvodában, de anyu gyakran megdicsérte, hogy ő a világ legtökéletesebb gyereke, mert ilyen túlfejlett önbizalomhoz rég nem volt szerencsém. Értem, hogy az antré fontos, de épp azért kell, hogy jó legyen, még ha elsőre talán fura is, mint néhány hete egy srácé, aki a félreérthető névválasztása kapcsán bombázott kérdésekkel, de mégis volt benne valami báj, ami odatapasztott a gép elé, mert miért is ne dumálnék egy jót. Majd jön Viktor és forgassuk meg a kereket, mert ma épp rád esik a választásom. Inkább egy könyvespolc, vagy festékes állvány boruljon rám, mint a te kéretlen tömjén szagú ostobaságod…