Bordélyház

#8

Reggel fél 10-kor Oleg megjelent az ajtóban, mögötte George, a legprofibb férfi szabó, akihez valaha szerencsém volt. Hellyel és kávéval kínáltam, majd felvázoltam, az előtte álló feladatot. A homlokát ráncolta, de természetesen nem utasított el. Egyre nagyobb lett a jövés menés a folyosón, hallottam a zanzás halk beszélgetést. Épp, hogy elütötte az óra a 10-et mikor kopogtak, majd besereglettek mindannyian rendezett sorban megálltak.

  • Uraim, két dolgot kell megbeszélnünk. – a feszültség tapintható volt, de mivel Szergejt nem látták sehol így kíváncsiság is vegyült a figyelmükbe. – Egyrészt gondolom mindannyian ismerik a mellettem álló urat, a mai naptól őt nevezem ki a biztonsági szolgálat vezetőjének. Van bárkinek ellenvetése? – mosolyogva rázták a fejüket, a feszültség egy cseppet oldódni látszott. – A másik dolog a tegnap történtekkel kapcsolatos. – hagytam egy kis szünetet, hogy a feszültség újra gerjedjen – Rég nem láttam ilyen szedett-vedett társaságot, botrány. – néhányan ekkor már az ujjaikat tördelték – Önök az arculatunk szerves részét képezik, de úgy mutatnak, mintha mindannyian egy turkálót akarnának népszerűsíteni. Ez nem mehet így tovább. Bemutatom önöknek monsieur George-ot, ezentúl ő felel az önök makulátlan megjelenéséért. – hallani lehetett, ahogy a sziklák a földre zuhantak – Kérem kísérjék át őt a nagy étkezőbe, hogy méretet tudjon venni. Ennyi.
  • Asszonyom! – szólalt meg az egyik félszegen.
  • Igen?
  • Szeretnénk elnézést kérni a tegnap történtekért, nem fog többé előfordulni.
  • Ebben biztos vagyok, fátylat rá. Köszönöm uraim. – monsieur George felé fordultam – Kérem fáradjon velük, és ha végzett, akkor szívesen látnám ebédre!
  • Nagyon kedves, alig várom.

A konyhába menet összefutottam Madame Julia-val, elfoglaltnak tűnt, de megkértem, hogy fél 12 körül csatlakozzon hozzám egy kávéra. Készségesen rábólintott. A konyhában a szakácsok álmosan készültek elő a vacsorára és főzték a hölgyek ebédjét. Kerestem egy bögrét és öntöttem magamnak egy kávét. Percekig figyeltem, hogy hogyan megy minden óramű pontossággal. Majd az órámra tekintve rájöttem, hogy túl sok időt bámészkodtam, így a futástól kifulladva estem be az irodába. Oleg épp hellyel kínálta az ékszerészt, aki nem mellesleg szemrevaló nő volt és az ajkainál már csak a neve csengett szebben, Lujza. Mellette egy sportos fiatalember állt, aki kemény kezével szorosan tartotta a fém táskát. Amíg kifújtam magam az ékszerész feltárta a súlyos bőrönd tartalmát. Gyönyörű munkák voltak, fehérarany, platina, gyémántok. Nyakékek, karperecek, függők, gyűrűk sorakoztak a sötétkék bársonyon. Épp a munkáját dicsértem, mikor megérkezett a Madame.

  • Kérem csatlakozzon hozzánk!
  • A szobalány azonnal hozza a kávét.
  • Tökéletes! Kérem foglaljon helyet. – a lány egy pillanattal később már be is lépett. – Kérem, csak tegye le oda, a többit megoldjuk, köszönöm! Azért kérettem, mert szeretném meglepni önt, és természetesen a hölgyeket is.
  • Miről lenne szó?
  • Szeretném, ha minden hölgynek választana ékszert, amivel megajándékozhatnám őket, természetesen szeretném, ha magának is választana valami szépet. Lujza a rendelkezésére bocsátja a bemutató termét ma ebéd után, ha el tud szabadulni egy órára.
  • Természetesen be tudom préselni a programba, ha ezt kívánja.
  • Lekötelez! Bocsássanak meg, de ebéd meghívásom van. Lujza, nagyon örülök, hogy megismertem! – egy gyors kézfogás után elhagyták a szobát, a Madame kísérte ki őket. Olegre néztem. – Segítesz elpakolni?
  • Persze, hozom a dobozokat.

Összerendeztük a szetteket, egy gyűrűt és egy apró gyémánt fülbevalót kiválasztottam, a többi bekerült a helyére. Oleg duplán ellenőrizte, hogy garantáltan bezárta-e a széfet, majd elindult, hogy kimentse a szabót a különleges kérések erdejéből. Az ebéd kellemes volt, az ár, amit kalkulált borsos, de a könyvelés alapján ennyit ki tudok kényelmesen szorítani.

Mire visszaértünk a hölgyek már jöttek mentek a szalonban, kíváncsi fürkész tekintettel néztek rám, ahogy Oleg árnyékában átvágtam a termen. Lassan indul a pletyka, és a végén megállapítják, hogy én vagyok az új konyhalány. Ezen a gondolaton elmosolyodtam.