Bordélyház

#73

Nem volt kedvem még visszatérni a nagyházba, így elbíbelődtem a virágokkal, bízva abban, hogy a kertész nem tekeri ki a nyakam, hogy tönkretettem a munkáját. Le kellett csillapodnom, hiszen egy bakfis öröme ragyogott az arcomon, ami legyünk őszinték, annyira nem szerencsés, ha épp én alakítom a jégkirálynőt. Pohárcsörgést hallottam a hátam mögött. Ismerős arcszesz keveredett a virágok illatával.

  • Ülj csak le. – szólaltam meg anélkül, hogy hátra néztem volna.
  • Honnan?
  • Akkora zajjal vagy, mint egy egész világháború és mivel nem régen borotválkoztál, így kicsit megszaladt az arcszesz is. A házban csak te használod ezt a fajtát. Ismerős fanyar illat. A poharakban pedig vodka van.
  • Ezt meg honnan?
  • Mert azt garantáltan nem hoztak az ebédhez, ezért bementél a könyvtárba és megvámoltad a készleteim. Az elsőt azért, mert várnod kellett, a másodikat, mert nem mentem vissza az ebéd után, hiába távozott John, de a harmadikat már nem akartad egyedül, de Oleget sehol nem találtad, ezért gondoltad ideje idejönnöd. – felé fordultam, hitetlenkedő arccal ült az ölében a két pohárral.
  • Félelmetes vagy.
  • Megkaphatom?
  • Persze. – ocsúdott fel – Parancsolj!
  • Köszönöm.
  • Hogy ment a randi?
  • Jól. Van már valami fejlemény?
  • Még korai lenne. Kért néhány napot John embere.
  • Akkor minek köszönhetem a látogatást?
  • Nem tölthetek el egy kis időt a húgommal?
  • De, csak nem gyakran fordul elő veled.
  • Ha már háziőrizet, gondoltam miért ne?
  • Oh, akkor a kényszer…
  • Ne forgasd ki a szavaim kérlek!
  • Jó, igazad van, sajnálom.
  • Azt hittem, hogy jó randi volt, mitől vagy így felpaprikázva? – Leültem az asztalhoz, magam elé húztam a poharat, megmozgattam benne a jeget. Egy apró korty. Szergej kérdőn pillantott rám.
  • A randi remek volt, komolyan, minden szempontból. – Kaján vigyor futott végig az arcán. – Igen, úgy is jó volt, de ami egy cseppet zavar, hogy Oleg végignézte.
  • Ezt honnan veszed? – kérdezte rezzenéstelen arccal.
  • Láttam, ahogy az egyik fenti ablakból figyel. Remélem nem neked közvetített.
  • Kettőnk közül te vagy a fura, aki megnézi a tesóját, miközben…
  • Jó, jogos.
  • Mi zavar? Hogy látta?
  • Hogy nézte. Tudta, hogy mire számítson, ez nem volt kérdés, de az fel sem merült bennem, hogy végig is fogja nézni.
  • Ha a szobádban, vagy a könyvtárban csinálod, akkor nem tudta volna.
  • Oh dehogy nem, ott is vannak kamerák.
  • Jó, de akkor csak sejted és nem tudod, hogy néz téged. Most mi lesz?
  • Nem tudom. Nem tudom, hogy hogyan hat rá ez az egész.
  • Mit mondott reggel?
  • A szokásos sallangot, hogy legyek boldog, bla-bla-bla…
  • Ez nem bla-bla. Komolyan gondolja. Ha te nem rántod be az ágyadba, akkor ő soha nem lépett volna.
  • Miattad…
  • Dehogy miattam. Miattad, te kis hülye!
  • Még, hogy a csajok a bonyolultak. – elvigyorodott. – Ideje lezuhanyoznom.
  • Le akarod mosni magadról?
  • Kapd be!
  • Remek ajánlat, de ha nem gond, akkor kibérelném magamnak ma estére az új lányt.
  • Ennyire bejön?
  • Varázspuncija van!
  • Te beteg vagy. Viheted, ha nincs más kuncsaftja, ha van, akkor várd ki a sorod, ez nem a te játszótered.
  • Igen mami.
  • És ne tegyél kárt a virágaimban!
  • De mamiiiiii!
  • Na jó, sipirc, kifelé!

Beleboxoltam a karjába, egy színtelen au csúszott ki a száján, majd felállt és eltűntem az árnyékában. Elnevettem magam, belekaroltam és visszabattyogtunk a nagy házba. Fel akart kísérni a szobámig, de megkértem, hogy ne tegye, ne hajkurássza addig a lányokat, amíg nem kezdődik a műszakjuk. A padlóra szórtam a ruháim, majd elmerültem egy kád forró vízben. Lassan lecsillapodtak a gondolataim és már csak az foglalkoztatott, hogy Oleg miért nézte végig az aktust. Mi járhatott a fejében és vajon ez hogyan fogja befolyásolni a dolgainkat.

  • Sehogy.
  • Észre sem vettelek. – válaszoltam riadtan.
  • De a desszertnél igen.
  • Mire mondtad, hogy sehogy?
  • Arra, hogy hogyan fogja befolyásolni a dolgainkat. – Magam elé révedtem, talán hangosan gondolkodtam? – Nem mondtad ki, csak úgy tűnt, hogy ezen jár az agyad.
  • Kezdek félni tőled. Mássz ki a fejemből!
  • Még bele sem másztam. – mondta vigyorogva. – Viszont eleget áztál, főleg, hogy még mindig nem kellene fürödnöd, csak tusolnod.
  • Basszus, egészen ki ment a fejemből! Adnál egy… – kitárta a törölközőt. – Ezt fejezd be! – Elvigyorodott, majd belecsavart. – Köszönöm.
  • Szívesen. Kávét is hoztam.
  • Isten vagy.
  • Dehogy.
  • Van egy szál cigarettád is?
  • Van. – a bögre kávéval felmásztam az ablakpárkányra, hogy ne füstöljem be a szobát.
  • Ki fogsz pottyanni.
  • Dehogy, ha meg mégis, akkor elkapsz. Úgyis szeretsz az ablakban ácsorogni.
  • Ezzel fogsz zrikálni ezentúl?
  • Csak addig, amíg el nem mondod, hogy miért csináltad.
  • Látnom kellett.
  • Bünteted, vagy jutalmazod magad vele? – elgondolkodott egy pillanatra.
  • Azt hiszem mindkettő. Fájt, hogy ennyire élvezted a sexet vele, de gyönyörű voltál közben, ahogy megfeszültél a kezei között.
  • Felizgatott?
  • Igen. – vágta rá.
  • Máskor is kukkoltál már?
  • A kukkolás egy rossz szó… Perverz. – A lábfejem végighúztam a sliccén, kemény volt. – Mit csinálsz?
  • Hazugságvizsgálatot végzek. Elbuktál. Máskor is néztél már közben és felizgat.
  • Persze, hogy felizgat.
  • Mit tennél most velem?
  • Erre nem akarok válaszolni.
  • De én szeretném. Ha nem tudod elmondani, akkor mutasd meg!

Valami nyers, eleven csillanás jelent meg a tekintetében. Egy pillanatig hezitált, majd tollpihe módjára kapott le az ablakpárkányból. Az ágyra dobott, hasra fordított, és felrántotta a csípőmet, hogy megfelelő magasságba kerüljön a popsim. Mire az övcsat koppant a szőnyegen már tövig bennem volt a farka. Felnyögtem. Rámarkolt a csípőmre, az egész emelet visszhangzott a csípőnk csattanásaitól, mint egy ütvefúró. A mellkasom alá nyúlt, felhúzott, a mellkasának döntött és elkapta a torkomat. A kezem a karjára szorítottam, de nem akartam levenni a torkomról, élveztem, ahogy megbasz, ám ami ezután jött, arra nem voltam felkészülve. Visszalökött az ágyra, a nyálas ujját a popsimba nyomta, egye mélyebbre és mélyebbre. Kihúzta a farkát a csatakos puncimból és áttette a popsimba, felsikoltottam, elengedte a füle mellett és mélyen belém tolta a kemény szerszámot. Lökött néhányat, majd újra a mellkasához szegezett. A kézfeje szorosan a nyakamra tekeredett. A csípője hevesen járt és a kezdeti kínzó fájdalmat az élvezet vette át, elélveztem. A gyönyör lassan csordogált le a combomon. Rászorított a torkomra, elfogyott a levegő és csak a gyönyör maradt, ahogy megfeszültem, megfeszült. Az ágyra zuhantam, követte a példám. Ziháltunk egymás mellett heverve. Miután lecsillapodott a lélegzetem felé fordultam, a fejem a még mindig ziháló mellkasára hajtotta és szorosan tartott.

  • Szeretlek! – nyögte zihálva.