Bordélyház

#70

Oleg még mélyen aludt, mikor kisettenkedtem a szobából, a konyha már nyüzsgött, így feltűnés nélkül markoltam fel a szokásos adag kávém, majd tűntem el a falban, hogy elérjek a pánikszobáig. A köntösöm zsebében lapult a telefon, amit John küldött nekem. Zavaróan sötét volt a kijelzője. Még mindig rosszul éreztem magam a történtek miatt. Az az átkozott mardosó lelkiismeret. Megbántottam, pedig nem adott rá okot. Miért nem tudok egy kicsit jobban bízni az emberekben? – méláztam el magamban. Lehuppantam a székembe és a monitorokon figyeltem a ház különböző pontjait. Nyílt az ajtó, Laura robogott be, letett az asztalra egy nagy sárga borítékot.

  • Jó reggelt! – szóltam ki a monitorok mellől. Felsikkantott.
  • Jézusom! – kipotyogott minden a kezéből.
  • Jól vagy?
  • Igen, persze, csak nem számítottam önre! – válaszolt, miközben guggolva szedegette fel a holmiját a padlóról.
  • Nem akartalak megijeszteni.
  • Semmi gond, az én hibám.
  • Minden oké?
  • Természetesen. Csak nem számítottam rá, hogy ébren van. Oleg küldött az éjjel egy üzenetet, hogy hagyjam ma aludni, mert hosszú éjszakája volt.
  • Milyen figyelmes tőle, persze csak, ha nem ébresztett fel. Egyébként mi van a borítékban?
  • Csak annyit tudok, hogy önnek kell kinyitnia. – baljós pillantást vetettem rá. – Nitro átvizsgálta, biztonságos.
  • Rendben.
  • Hozhatok valamit?
  • Nem, köszönöm, mindenem megvan.
  • Akkor, ha nem gond, én megyek is!

Bólintottam, felmarkoltam a borítékot az asztalról és visszamentem a monitorok elé. Egy pendrive és néhány papírra vetett sor volt benne. “Remélem ez segít közelebb kerülni a megoldáshoz.” Milyen titokzatos, gondoltam magamban. Egy ideig az ujjaim között forgattam kis eszközt, majd eltűntem ismét a falban, hogy meglepjem Nitrot. Ő nem sikoltott fel, ami már fél siker volt, nagyjából észre sem vett percekig, valami nagyon lekötötte a figyelmét. A harmadik torokköszörülés után pillantott fel.

  • Madame, észre sem vettem!
  • Semmi gond. Kellene egy gép.
  • Egy pillanat, és adok egyet. Valami konkrét célra, vagy tárgyalásra, vagy… – fordult felém a polc előtt állva. Felemeltem a pendriveot. – Áh újabb, kis titkok.
  • Lehet.
  • Ez jó is lesz. – letette elém a gépet. Felnyitottam a fedelét, az ujjaimmal kopácsoltam, még felállt a rendszer, majd megnyitottam a mappát. 4 videó fájl.

Megnyitottam az elsőt, térfigyelő kamera felvétel volt, arról az éjszakáról. Újra és újra megnéztem, mikor Nitro észrevette rajta a torkolattüzet. Leállította a felvételt, és az ujját a képre emelte. Megynyitottuk a többit is. Egy alak rajzolódott ki az utolsón, ami a következő sarkot tartottam szemmel.

  • Fel tudod javítani?
  • Megpróbálom, de időigényes lesz.
  • Rendben, ha kész vagy, nekem szólj és maradjon köztünk a dolog.
  • Értettem Madame.
  • Köszönöm.

Bólintott és már neki is látott a munkának. Eltűntem újra a falban. Vissza a pánikszobába. A kijelző még mindig sötét volt, vettem egy nagy levegőt, felhívtam. Tompán búgott a telefon, majd meghallottam a hangját.

  • Köszönöm.
  • Szívesen. – hosszú csend. – Tehetek még valamit érted?
  • Bocsánatot szeretnék kérni a történtek miatt.
  • Nem szükséges, értem, hogy miért gondoltad ezt.
  • De akkor is, csúnyán viselkedtem.
  • Csak magadat védted, megértem. Ebéd?
  • Nem hiszem, hogy elhagyhatom a birtokot.
  • Értem.
  • De ha neked nem gond, akkor szívesen bepótolnám az elmaradt ebédünket itt. – kis szünet – Megoldható, egy körül érkezem, ha neked megfelel, de nem lesz sok időm.
  • Ha máskor…
  • Nem, jó lesz. Egykor találkozunk.
  • Várlak.

A pulzusom felpörgött, a kezeim megremegtek. Vettem néhány nagy levegőt, majd a konyában szereztem egy kanna kávét, és felmentem a szobámba. Oleg már ébredezett, bemásztam mellé az ágyba, hozzábújtam, álmosan vont magához.

  • Mi a helyzet?
  • John jön ebédelni. – abbahagyta az alkarom simogatását. – Haragszol?
  • Dehogy.
  • Akkor?
  • Semmi.
  • Tuti?
  • Tudod, hogy ebbe nem szólok bele. Mikor jön?
  • Egyre.
  • Vegyél fel valami szépet és vedd le a lábáról.
  • De…
  • Akarod őt, nincs semmi gond.
  • Utálom, hogy ilyen könnyen…
  • Nem könnyen. – vágott közbe. – De én csak egy fogdmeg vagyok, ő meg nem az. Mellette boldog lehetsz.
  • Most is boldog vagyok.
  • Tudom. Akkor azt mondom, hogy boldogabb.
  • Hoztam neked kávét.
  • Köszönöm, de maradj még, búj még egy kicsit.