Bordélyház

#7

Az ebéd végeztével Oleg összehívta a biztonsági személyzetet, ahogy végignéztem az urakon sok-sok évnyi letöltendőt láttam, és persze a gyakorlatot az esetleges problémák megoldására. Végigmentem hát a soron, itallal kínáltam őket, vasárnap lévén ma csak könnyített estélyük volt, mert valamikor a lányoknak is pihenniük kell. Oleget leszámítva mindannyian elutasították. Bizonyára tartottak Szergejtől, de a cél az volt, hogy ne csak hozzá, hozzám legyenek lojálisak. Elővettem egy tömb papírt az egyik fiókból, feljegyeztem, hogy kell egy szabó, mert új öltönyöket kell, hogy kapjanak, illetve egy jó cipész, hiszen sokat ácsorognak. Volt köztük egy egy vékony fiú, a húszas évei elején járt, nem igazán passzolt közéjük. Mint kiderült ő a technikus, aki a biztonsági rendszert tartja karban. Megkértem, hogy maradjon, a többieket szélnek eresztettem.

Ez egy régi ház, tehát tudnom kell, hogy hogyan tudok feltűnés nélkül közlekedni, illetve hogy hol a széf, és a megfigyelő szobám, mert bizonyára van ilyenem. A technikus, akit a többiek Nitronak becéztek elmozdított egy könyvet és mint valami rossz regényben kimozdult a könyvespolc. Itt alakítottak ki egy méretes pánikszobát, ahol a monitorokon nyomon lehetett követni minden helyiséget az épületben, igen, a mosdókat és fürdőket is, holt terek nélkül. A szoba szerves része volt a széf is, ami nyitott ajtóval üresen ásított rám. A szoba mellett szűk folyosó indult a ház különböző zugaiba. Meglepően tiszta volt, így nem volt kétségem, hogy nem csak én használtam. A legjobb tulajdonsága, hogy egyenes utam volt a lakosztályomba. Éreztem, ahogy az elégedettség kitölti az elmém. Egy gyors talpalóval később a folyosókon eljutottunk a másik megfigyelő teremig, az ajtó mögött percekig hallgattam a diskurzust a biztonsági emberek között. Nem fogták vissza magukat, épp az volt a téma, hogy ki hogyan baszna meg, mikor beléptem. Egy pillanatnyi rémület után úgy álltak ott, mint akiket akasztani visznek.

  • Örülök, hogy a seggemnek ekkora sikere van, de legyünk őszinték uraim, önök azért vannak jelen, hogy semmi bántódása ne essen, sőt, tovább megyek, hogy egy alkalmazottamnak se essen bántódása. Szeretném, ha inkább ez kötné le a figyelmüket. Holnap reggel 10-kor mindannyiukat újra látni kívánom az irodámban, aki késik már ne is jöjjön. Tájékoztassák a többieket az óhajomról.
  • Igen Hölgyem. – hangzott a rövid válasz kórusban.
  • További kellemes napot.

Ezzel visszaléptem a falba rejtett folyosóba, hallgattam még percekig, hogy hogyan önti el őket a félelem. Be kell vallanom nagyon tetszett. Oleg próbálta menteni őket, de intettem, hogy maradjon csendben. Mérgesen kullogott mögöttem. Megérkeztünk a lakosztályomhoz, Nitro beütötte a kódot. A gardróbban kötöttünk ki. Megköszöntem a segítségét és becsuktam magam mögött a titkos ajtót.

  • Mi a fenének egy nőnek ennyi cipő?
  • Nem értem a kérdést, minek neked annyi fegyver?
  • Jó, megfogtál.
  • Egyébként kinek a cipői?
  • Szerintem a tiéd, várj, itt egy boríték.

Gyönyörűségem!

Vettem néhány apróságot, hogy ezzel egy ideig ne kelljen foglalkoznod, az ékszereid holnap érkeznek, zárd el őket alaposan, mert ha eddig eljutottál, akkor már a széfet is biztosan megtaláltad!

Szerető bátyád Sz.

  • Látod, amit én látok?
  • Látom. Szerintem ne engedd be ide a lányokat, kirabolnak!
  • Dehogy is rabolnak ki! Ne legyél ostoba! Ja és szólj rám, hogy vegyem fel a listára az ékszerészt is. Meg egy két divatházat.
  • Nincs elég ruha itt?
  • Nem nekem, a hölgyeknek.
  • El fogod őket kényeztetni és Szergej seggbe fog rúgni engem.
  • Ne legyél már ennyire borús folyton. Inkább tegyél rendet az embereid között.
  • Ezt hogy érted?
  • Kinevezlek a biztonsági szolgálat főnökévé.
  • Megtisztelsz, köszönöm! – mondta valódi meglepődöttséggel az arcán.

Megöleltem, ettől végképp elérzékenyült az én nagy grizlim. Visszabotorkáltunk a szűk folyosókon az irodába. Oleg a villába ment, hogy elhozzon egy két apróságot, amit Szergej nem zsúfolt be a lakosztályomba. Kértem a szobalánytól egy kanna kávét, és meghagytam, hogy csak Madame Julia zavarhat, ha szükséges. Letelepedtem a kanapén, felhívtam Szergej szabóját, majd beletemetkeztem a kevéssé izgalmas könyvelésbe.