Bordélyház

#68

Épp csendesen őrjöngtem magamban, mikor erőtlen koppintások törték meg a csajok folyosóról beszűrődő csivitelését.

  • Gyere be! – alig látszott ki a virágcsokor mögül.
  • Húgi! Utálom, mikor mérges vagy rám! Elbasztam. – elmosolyodtam.
  • Hatalmas csokor. Croissant is van?
  • Van. – mondta büszkén.
  • Akkor tedd le azt a bokrot és faljuk fel őket. – elvigyorodott.
  • Hogy ment az ebéd?
  • Rosszul. A találka a megoldó emberrel?
  • Jól. Néhány nap múlva jelentkezik. Túl nagy ára lesz?
  • Nem. Nem tartozom semmivel. Ellenben te igen.
  • Az jó.
  • Megsemmisítő volt.
  • Gyere ide. – hozzá bújtam, a fejem a mellkasára tettem, átkarolt. – most mondd el, mi történt!
  • Fel sem merült benne, hogy tőlem várna fizetséget. – közben a kezébe nyomtam az egyik péksütit.
  • De ez jó, vagy nem? Persze nekem annyira nem, de folytasd.
  • Kiakadt, majd otthagyott. Ő tudja, hogy mire vágyik, de nem egy szívesség árán akarja megszerezni. – éreztem, ahogy két falat között elismerően bólint.
  • Folytasd! – mondta tele szájjal.
  • Lelkiismeret furdalásom van.
  • Miatta, vagy Oleg miatt? Egyébként mi van köztetek?
  • Valami van, de nem tudom mi.
  • Szereted?
  • Lehet.
  • De azt gondolom, hogy most elbizonytalanodtál, mert Johnt is tudnád.
  • Ma mindenki lélekdoktor?
  • Miért?
  • Te, Mona, Oleg.
  • Mit mondott Oleg?
  • Hogy olyan, mintha folyton jojóznék.
  • Mert azt teszed. Ha tudtam volna, hogy James ekkora kárt okoz, akkor nem hagytam volna, hogy megtörténjen és nem csak azért, mert kezet emelt rád.
  • Mona azt mondta, hogy tartsam meg mind a kettőt.
  • Gondolod, hogy ez fair volna?
  • Mihez képest? Kurva vagyok!
  • Madame vagy. Te dönthetsz.
  • Ez egyre szürreálisabb.
  • Miért?
  • Visszacsengenek a ma hallott vélemények.
  • Mert ismerünk és mégis szeretünk.
  • Köszi!
  • De most komolyan, dönthetsz úgy, hogy mindkettőt akarod, de akkor játssz nyílt lapokkal. Téged szeretnek, te kis hülye, minden baromságoddal együtt. Nem azért, mert karcsúbb, vagy ducibb vagy, vagy mert épp vörös a hajad vége és durva a sminked. Pizsiben kócosan is ugyanúgy imádni fognak, mint mikor épp tökéletesen mutatsz. James egy pozőr fasz volt, aki téged használt. Ők nem fognak.
  • Átgondolom.
  • És most tömd a fejed, nyakunkon az este.
  • Basszus, találkoznom kell a dokival!
  • Ebben a köntösben?
  • Igen! – válaszoltam vigyorogva – Így legalább nem akar majd analizálni.
  • Szeretlek, te kis hülye! – kiáltott utánam.
  • Én is téged majom! – kiáltottam vissza.

Lerohantam a lépcsőn, át a konyhán, kissé kifulladva megálltam doki ajtaja előtt. Fújtam kettőt-hármat, megigazgattam a köntösöm és bekopogtam.

  • Tessék!
  • Doktor!
  • Madame.
  • Hogy s mint? – kérdeztem még kissé zihálva.
  • Jól, köszönöm! Csak nem rohant?
  • Egy kissé megfeledkeztem a találkánkról, húzós napom van.
  • Ha gondolja …
  • Ne, ne is kezdjünk bele. Látni kívánt, mit tehetek önért?
  • Gondoltam megkérdezem, hogy akar-e beszélni a történtekről?
  • Mire gondol? – kérdeztem és közben megtámaszkodtam a fotel karfáján.
  • Nincs kedve leülni?
  • 5 perc. – lehuppantam, a köntösöm felcsúszott majdnem a combom tövéig, ahogy keresztbe vetettem a lábaim. – Szóval?
  • Az átélt traumáról.
  • Miféle traumáról? Ja, hogy a lövésre gondol. Nem, nem áll szándékomban, de ha már találkozunk, az érdekelne, hogy mennyire félnek a lányok?
  • Semennyire. Meggyőződésük, hogy ön mindenképp megfogja őket védeni, bármi is történjen.
  • Helyes. – Megmarkoltam a karfát, egymás mellé tettem a lábaim és készültem megemelkedni.
  • Az, de ez nem jelenti azt, hogy ez így is van. – hátradőltem.
  • Azt gondolja, hogy cserben hagyom őket?
  • Azt gondolom, hogy veszélyes, ha itt vannak magukkal.
  • És ön szerint, ha szélnek eresztem őket, akkor nem fogják egyesével begyűjteni őket, hogy ezzel jussanak el hozzám? – csend támadt – Na ugye? Ha nincs más, akkor most megyek, mert vár a munka! Nem is kérdeztem, hogy tetszik az irodája? – kérdeztem az ajtóból visszalépve.
  • Gyönyörű, köszönöm.
  • Akkor élvezze, és ne üsse olyasmibe az orrát, amit nem ért. Remélem világosan fogalmaztam!
  • Igen.
  • Nagyszerű, akkor kellemes estét!

A szarházi, azt gondolja, hogy van bármi köze ehhez. Úgy vigyázok a lányaimra, ahogy akarok. Beképzelt majom! Szitkozódtam magamban egészen az emeletig, sőt még a zuhany alatt is, smink és öltözködés közben is. Laura jókat mosolygott rajtam, de hagyta, hogy kiadjam a dühömet.

Az este végre csendesen alakult, jöttek, mentek, élveztek, iszogattak, cseverésztek. Oleg biztos közelben szemlélte, ahogy teszem a dolgom, időről időre újra töltette a poharam, mindig több és több jeget tetetve bele, hogy ne csapjam szét magam. Fél egy körül végeztünk, a karját nyújtotta és felkísért a szobámba.