Bordélyház

#67

A kerten át mentünk a könyvtárba. Oleg a kanapén ült, épp a beosztást írta, mikor Iván kinyitotta nekem a terasz ajtaját. Intett Ivánnak, hogy mehet, majd letette a tollat és az órára pillantott. A bárhoz mentem és töltöttem magamnak egy duplát.

  • Rövid ebéd volt.
  • Nem ettem.
  • Akkor lehet, hogy azt sem kellene meginnod.
  • Hidd el, ezt most kurvára meg kell innom.
  • Mi történt?
  • Biztos, hogy ezt meg akarod beszélni? – fordultam felé.
  • Csak, ha te is akarod, de ha nem, akkor nem erőltetem.
  • Nem tudom mi történt, csak azt tudom, hogy most kurva szarul érzem magam.
  • Látom. Mit kért a szívességért?
  • Semmit.
  • Hogy-hogy semmit?
  • Nem azért tett szívességet a bátyámnak, hogy engem megkapjon. – elmosolyodott. – Most miért vigyorogsz?
  • Semmi közöm hozzá. – fennhagyta a hangsúlyt.
  • De?
  • De szerintem alábecsülöd őt is és magadat is.
  • Hogy-hogy alábecsülöm?
  • Nem mindenki olyan, mint James.
  • Ez most hogy jön ide?
  • Csak gondolj ránk. Olyan, ez az egész, mint egy jojó. Hol közel engedsz, hol ellöksz, majd újra közel és nemsokára újra el fogsz lökni. Vonzódsz hozzám, a magad módján szerintem szeretsz is, de itt meg is áll.
  • Hogy-hogy a magam módján?!
  • Hatalmas érzéseid vannak, csak nem adod ki őket, mintha attól tartanál, hogy úgy jársz, mint Jamesszel, aki a hátadon akart a csúcsra törni és közben jól össze is tört téged.
  • Mikor lettél pszichológus?
  • A múlt héten tettem le a doktorimat.
  • Remek.
  • Georgie, azért mert nem volt közünk egymáshoz az nem jelenti azt, hogy nem tartottalak szemmel, mert Szergej megkért. Láttam a próbálkozásokat, és még diploma nélkül is tudom, hogy mi lehet abban a szép okos kis fejedben. Ezt én le tudom kezelni, persze nem mindig könnyű, ahogy vélhetőleg Johnnak is menne, ha hagynád neki. – az italomba révedtem, súlyos percek teltek el csendben – Sajnálom, ha ez most sok volt.
  • Semmi gond.
  • Gyere ide. – megpaskolta maga mellett a pamlagot. Mellé ültem, megfogta a kezem. – Minden rendben lesz. Ezt is meg fogod oldani.
  • Tuti?
  • Tuti. – lesepert egy kis port az arcomról. – Hol jártál?
  • Megnéztem az építkezést.
  • Jobb egy kicsit?
  • Nem. Éhes vagyok!
  • Gyere, eszünk valamit.

A kis étkezőbe menet felcsíptük Laurát is, hogy tartson velünk, nem ellenkezett, sőt kifejezetten jól jött neki egy kis szusszanás a nap közepén. Előzékenyen nem kérdezett semmit az ebéd helyetti ebédről. Átbeszéltük vele az építkezést, a bútorokat, és hogy milyen kádat kell nekem kerítenie.

Mielőtt visszatértek volna a teendőikhez megkértem, hogy küldje be hozzám Bellát, ha végzett a saját ebédjével. Bólintott, majd eltűnt a folyosón. Oleg visszakísért a könyvtárba, hogy elhozza a beosztást, majd beengedte az új szirént és magunkra hagyott.

A lány kifejezetten szemrevaló volt, hosszú barna haj, darázs derék, formás mellek, popsi. Hatalmas őzike szemek cakkos telt ajkak. Türelmesen egy szó nélkül megvárta még alaposan végigmustrálom, majd megszólalt.

  • Madame, örülök, hogy megismerhetem. Bella vagyok.
  • Én is örülök, kérlek foglalj helyet. Kérsz esetleg egy italt?
  • Nem, köszönöm.
  • Laura nagyon elégedett a korábbi referenciáiddal. Hogy tetszik a ház?
  • Gyönyörű, ha szabad ezt mondanom. Dolgoztam már néhány helyen, mióta a szakmában vagyok, de ez eddig a legszebb hely. Tetszik a szervezettség és persze a szabad vasárnap is.
  • Mi a véleményed a vendégekről.
  • Még nem vagyok itt annyi ideje, hogy kialakult véleményem legyen róluk. – tetszett a válasz.
  • A hölgyek?
  • Befogadtak. Nem tekintünk egymásra konkurenciaként. Azt hiszem, hogy ez egy szerencsés helyzet. Az előző helyet ezért hagytam ott. Egymás torkára léptek a kuncsaftokért.
  • Mennyire vagy elégedett a tegnapival? – elpirult.
  • Nem tudom, hogy erre mi lenne a jó válasz, hiszen a bátyjával voltam tegnap este. Egyébként sem szoktam kitárgyalni a vendégeket.
  • Mi a véleményed a személyzetről?
  • Hatékonyak, szervezettek.
  • És a biztonságiak?
  • Nem kezdek viszonyt a személyzettel.
  • Jó döntés. Jól ki fogunk jönni egymással. Elmehetsz.
  • Köszönöm Madame.
  • Kérlek küld be hozzám Monát, ha összefutsz vele. Köszönöm.

Bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Beültem a pánikszobába, hogy visszakeressem az előző esti felvételeket. Épp rányomtam volna a lejátszás gombra, mikor Mona becsörtetett.

  • Madame! – sikkantotta el magát a szoba közepén.
  • Gyere be!
  • Úúúú, a titkos rejtekhely! Nagyon menő. Na de, hogy érzed magad?
  • Jobban, sokkal jobban.
  • Itt minden oké?
  • Persze, a dili doki nagyot megy. – mondta vigyorogva.
  • Milyen az új csaj?
  • Ha már spicliskednem kell, legalább kapok egy gint?
  • Persze, szolgáld ki magad!
  • Hozzak neked is egy vodkát? – a poharamra pillantottam. – Igen, kérek.
  • Jéggel? – kiáltott vissza.
  • Tisztán és duplát.
  • Baszki, még csak négy óra van és már duplát iszol?
  • Dél óta iszom, ne csacsogj, hozd a piám!
  • Jó-jó-jó! Jövök már, valaki nagyon türelmetlen!
  • Dobd le magad. – lehuppant a másik székre.
  • Mire vagy kíváncsi?
  • Hogy milyen az új csaj!
  • Tehetséges, elkapta a tesódat, az meg vigyorgott, mint a tejbetök, mikor lejöttek. Szerintem alaposan kifacsarta. Egyébként jó fej, kedves, közénk való. Nem lesz vele gubanc. De veled mi van, az inkább érdekel!
  • Minden a legnagyobb rendben.
  • Peeersze…
  • Komolyan.
  • És mi a helyzet a pasikkal? Mintha Oleg megint nagyon közel állna hozzád, és ott van még a hisztipanka is, nem tetszett neki a menü?
  • Pletykafészkek.
  • Ne már, heti 6 napot itt vagyunk, kell nekünk is valami telenovella.
  • És pont az én életemen csámcsogtok?
  • Mi máson? A kuncsaftokat nem beszélhetjük ki, így maradnak a szexi új biztonságiak, meg Laura, aki uncsi, meg persze te és a pasijaid. C est la vie.
  • Csodás.
  • A csajok fele Olegnek drukkol a másik fele Johnnak. Ha rám hallgatsz, akkor mindkettő.
  • Mennyit tettél rá?
  • Egy kisebb összeget, úgyhogy gazdagabbá tehetnél egy kicsit!
  • Őrült némber. Egészség!
  • Szóval miért nem tömte meg a pocakját JD?
  • Azt mondtad, hogy nem tárgyalunk ki kuncsaftokat.
  • Valóban, de ő nem az. – kérdőn pillantottam rá – Ugyan már, engem is bírnak akikkel hetyegek, látod ezt tegnap kaptam az egyiktől – mutat a csuklóján egy szép kis gyémántos karkötőre -, de ez a teljesítményemnek szól, nem nekem, de az a faszi érted van oda, nem a mucikádért.
  • Mert vett nekem egy kocsit?
  • Most komolyan eljátszod a hülyét? Már ne haragudj! Elég, ha ránézel, minden porcikájával oda van érted, te vakegér!
  • Tudom.
  • Akkor? Tudom, Oleg is oda van érted, ezért mondom, hogy tartsd meg őket szinkronban. Madame vagy, neked nem kell kúrnod csak azzal, akivel akarsz. Használd ki! Mennyi az idő?
  • 4:25.
  • Baszki, mennem kell, 20 perc múlva vár a doki és fel kell vennem valami rendeset! Egy szál pinában mégsem libbenhetek be, még a végén kiakad rám újra.
  • Újra? – elvigyorodott. – Te céda!
  • Az, viszont gondolkodj el azon, amit mondtam! – felhörpintette a maradék gint. – Rohanok!

Letettem arról, hogy megnézzem, hogy hogyan dolgozik az új lány, illőbb lenne megvárnom még egy másik kuncsaftot hálóz be. Szereztem egy újabb kávét a konyhában, majd felcsattogtam az emeletre a szobámba. Kibújtam a ruhákból, belebújtam a köntösömbe és elvágódtam az ágyamon. A kezembe vettem a John-tól kapott telefont és sokáig bámultam a sötét kijelzőt. Faszom…