Bordélyház

#65

Rám fért egy zuhany, mert fürödni még nem lehetett bármennyire is szépen gyógyult a sebem, nem volt értelme kockáztatni. A gőz nem csak a pólusaim, a fejem is egy kissé kitisztította. Törölközőbe csavarva gyújtottam meg a cigareáttám, Laura közben eltakarítatta a romokat, ami a reggeliből maradt és a gardróbban válogatta össze a szettem. Mikor a tükörre akasztott egy kényelmes világos nyári ruhát megállt a kezemben a fésű.

  • Miért ez? – fordultam felé.
  • Mert ma a durcás pasival ebédel.
  • Francba. Igent mondtam.
  • Ő is ezt mondta, mikor hívott, hogy ön tud erről, ezért is préseltem bele a napba.
  • Már kezdhetem is a törlesztést. Nagyszerű. – morogtam magam elé. – Mi van még mára?
  • Néhány perc múlva várják a könyvtárban, délben ebéd, és a partner kiléte miatt felszabadítottam a délutánt. Most hogy visszatért a doktor is beszélne önnel.
  • Melyik?
  • Samu.
  • Neked már csak Samu?
  • A lányok Csontinak hívják. – válaszolta kedélyesen – Én szigorúan Doktorúrnak hívom.
  • Mikor jön legközelebb? – simított kettőt-hármat a táblagépen –
  • Ma itt lesz 3 órától. 6-kor kezdi az utolsó ülést. Szeretne 6:45-kor beszélni vele, vagy hagyjuk egy másik napra.
  • Essünk túl rajta. Amilyen rövid az élet nincs időm elodázni a kellemetlenségeket.
  • Rendben, jeleztem neki.
  • Köszönöm. Valami folyosói pletyka?
  • A hölgyek és a személyzet is tudja, hogy baj van, de nem aggódnak, tudják, hogy meg fogják őket védeni, ha kell. Lojálisak.
  • Az új emberek?
  • Mindenkinek megvan a helye és az ellátásuk is zavartalan, persze költséges is, de ha jól tudom, akkor ezt a kiadást Szergej úr vállalta.
  • Ajánlom is neki. Miatta van rájuk szükség. Nem tudod véletlenül, hogy kivel volt tegnap a bátyám?
  • Az új lánnyal.
  • Új lány?
  • Igen, utólagos engedelmével felvettem. Jó volt az ajánlása, és persze Nitro alaposan utánanézett, de tiszta, mint a szűz hó.
  • Hogy hívják?
  • Bella.
  • Van valami specialitása?
  • Több is Madame, de ezt később kell megvitatnunk. Indulnia kell. – mondta miközben felhúzta a cipzárt a hátamon. – Vitettem kávét a könyvtárba.
  • Olvasol a gondolataimban.
  • Ez a munkám. – válaszolta mosolyogva.

A lányok szintje csendes volt, szinte kihalt, békésen aludtak az ágyaikban. Oleg szokás szerint a lépcső alján várt ránk, tiszta ing, vasalt öltöny, és csillogás a szemében. Laura előre sietett.

  • Gyönyörű vagy. – súgta oda szemérmesen.
  • Köszönöm, de ez csak munka. – kérdőn pillantott rám. – Nem, nem veled. Johnnal ebédelek ma.
  • Értem. – válaszolt lemondó hangon.
  • A kibaszott bátyám! – sziszegtem.
  • Állj meg kérlek! – megtettem, felém fordult.
  • Szergej egy rossz döntést hozott, de jó cél vezérelte. Meg akar védeni téged és azt, amit eddig felépített, ezért nem lehetsz rá dühös. Az üzlet ilyen, te is ezt tetted volna a helyében.
  • Lehet, de akkor is! – a kezét az arcomra tette és még halkabbra váltott.
  • Megtanulta egy életre. Ebben biztos lehetsz. Tudom, te fizetsz, de ez neked meg sem fog kottyanni. – mély levegőt vettem, a homlokomhoz hajolt és megpuszilta.
  • Utálom, hogy ilyen könnyen le tudsz fegyverezni!
  • Nem azt teszem, csak visszalöklek önmagadba. Sokkal jobb vagy, mint egy dühöngő hisztis picsa. Te vagy a Madame, tündökölj, rád szabott szerep. – megadóan fújtam egyet – Megnyugodtál? Mehetünk?
  • Igen.
  • Akkor hozd ki ebből a szarból a legjobbat.

A megbeszélés meglepően rövid volt, de kifejezetten hatékony. Mintha mindenkinek egy rugóra járt volna az agya és ugyanazokkal a prioritásokkal rendelkezett volna, mint én. Szergej eleget tett a kérésemnek és távol maradt, így megkértem Oleget, hogy tájékoztassa. Kettesben akartam maradni Laurával, hogy befejezzük az elkezdett beszélgetést.

  • Egyébként hogy viseled, hogy a bátyám neked csapja a szelet és közben az új hölgyet kúrogatja? – szegeztem neki a kérdést, miután egyedül maradtunk.
  • Ha lehetek igazán őszinte, azt hiszem, hogy ez egy cseppet sem zavar. Persze jól esett a figyelem, amit felém fordított, de amilyen jó, pont akkora teher is.
  • Teher?
  • Nem akarok senki mellett kikötni és férjhez menni, gyereket szülni és a többi. Legalábbis most még biztosan nem. Szeretnék ebben a munkában kiteljesedni, amit most végzek.
  • Ha ezt szeretnéd, akkor támogatlak, de nem szeretném, ha ez elvárás lenne, mert nem az.
  • Tudom Madame, tudom. – kipillantottam az ablakon, munkások masíroztak a gyepen.
  • Ők kicsodák? – mellém lépett, hogy lássa kikről is beszélek.
  • Meglepetésnek szántam, elkezdték a munkálatokat a vadászházon. Nagyon jó ajánlatot sikerült kialkudnom. – a kezembe nyomta a gépét, átfutottam a számokon, valóban.
  • Bevetetted a csáberődet?
  • Mondhatjuk így is. Még csak rombolnak, de halad a munka, minden délután referál a kivitelező.
  • Mennyi idő lesz?
  • Még 2-3 hét és kulcsra kész. Már csak a berendezést kell megálmodnia és a funkciót, bár azt egy kicsit előbb kellene, hogy a falak áthelyezése megtörténhessen.
  • Rendben, gondolkodom majd rajta. – Az órájára pillantott.
  • Idő van. A téli kertbe kértem, hogy terítsenek.
  • Jó ötlet, úgysem hagyhatom el a kúriát, még a másik ügy meg nem oldódik.
  • Szóljak Olegnek?
  • Csak jelezd és mondd, hogy Iván kísért át.
  • Biztos?
  • Egyszerűbb lesz mindenkinek.

Felhörpintettem a maradék kávém és türelmesen vártam, hogy Iván kissé kifulladva betrappoljon a könyvtárba. Hagytam, hogy kiszusszanja magát, majd átsétáltunk a téli kertbe.