Bordélyház

#64

Kilenc körül ért fel a szobalány a bajnokok reggelijével, kimerítő volt az este minden szempontból, így kellett az energia, hogy jól induljon a nap. Rajtam hálóing, Olegen már nadrág és ing, mikor Szergej nagy erőkkel becsörtetett kopogás nélkül. Épp egy pirítóson rágódtam, mikor megállt az ágy előtt.

  • Mi folyik itt?
  • Úgy néz ki, mintha reggeliznénk, de egyébként szexelünk.
  • Ha-ha-ha. Borzasztóan vicces! Oleg, beszélnünk kell.
  • Még be sem fejezte a reggelit! – Szúrós pillantással nézett rám. – Inkább gyere és egyél velünk, kissé eltúlozták ma is az adagot. Éhesen egyébként is kibírhatatlan vagy, mint valami plázacica. – Törökülésbe húztam a lábam és közénk tettem a tálcát. – Na, mire vársz?
  • Jó. – válaszolt durcásan.
  • Iszol a bögrémből?
  • Iszok. – újratöltöttem kávéval és a kezébe nyomtam.
  • Máris jobb. Azt is megeheted.
  • Tuti?
  • Igen, egyébként nem mondanám.
  • Köszi.
  • De ha már itt tartunk, hol a francban voltál az este?
  • Hogy-hogy hol? Az emeleten az egyik tehetséges pártfogoltaddal.
  • Ugye nem neked volt találkozód tegnap Johnnal?
  • De. Meg is váratott, de mivel veled volt, így nem csináltam belőle gondot.
  • Mégis, mi dolgod volt vele?
  • Nem mindegy az neked? – kérdezte, majd a szájába tömte a lekváros kiflit.
  • Nem. Szívességet kértél?
  • Csak egy egészen aprót.
  • Kinek apró?
  • Neki.
  • Azért apró, mert apró, vagy azért, mert kihasználhatod a helyzetet?
  • Miért ne kovácsolnék előnyt a rajongásából?
  • Mert nem etikus? – mindketten rám meredtek. – Most mi van? Nem etikus dolog a húgod szerelmes balekjától szívességeket kérni és visszaélni az ostobaságával.
  • Nem ostoba.
  • Alapvetően valóban nem, de ez egy másik helyzet?
  • Most mi zavar?
  • Hogy nekem kell lerónom a szívesség árát.
  • Ez így van.
  • Baszd meg!
  • Ugyan már, csak hetyegsz vele egy kicsit és le is van tudva.
  • Nyuszi, most nem tudom eldönteni, hogy melyikünket becsülöd ennyire alá? És remélem, hogy nem engem.
  • Téged biztos nem, tehetséges vagy, mint anyád volt, és rafinált, mint az öregem, nem lesz gond. És egyébként is, te akartál belemászni az üzletbe.
  • De nem így! Nem a pinámat akartam bevetni! – csattantam fel.
  • Akkor vesd be a jégkirálynő bájad, az eddig is bejött. A kezedben tartod a mogyoróit. Hogy hogyan lehet egy pasi ennyire elveszteni a fejét egy…
  • Jól gondold meg, hogy mit mondasz!
  • Elképesztően fantasztikus imádnivaló nő miatt.
  • Hazug.
  • Ha hazugság lenne, akkor már a Maldív szigeteken sülnél pecsenyére giccses szarok között. Te egy fenevad vagy, használd ki! Vagy, ha te nem, akkor megteszem én. Ez nem babazsúr kicsikém. Azt hittem, hogy ezzel képben vagy.
  • Mi van, nem volt elég jó a tegnapi csaj? Vagy mi a francért vagy ma reggel ekkora paraszt? – Ezzel a lendülettel kipattantam az ágyból majd határozottan bevágtam magam mögött a fürdő ajtaját.
  • Most mi a fasz baja van? – szegezte a kérdést Olegnek.
  • Soroljam?
  • Ahham.
  • Utálja, ha palira veszik, ha a háta mögött döntenek olyan dolgokról, aminek szerves része, ha nincs befolyása, és úgy egyébként ma reggel minősíthetetlen a stílusod. Úgy beszélsz vele, mintha egy darab szar lenne. Főnök, mi a fasz bajod van?
  • Nem akartam paraszt lenni, se alá nyúlni, se semmi ilyesmi, de nem gondoltam, hogy ezen felbassza magát.
  • Ennyi év után se tudod, hogy hol vannak gyújtópontjai? Meglőtték, miattad, erre te az ő hátán jutsz el valakihez, aki igen, csak gondot generál és vissza fog élni a helyzettel, ha teheti és sakkban tarthatja azt a nőt akinek a legfontosabb a kibaszott szabadsága! Komolyan nem érted, hogy mi a gond? Azt hittem, hogy szereted. – Maga elé bámult hosszú pillanatokig.
  • Akkor ezt most elbasztam?
  • Igen, ezt most kurvára elbasztad! Úgyhogy ideje kitalálnod, hogy hogyan hozd helyre! Egyébként mit akartál?
  • Ma találkozol valakivel.
  • Kivel.
  • John megoldó emberével.
  • És ki vigyáz Georgiera?
  • Van itt elég ember. – Oleg legcsúfabb pillantása – Jó, jó, jó, csak egy óra lesz az egész, annyit csak kibírsz a húgom nélkül.
  • Meglátjuk.
  • Mi a franc van, csak nem újra kúrtok?
  • Semmi közöd hozzá! – válaszoltam a fürdő ajtajából.
  • A húgom vagy, van hozzá közöm!
  • Azt az imént buktad el.
  • Sajnálom.
  • Egy frászt, szedd össze magad és takarodj a szobámból! – látta, hogy ez most nem kamaszos évődés, komolyan gondolom. Kikászálódott az ágyból és az ajtó felé indult. – Még valami. Oleg marad, mert szükségem van, rá úgyhogy old meg nélküle a kibaszott szívességet, aminek én fizetem meg az árát!
  • De hú….
  • Nem! Tűnj innen! Kifelé! A kúriában maradhatsz még néhány éjszakát, de ne fussunk össze sehol! – bólinott, majd leszegett fejjel elkullogott.
  • Biztos, hogy akarod, hogy maradjak?
  • Miután kiálltál értem? Ez nem kérdés, de most nem látok a dühtől!
  • Gyere ide!
  • Nem, most ettől sem jobb. – motyogtam, miközben átölelt.
  • Tuti?
  • Na jó, egy kicsit mégis jobb… De honnan a faszból…
  • Cs cs cs….
  • De akkor is!
  • Cs cs cs…
  • Áh, hagyjuk, igazad van.
  • Mint általában.
  • Ne bosszants te is.
  • De legalább mosolyogsz. – nagy levegő.
  • Jah. – ráemeltem a pillantásom, az arcom a hatalmas tenyerei közé fogta gyengéden.
  • Megoldjuk, de most már fel kell öltöznöd, nekem meg át, piszok sok dolgunk lesz ma.
  • Csini legyél!
  • Te is! – puszit nyomott a homlokomra, majd a számra. – Ezt már szeretem szépségem!

Laura az ajtó előtt várta a megfelelő pillanatot, hogy beléphessen. Nem sikerült.

  • Oh bocsánat, már itt sem vagyok!
  • Maradj csak, én már megyek is! – szólt utána Oleg – A Madame szomjazza a szakértelmed. Lent találkozunk.
  • Oké. – ezzel elengedtük egymást. Megvárta még hallótávolságon kívülre ér.
  • Tudom, semmi közöm hozzá, de mintha lett volna egy kis csetepaté az imént.
  • Ne is mondd! A bátyám egy számító szarházi. – kérdőn pillantott rám – Belerángatott egy rossz alkuba, aminek én fizetem meg az árát, és még észre sem vette, hogy őrültséget csinál.
  • Nem hiszem, hogy szándékos volt.
  • Azt én sem, de ostoba döntés volt, és ami a legjobban dühít, hogy meg sem kérdezett.
  • Köze van hozzá a durcás pasinak?
  • Igen. A szerelmes durcás pasinak.
  • De az jó, ha szerelmes, vagy nem?
  • Ki tudja…