Bordélyház

#63

Kibújtam a ruháimból és meztelen az ágyba bújtam, Oleg még kint szöszölt a folyosón, valakivel egyeztetett. A zár nyelve tompán kattanva csúszott a helyére. Felkapcsoltam a lámpát az éjjeli szekrényen, hogy ne ütközzön bele semmibe az ablakig. Összehúzta a nehéz sötétítő függönyöket, amik elnyelték az udvar éles fényeit. Halk jövés menés, beszélgetések szűrődtek be a résnyire nyitott ablaktáblák között. Majd elcsendesedett minden és mély álomba merültem. Fél három körül arra ébredtem, hogy valaki a karjaim markolja és újra és újra megráz. A kislámpa sárga fénye hatalmas árnyékot vetett a szoba sarkára, ahogy Oleg fölém tornyosulva szaggat ki a rémálomból. Kinyitottam a szemeim és ő elengedte a karjaim.

  • Mi történt? – kérdeztem rémült hangon.
  • Egy újabb rémálom.
  • Nem emlékszem.
  • Hozok egy pohár vizet.
  • Nem kérek. Itt maradsz?
  • Ha ragaszkodsz hozzá. – bólogattam, majd megpaskoltam magam mellett az ágyat. Beletörődő mély sóhaj, majd elfeküdt mellettem. Hozzábújtam, ő a csupasz hátramra húzta a takarót, majd átkarolt. – Nem fázol?
  • Nem. Meddig csináljuk ezt?
  • Mit?
  • Ezt.
  • Nem tudom mire gondolsz.
  • Hogy te felrázol a rémálmaimból majd csak hallgatjuk az óra kattogását.
  • Mi a baj ezzel.
  • Nincs vele baj, csak…
  • Csak? – megemeltem a takaróm, és rádobtam a mellkasára, hogy a csupasz bőrömön érezzem a teste melegét. Átkaroltam a mellkasát és a combom a combjára tettem. – Na jó!

Az oldalára fordult, finoman a hátamra fordított, az arca az enyém felett. egy utolsó fürkész pillanat és már az ajka az ajkaimon. A keze a takaró alatt a derekamon, így húzva közel magához, hogy a melleim a mellkasához préselődjenek. Erősen tarott, átdobtam a combom a csípőjén, majd nekirugaszkodtam, hogy a hátára döntsem. Miközben csókolt belemarkolt a hajamba a tarkómnál, ráfeszítettem magam a csípőjére, éreznem kellett, hogy akar engem. Nem okozott csalódást. Finoman megringattam a csípőm, a számba nyögött, boszorkány. Elvigyorodtam és a combjára csúsztam, hogy hozzáférjek. Megemelte magát, hogy le tudjam cibálni róla egy kissé a nadrágot. Forrón lüktetett az ujjaim között. Könnyedén csúszott belém, tövig. Felnyögtem. Egy csipetnyi csípő csavarás és kiegyenesedtem. Lassan mozdultam rajta, finoman, érzéssel, nem akartam kiengedni magamból. A tarkóm mögé nyúlt, hogy újra meg tudjon csókolni, ráhajoltam, és elvesztem a szájában, kissé megemeltem a csípőm, ekkor ő vette át a stafétát és határozott tempóban kúrni kezdett, de mielőtt elélvezett volna egy határozott mozdulattal a hátamra fektetett. Kihúzta belőlem a szerszámát, az egyik keze utat tört magának a forró nedves puncimhoz, belém nyomta két ujját kitapintotta a pontot és irgalom nélkül izgatni kezdte, a testem vonaglott. Látni akarom, ahogy elélvezel, suttogta. Gyerünk kicsim, látnom kell. Ebben a pillanatban árasztotta el a gyönyöröm. Gyönyörű vagy, nyögte, de nem lankadt a lendülete. Az ujjaim a párnákba véstem és csak ziháltam, miközben a testem újabb görcsbe feszült. Kihúzta az ujjait és visszatolta a farkát. Már attól elélveztem újra, ahogy kitöltött vele. Egészen szorosan fogott közre az erős karjaival, mint valami kaloda, határozott mély lökésekkel nyomakodott egyre mélyebbre. Minden lökésnél megemeltem a csípőm, rámarkoltam a fenekére, hogy még mélyebbre nyomjam magamba. Szeretlek! Nyögtem a fülébe. Én is. Válaszolta, majd még szorosabbra fűzte az ölelést, már csak a csípője mozgott egyre hevesebben, keményebben újra és újra ráfeszültem a gyönyörtől, ziháltam, nyögtem és élveztem, a körmeim a hátába mélyesztettem, felszisszent, majd elélvezett bennem.

Próbálta tartani magát, hogy ne nyomjon össze, az ujjbegyeim könnyedén siklottak a gerincvonalán, zihált, és küzdött, hogy újra rendesen vegye a levegőt, majd kapcsolt és hirtelen kirántotta magát az ölelésből.

  • A sebed?! – mindketten lepillantottunk, sehol egy csepp vér. Megkönnyebbülten zuhant mellém.
  • Ugye most nem lesz hiszti?
  • Nem. – mondta még kissé fújtatva.
  • Tuti?
  • Tuti.
  • Legközelebb ruha nélkül? – elnevette magát.
  • Észre sem vettem. Megőrjítesz te nő!
  • Sajnálom. – füllentettem.
  • Dehogy sajnálod, élvezed.
  • Persze, hogy élvezem.
  • Használhatom a zuhanyzódat?
  • Ha megmoshatom a hátad. – összenéztünk. – Na jó, ez így már gáz.
  • Kicsit. – vigyorodott el.
  • Hol a cigim?
  • A zakómban, kéred?
  • Ühüm.
  • Hozom.

Tisztán és illatosan mászott vissza mellém az ágyba, hozzám simult, átkarolt a hatalmas karjával és mély álomba zuhantunk.