Bordélyház

#6

Madame Julia körbevezetett a kihaltnak tűnő, de meglepően tiszta és rendezett nyugati szárnyban, ahol az előző éjszaka jártam, majd átértünk a keleti szárnyba. Itt már nyüzsgőbb volt az élet. Szakácsok, szállítók, szobalányok, takarítónők sürögtek forogtak, a lányok délután kettő előtt nem szoktak felkelni, ami érthetőnek tűnt. Reggelivel kínált, amit kedvesen, de határozottan elutasítottam. Mindenképp bele akartam vetni magam még aznap az érdemi munkába, így megkértem, hogy bocsássa a rendelkezésemre a tagsági könyvet, hogy áttanulmányozhassam a könyveléssel együtt. Készséges volt, így egy doboznyi mappával a hónom alatt visszaindultam az újdonsült irodámba, hagyva őt is, hogy tegye a dolgát.

  • Segítsek cipelni?
  • Elbírok vele, de köszönöm.
  • Komolyan, rossz nézni.
  • Akkor segíts!
  • Na végre. Van még?
  • Legalább 3 doboz, úgy tűnik a Madame szereti a rendet, ami előny, mert így egyszerűbb lesz átlátnom a dolgokat.
  • Mikor találkozol a lányokkal?
  • A napokban, de megkértem a Madameot, hogy kerüljük a teátrális bejelentést, nem szeretem.
  • Akkor napokig itt fogsz bujkálni?
  • Nem tervezem. Szergej?
  • Dolga van.
  • Mint mindig, bár most nekem is akad. Csak tedd az asztalra kérlek.
  • Tudok segíteni?
  • Azt hiszem, hogy igen. Szergej azt mondta, hogy kapok néhány embert.
  • Így van.
  • Mikor érkeznek?
  • Itt vannak. Beszélni akarsz velük?
  • Mindenképp, de előbb ebédelnék egyet. Plusz kellene egy-két holmi a villából.
  • Mit hozzak el?
  • Még fogalmam sincs. Kell egy terv.
  • Az nem ártana.
  • Most van fél 12. Délután egyre kéretem az urakat ide, és kélek kérdezd meg, hogy mit tudnak összeütni a konyhán!
  • Gyakorlatilag bármit, amit kívánsz. Sőt ez olyan menő ház, hogyha meghúzod azt a szalagot a bárszekrény mellett, akkor 3 percen belül itt terem valaki, aki lesi minden kívánságod.
  • Jobb, mint egy szobaszerviz.
  • Ahogy mondod!

Egy mosolygós szobalány jelent meg az ajtóban, elsoroltuk, hogy mit szeretnénk, majd amilyen sebesen felbukkant olyan gyorsan tűnt el a folyosón.

  • Mivel kezdesz?
  • A tagkönyvvel, érdekel, hogy kik látogatják a házat.
  • Lesz benne egy két meglepetés. – mondta kaján vigyorral az arcán.
  • Gyere, ülj ide mellém és segíts.

Épp, hogy belekezdtünk az első kötet lapozgatásába, mikor a szobalány már szervírozta az ebédet, így lehuppantunk a kanapéra, és ebéd közben folytattuk a vizitet. Olegnek igaza volt, helyenként elkerekedett a szemem. Lehet, hogy nagyobb fába vágtam a fejszém, mint azt eredetileg terveztem. A könyvben akadt bőven befolyásos ember, és természetesen olyanok is, akikről még soha nem hallottam, és ezt ők akarták így. Az egyértelművé vált, hogy még nem jött el az ideje, hogy színre lépjek, mert ahhoz, hogy ez működjön nem elég, ha rákeresek a Googleben, hogy ki kicsoda. Sokkal mélyebbre kell ásnom.