Bordélyház

#57

A hölgyek türelmesen kortyolgatták a méregdrága pezsgőt a szalonban, miközben az urak a külön teremben fogyasztották a vacsorájukat. Laura a pult mellett álldogált mappáját a mellkasához szorítva, némán figyelte, hogy miről folyik a társalgás. Szergej az asztal egyik végén ült, én a másikon. Jó kedélyű beszélgetés folyt, csak finoman szurkáltak oda egymásnak, de egy bizonyos összeg felett ez már belefér. A Borgia séfje kitett magért, az étel mennyei volt és igen patinás korú palackok lélegeztek a sommelier pultján. Vörös pírt hagytak az ajkamon. A gondolataim elterelődtek, Olegen töprengtem. Egy tószt finom kristályos hangja rángatott vissza a pillanatba. A köszöntő alatt a személyzet távozott a helyiségből, Laura kérdőn pillantott rám, biccentettem, hogy igen, ő is. Az egyik bálna gunyoros mosollyal az arcán lökte oda:

  • Van egy olyan érzésem, hogy ezt nem te találtad ki. – a pulzusom megemelkedett. Szergej elmosolyodott.
  • Valóban, nem én vagyok az értelmi szerző.
  • Hm. Nem is tudtam, hogy külsősöket is beavatunk.
  • Nem külsős. – válaszolt.
  • Amilyen rafinált terv biztos, hogy egy nő áll mögötte. – a pillantások rám szegeződtek. Elmosolyodtam. Ekkor Szergej újra magához ragadta a szót.
  • Óvakodj a türelmes nő bosszújától! – megemelte a poharát – Madame! – a többiek követték, az italok a magasba lendültek.
  • Köszönöm uraim. Ha nincs több kérdés, akkor a kávét a szalonban szervírozzuk, hiszen a hölgyek már epekedve várják, hogy az önök kedvére tehessenek!

Szergejjel az oldalamon zártuk a sort.

  • Kellemes vacsora volt, ideje a desszert után néznem.
  • Melyik lányt akarod felvinni.
  • Egyiket sem. – kérdőn pillantottam rá. – Laurát akarom.
  • Ezt már ezerszer megbeszéltük.
  • Még csak hatszázszor.
  • Ő nem olyan lány.
  • És én nem vagyok olyan pasi.
  • Mióta?
  • Soha nem voltam olyan.
  • Drágám, ezt annak, aki nem ismer.
  • Megváltoztam.
  • Én meg szűz vagyok.
  • Tőlem biztos.
  • Malac!
  • Szóval, hol bújtatod azt a kis gyöngyszemet.
  • Válogass a kínálatból, csak kérlek ne Monát vidd fel!
  • Miért ne? Tartozik nekem.
  • Mégis mivel?
  • Az a fél szopás nem volt kielégítő, ideje, hogy befejezze. És ahogy látom neked is dolgod van. – Körülnéztem és megláttam.
  • Hagyd békén Laurát és Monát is! – elvigyorodott. – Ez nem volt túl meggyőző!
  • Megyek, iszom valamit. – majd szét robbantam, ahogy magamra hagyott.
  • Gond van? – kérdezte John Doe.
  • A bátyám és az ő kemény feje.
  • Hallottam már róla.
  • Legendás. – sziszegtem.
  • Gyönyörű vagy ma is. – suttogta a fülemhez hajolva, mosolyt erőltettem magamra, miközben egy pillanatra sem vettem le a tekintetem Szergejről.
  • Köszönöm, kedves vagy. – válaszoltam, miközben megsimítottam a zakóba bújtatott erős karját. – Van kedved egy italhoz?
  • A szobádban? – rám pillantott – Nem ott, itt. – csalódottság ült az arcára. – Egész este szemmel akarod tartani?
  • Nem. – füllentettem.
  • De, ezt akarod. Miért olyan fontos az a lány?
  • Nem az, csak…
  • Csak. – mondta lemondóan. Kihúzta magát és folytatta -Az italt a szobádban akarom meginni veled, most. Szeretkezni akarok, érezni, hogy az enyém vagy, úgyhogy most karolj belém és induljunk el. Az a lány tud vigyázni magára. – rápillantottam, láttam, hogy ez most komoly.
  • Induljunk.
  • Köszönöm. – ezzel a karom a karjára hajtotta.

A szobába lépve csókban forrtunk össze. Napok óta erre vágytam, motyogta. Nem válaszoltam, csak újra megcsókoltam. Szorosan ölelt, mintha a világ vége már a holnap programja lenne. Minden porcikájával akart, így a hátam az ajtóhoz támasztottam, hevesen csókolt, közben kiszabadítottam a nadrágjából, ami a padlóra zuhant, a combom az oldalára kulcsoltam, egy pillanattal később már bennem lüktetett. Belenyögtem a szájába, miközben egyre hevesebben rángatott fel alá a farkán. Nem bírtuk sokáig így néhány lökéssel később elélvezett. Elengedte a combom, hogy két lábbal állhassak a földön.

  • Mit kérsz inni?
  • Héhéhé! Mégis hova készülsz?
  • Gondoltam töltök egy italt, amíg összeszeded magad.
  • Komolyan ennyire nem jelent neked ez semmit? – szegezte nekem a kérdést. Megtorpantam. Nem számítottam arra, hogy ezen kiborul.
  • De, jó volt. – válaszoltam bénán.
  • Jó volt.
  • Igen. – lehajolt, hogy felhúzza a nadrágját. Megigazította az ingét, majd vett egy nagy levegőt.
  • Jó éjt. – ezzel magamra hagyott, még a választ sem várta meg, már el is tűnt.

Ott álltam értetlenül, mint egy nagy rakás szerencsétlenség. Az órára pillantottam, még 10 perc sem telt el. Még van esélyem nyakon csípni Szergejt, mielőtt ostobaságot csinál. Megigazítottam a ruhám és lesiettem a lépcsőn. Szergejt nem láttam sehol, ahogy Monát sem. Faszom! Káromkodtam magamban. Sebes léptekkel a könyvtárba siettem és a monitorokon kerestem őket. Meglepetésemre, Szergej az ajtóban beszélgetett a srácokkal, Mona a kedvenc kuncsaftját nyelte el tövig a szobájában. Huh, legalább ez rendben van. A szalon ajtajában láttam, hogy nagyjából mindenki az élvezetek oltárán áldoz, úgyhogy a bejárathoz mentem.

  • Mit csináltál ezzel a pasival? – kérdezte, mikor meglátott.
  • Melyik pasival?
  • Aki az előbb elviharzott.
  • Fogalmam sincs, hogy mi baja van. – elvigyorodott.
  • Rossz hatással vagy rájuk. Kérsz? – felém nyújtotta a poharát.
  • Igen. Hogy-hogy rossz hatással?
  • A szerelem kegyetlen dolog, főleg, ha a tárgya más férfiakkal is hetyeg.
  • Ez ostobaság.
  • Nincs az a pina, akinek ilyen kocsit ajándékoznék, ha csak nem vagyok szerelmes belé és nincsenek vele komolyabb terveim. – nagyot kortyoltam. – Ez gyorsan lecsúszott. – Ivánra néztem.
  • Hozom!
  • Köszönöm. – Szergej felé fordultam. – Tehát azt hiszed, hogy szerelemes?
  • Nem hiszem, tudom. Szóval mi történt?
  • Semmi.
  • Azért annál azért többnek kellett.
  • Dugtunk, majd megkérdeztem, hogy mit kér inni. – elvigyorodott.
  • Több romantikus filmet kellett volna nézetnem veled.
  • Miért?
  • Akkor talán kevésbé lennél kemény és lelketlen.
  • Nem vagyok lelketlen. Kifejezetten lelkes vagyok!
  • Dinka!
  • Elengedhetjük a témát?
  • Ahogy akarod.
  • Látom, lemaradtál Monáról.
  • Azt kérted, hogy ne vigyem fel, szót fogadtam.
  • Még most is meg tudsz lepni bátyuskám!
  • De Lauráról nem fogsz tudni lebeszélni.
  • Ebben biztos voltam, de azért próbálkozom és egyébként is ő dönt, nem te vagy én.
  • Szeretném, ha velem ebédelnétek valamelyik nap.
  • És nekem jöjjön valami közben, ami miatt legalább 20 percig távol kell lennem?
  • Ismersz!
  • Igen. Gondolod, hogy ennyi idő elég lesz?
  • Remélem. – mondta kaján vigyorral az arcán.
  • Jó, majd hívd fel és kérj időpontot. – kérlelő pofi – Jó, akkor én keresek időpontot, hogy mikor.
  • Ez így sokkal jobban hangzik.
  • Utállak!
  • Dehogy is, imádsz!