Bordélyház

#55

Lemerült, de hogy? És mikor? Tegnap még majdnem fullon volt az aksi mikor visszaértünk. Mindegy, töltsük fel. Közben előkotortam a rendes telefonom, hogy rácsörögjek a bátyámra. Szokás szerint kérlelhetetlenül sokáig búgott, mire a másik oldalon álmos hangon Szergej belemorgott.

  • Tudod te hány óra van?
  • Tudom és bocsi. Éééés igen, baj van.
  • Várj egy kicsit. – eltartotta az arcától a telefont és kiabálni kezdett – Valaki hozzon nekem egy kurva kávét!
  • Kurvát, vagy kávét? – csipkelődtem.
  • Ehhez még nem vagyok eléggé ébren. – morogta.
  • Visszahívjalak?
  • Nem kell. Mondd!
  • Itt volt James. – csend támadt a túloldalon. – Hahó! Visszaaludtál?
  • Hogy hogy ott volt? Mi a faszt akart az a nyomorék?
  • Bejelenteni, hogy elszállt a gépe, és új anyagot gyűjteni.
  • Milyen új anyagot? Tedd csak le!
  • Letegyem?
  • Nem te, Oleg a kávét. Szóval milyen anyagot?
  • Fel akarta venni a beszélgetést, szerintem valamiféle beismerő vallomásra számított.
  • De te okosabb voltál?
  • Remélem. Viszont most egy telefon mínuszban van, Iván véletlenül rálépett, miután elejtettem, mert… Mindegy is.
  • Micsoda gengszterek vagytok ti.
  • Ja, azok. Szóval mi legyen?
  • Hogy-hogy mi legyen? Tartjuk magunkat a tervhez.
  • De mi van, ha másnál is próbálkozik?
  • Nem hiszem, hogy fog. Téged tekint a leggyengébb láncszemnek és legyünk őszinték, van rá oka.
  • Ez most fájt.
  • Tudom, de a tény az tény. Plusz te is erre építettél, hiába ez a nagy keménykedés.
  • Jó. – mondtam beletörődő hangon.
  • Mikor láthatom újra az asszisztensed?
  • Látom, még nem ébredtél fel rendesen, úgyhogy aludj csak vissza és álmodozz drágám!
  • Most miért?
  • Mert ő egy rendes lány!
  • És én nem vagyok rendes pasi?
  • Őszintén?
  • Csak is.
  • Szeretlek, mennem kell! – és már le is tettem a telefont.

Fél perc múlva érkezett tőle egy Kapd be! üzenet, megmosolyogtam, majd nekiláttam, hogy felébresszem a másik telefont. A statisztika egy cseppet meglepett. Se egy hívás, se egy üzenet. Akkor mégis mitől merülhetett le? Némi fejszámolás után úgy döntöttem, hogy rácsörgök, hátha nem épp a legrosszabb pillanatban teszem ezt.

  • Szia szépségem!
  • Jó reggelt, estét, valamit, azt sem tudom, hogy ott mennyi lehet az idő.
  • Reggel fél 9.
  • Miért, hol vagy?
  • Már itthon.
  • Oh, akkor bocsi, ha felébresztettelek.
  • Dehogy, egy ideje ébren vagyok, szeretek korán kelni.
  • De jó neked, én nem. Normál esetben ilyenkor még alszom.
  • Ha te mondod. – jegyezte meg fura hangsúllyal.
  • Bocsi, hogy nem hívtalak, beájultam tegnap.
  • Semmi gond, gondoltam, hogy ez történhetett. Lefoglalhatom a ma estédet?
  • Az egészet, vagy csak egy részét szeretnéd?
  • Természetesen az egészet.
  • De ugye tudod, hogy az nehezen kivitelezhető? Mit szólnál egy 9 és 11 közötti légyotthoz?
  • Az elfoglalt üzletasszony.
  • A túlterhelt háziasszony inkább jellemző, bár a tiéd jobban hangzott. Szóval?
  • 9-re ott vagyok. Feküdj vissza, nem akarom, hogy fáradt legyél mire találkozunk.
  • Megpróbálok!

Laura berobogott egy újabb kanna kávéval, kérdőn pillantottam rá, majd a hóna alól előkapta a táblagépét és belekezdett a mondókájába.

  • Bocsásson meg, de a reggeli kellemetlen incidens egy cseppet megzavart.
  • Semmi gond, de épp vissza akartam bújni, hogy aludjak még néhány órát.
  • Maximum kettőt, utána jelenése van.
  • Hogy-hogy jelenésem van?
  • Egy érces hangú úriember szeretne önnel ebédelni ma, csak annyit mondott, hogy Öreg, elvileg ebből ön tudja, hogy kiről is van szó.
  • Hogy-hogy téged hívott?
  • A nem fogadott hívásai átkerülnek hozzám Madame. Nitro így állította be a készülékeket.
  • És nem akadt ki?
  • Nem Madame, nagyon kedves volt, bár a beköszönése kissé zavarba hozott, de gyorsan tisztáztuk a helyzetet. – elmosolyodott.
  • Mikor van jelenésem?
  • Fél 12-re várja az otthonába, állítólag a felesége készíti az ebédet.
  • Remek. Mi van még?
  • A doktor ma érkezik, hogy birtokba vegye az új irodát.
  • Azt te intézed, vagy nem?
  • Igen, de gondoltam, hogy jobb lenne, ha ön is jelen lenne, mégiscsak…
  • Jó, rendben. Az estével kapcsolatban valami?
  • Ma gyűlnek össze a külön teremben a bálnái 9-től, szeretnék, ha csatlakozna hozzájuk.
  • Jó, majd kitalálok valamit. – kérdőn nézett rám – 9-re már időpontot adtam, de majd zsonglőrködöm egy kicsit.
  • Rendben Madame. A kávét itt hagyjam?
  • Nem kell, mert akkor biztos, hogy nem alszom. Ha nincs más, akkor…
  • Már itt sem vagyok!

Visszabújtam a puha még langyos takaró alá és a pillanat töredéke alatt el is aludtam újra.