Bordélyház

#51

A lányok szétszéledtek, hogy indulhasson az esti rutin, még két korty kávé, egy hajmosás, kosza tincsek rendre utasítása. Vihar készülődött, a fülledt meleg már előre kopogtatott, hogy bejelentse érkezését. Az egyre szürkébb fényben olvasgattam egy könyvet, amit lekaptam a polcról. Laura apró ökle ütődött a súlyos ajtónak.

  • Gyere be Laura!
  • Honnan tudta, hogy én vagyok?
  • Csak te kopogsz így. Készülődni kellene?
  • Arra még van egy kis időnk.
  • Akkor?
  • Érkezett az egyik tag részéről egy érdekes kérés.
  • Kinek érdekes?
  • Azt hiszem önnek Madame.
  • Mesélj róla. – mondtam, miközben egy cetlivel jelöltem meg az oldalt a könyvben, majd összecsukva az asztalra fektettem, hogy teljes figyelmem a lány felé fordítsam.
  • Szeretne egy vendéget hozni magával.
  • Igen, és? Erre eddig is volt lehetőség, ha átmegy a szabvány átvilágításon, akkor jöhet. – egyre jobban zavarban volt – Nem ment át, vagy nem tudtad, hogy ez a protokoll?
  • De Madame, tudtam, hogy ez a protokoll, le is futtattam.
  • Átment?
  • Nem tudom megítélni.
  • Hogy-hogy?
  • Mutatom, úgy talán egyszerűbb. – az asztalra tette az aktát, amit eddig szorongatott, majd hátralépett az asztaltól.
  • Mi okozza a fennakadást? Hogy nő, vagy hogy Domina? – tettem fel a lehető legbarátságosabban a kérdést.
  • Mindkettő. Ez egy férfi klub, ahova nem hozunk be saját árút. Ez olyan, mintha saját laposüvegben hozná a vodkáját egy jótékonysági estélyre, ahol a fogyasztás is jó célra megy.
  • Értem a dilemmád. Ki akarja magával hozni a hölgyet?
  • A lap alján.
  • Nem gondoltam, hogy ennyire nyitott lenne. Azt jelezte, hogy mikor érkeznének?
  • Nem Madame.
  • Hm. Rendben, ez így egy cseppet kacifántosabb lesz, de minden problémának legalább két megoldása van.
  • Igen.
  • Szóval öltözz ki és melegen, mert kint fogod őket várni a bejáratnál. – nyelt egyet – A fiúk nem hiszem, hogy szemtelenek lesznek, ha mégis, akkor szerintem meg tudod magad védeni. – félszegen bólintott – Helyes. Amint megérkeztek a szalon helyett vezesd őket ide, ültesd le és kínáld meg őket egy itallal, majd szólj le a pultba.
  • A pultba?
  • Igen, nem lesz nálam telefon. Bárdolatlan dolog egy képernyőt simogatni, mikor te vagy a házigazda.
  • Rendben Madame.
  • Utána érkezem. Világos?
  • Természetesen.
  • Ha visszajeleztél neki, akkor gyere fel, addig megfürdök.
  • Valami elképzelés mára?
  • Elegáns és visszafogott, és mindenképp nadrág. Odafent találkozunk. Ezeket hagyd csak itt.
  • Rendben Madame.

A folyosóra menet rápillantottam a monitorra, akkor ért az irodájába. Egy laza 20 percet felemészt még megfogalmazza, amit szeretne, úgyhogy van időm. Felérve majdnem hasra estem egy dobozban. Kisebb kupit kellene csinálnom, de legalábbis semmit sem kellene az útban hagynom. Mindegy, legközelebb okosabb leszek. Épp, hogy elmerültem a vízben, mikor hallottam, hogy a gardróbban motoszkál. Na, ez sokkal gyorsabban ment, mint gondoltam. Jól választottam. Néhány perccel később berobogott a fürdőbe, megállt a kád mellett egy kitárt fürdőlepedővel és igyekezett egészen máshová nézni.

  • Ez azt jelenti, hogy vége a fürdésnek mami?
  • Igen Madame. – mondta még zavartabban.
  • Rendben. Akkor ideje szót fogadnom.
  • Kérem Madame, ne hozzon még kínosabb helyzetbe!
  • Jó. – mondtam miközben magamra tekertem a törölközőt.
  • A ruhát az ágyra tettem minden mással együtt. Cipő a puffon, mint mindig. Tehetek még valamit önért? – kinéztem az ágyra, egy kosztüm és egy blúz, fehérnemű, harisnya, zárt orrú cipő.
  • Igen.
  • Mi lenne az?
  • Készülődj, ezt én megoldom most egyedül is, sehol egy gonosz cipzár, vagy gomb, amit nem érek el.
  • Köszönöm Madame.

Bólintottam és már el is illant a szobámból. Lehet, hogy mégis sok ez neki egy kicsit? Vagy túl kemény és rideg vagyok vele? Basszus, erre jó lesz odafigyelni.

Készítettem egy visszafogott sminket, a hajam tökéletes copfba küzdöttem, majd belebújtam a holmikba. A blúz egy cseppet hivatalosnak érződött. Végigfejtettem a gombokat, majd visszavettem a blézert. Imádom a jó mellvarrást. Nem is túl sok, ellenben nem is kevés. Elégedett voltam a látvánnyal. A telefonokat az asztalon hagytam és elindultam, hogy meglessem Laura hogy áll a készülődéssel. Mikor két halk koppintás után beléptem épp a ruha cipzárjával küszködött.

  • Várj, segítek.
  • Ezek az átkozott cipzárok!
  • Ideges vagy? – kérdeztem, a tükörképétől.
  • Látszik?
  • Igen, lassan olyan vagy, mint egy idegroncs. Nem gondoltam, hogy ennyire megvisel az előléptetés.
  • Őszintén? Én sem. – magam felé fordítottam, megfogtam a kis törékeny kacsóit.
  • Mitől rettegsz ennyire?
  • Hogy nem fogok tudni helyt állni, és bosszúságok, vagy ami még rosszabb, kárt okozok önnek.
  • Ne legyél csacsi. Gyere ide! – ezzel a lendülettel megöleltem.
  • Szeretem önt Madame, nem akarok hibázni! – elcsuklott a hangja.
  • Egyelek meg, tudom, hogy sok ez egyszerre, de belejössz, ügyes nagy lány vagy, aki azért van itt, mert világot akart látni. Nem lesz semmi baj. – könny ült meg a szemzugában, az asztalkáról elvettem egy zsebkendőt és finoman felitattam. – Nehogy elsírd ezt a szép sminket! Még a végén azt hiszik, a vendégeink, hogy verlek téged! – Elnevette magát.
  • Hát, ma jön egy domina, szóval…
  • Te kis humorzsák! Tudom, hogy sok most az új dolog, de nyugi, nem lesz semmi baj, és ma keményebb voltam, mint máskor, de ezt is meg kell tanulnod. A nagyobb hatalom nagyobb felelősséggel jár. És mára azt hiszem nincs több közhelyem! Nagy levegő, világbéke és mehetünk.
  • Egy pillanat és igen.
  • Ebben meg fogsz fagyni, hideg az este. Legalább egy kendőt teríts a válladra. – ezzel beletúrtam a szekrényébe – Ez jó is lesz. – ráterítettem. – Kész vagy? Mehetünk? – kihúzta és megrázta magát.
  • Igen Madame, mehetünk.

Úgy döntöttem, hogy elkísérem egészen a bejáratig, mielőtt, még a fiúk heves udvarlásba nem kezdenek, amire úgy tűnt, hogy nem igazán vágyik. Plusz nem szeretném, ha Miki hashajtót csempészne az ételükbe holmi kicsinyes féltékenységtől felindulva. Kis kávés csészék lapultak a lapát kezekben, a műszak előtti utolsó koffein löket. Csendesen cseverésztek, így mire a kopácsolásunk felerősödött, már mindannyian befelé kukucskáltak.

  • Jó estét uraim!
  • Madame.
  • Laurát egy kis időre rátok bíznám.
  • Gond van Madame? – kérdezte Tomi.
  • Dehogy, csak azok az átkozott speciális igények és kibúvók. – láttam, hogy nem igazán értik, hogy mire is gondolhatok. – Kovács úr ma egy valószínűleg egy attraktív hölgy társaságában érkezik. Úgyhogy ő és valamelyikőtök legyen szíves a könyvtárba kísérni őket.
  • Rendben lesz.
  • Ebben biztos vagyok és még valami!
  • Igen Madame?
  • Isten szeme mindent lát, de nekem vannak kameráim, úgyhogy úgy bánjatok Laurával, mintha az édes húgotokat védelmeznétek! Világos?
  • Igen Madame. – mondták vigyorogva.
  • Rajtatok a szemem. – szúrtam még oda, miközben visszaindultam a szalonba.

A pultosoknak szóltam, hogyha csörög a telefon, akkor azonnal és máris és mindegy, hogy kivel beszélgetek épp! Erős bólogatások közepette kikértem egy pohár gyümölcsös fehérbort. A hölgyek lassan szállingóztak, de 8-ra mindenki a helyén. Profik a lányaim.