Bordélyház

#49

A hajnal hűs illata nesztelenül bukott át a nyitott ablakon, majd szökkent egyet a párkányról egészen az orromig. Mélyet szippantottam belőle és olyan könnyedén nyílt ki a szemem, mint még soha. Az órára pillantottam, 5 óra 3 perc. Felültem és nyújtóztam egy nagyot, mint a macskák. Egy gyors mosdás és már osontam is a konyha felé a lépcsőn. Sehol senki, nagyszerű, készítettem magamnak egy nagy adag kávét és előtúrtam egy termoszt. Nem maradt süti az előző napról állapítottam meg némi szomorúsággal a keblemen, nem baj, majd szerzek valahol máshol. Kiléptem a bejáraton, mindenhol megült a reggeli pára, a levegő tiszta volt, szinte harapni lehetett. Meggyújtottam a cigim és a garázs felé vettem az irányt. A srácok félálomban szuszókáltak a helyükön. Megkocogtattam az egyik ablaktáblát, az egyikük felijedt.

  • Mi a picsa? – majd megpillantott. Basszus! Jó reggelt Madame! – nyögte ki, miközben igyekezett magát gatyába rázni.
  • Jó reggelt. – mondtam szelíden egy mosollyal az arcomon – Hol a kulcsom?
  • A szekrényben, máris adom, egy pillanat. – a csörömpölésre megébredt a társa is. Hasonló pánikreakció játszódott le benne is. – Tessék Madame.
  • Lenne még két kérésem!
  • Parancsoljon!
  • Szóljatok a kapusnak, hogy engedjen ki, illetve Laurának, hogy elmentem egy kicsit kocsikázni, ha muszáj, akkor el tud érni.
  • Igen Madame!
  • Bocsi, hogy felvertelek titeket!

Egészen elvörösödött mind a kettő, hiszen nem lenne szabad aludniuk, de botor dolognak tűnt egy ilyen kis semmiség miatt kiverni a patáliát, a helyükben én is ezt tenném. A kapu nyitva állt, a biztonsági álmos fejjel intett majd visszabújt a bódéba.

A nap sugarai lassan szárították fel a talaj menti ködfoltokat, minden álmos volt, nyugodt és tiszta. A fény ragyogó, telve az élet ígéretével. A motor duruzsolása elandalított, csak róttam a kilométereket céltalanul már vagy egy órája, mikor megálltam az egyik benzinkútnál, hogy teletöltsem a tankot. A kutas pasi arca egy kissé lefagyott, mikor meglátta, hogy egy nő szál ki a volán mögül, intettem neki, hogy köszi, majd én megoldom. A pénztárnál a kiscsaj mérhetetlenül fáradt volt, a műszak végén járhattunk, hagytam nála egy kövér jattot, majd tovább hajtottam. A gyomrom jelezte, hogy ideje lenne reggeliznem egyet. A város felé vettem az irányt, hogy keressek egy helyet, ahol emberi reggelit is adnak, nem csak előző napi szikkadt szendvicset. Találtam egy apró bisztrót, ahol krétarajzos tábla üvöltött az arra haladókra, hogy igen, náluk van meleg reggeli. Kerestem egy helyet majd a bisztróban egy asztalt az ablak mellett. Kértem egy rántottát némi zöldséget és narancslevet. Amíg vártam áttúrtam a táskám a telefonom után, majd megállapítottam, hogy az éjjeliszekrényen maradt mind a kettő. Francba.

  • Valami gond van? – kérdezte a srác a tányérral a karján.
  • Otthon hagytam a telefonom.
  • Megesik. Kér egy újságot helyette? Tudom, nem olyan social, de hátha megteszi. – elvigyorodtam.
  • Igen, jó lesz, köszi az ötletet. – elvett egy pár napilapot a bejárat melletti padról és az asztalra tette. – Köszönöm.

Semmi érdekes nem történt, legalábbis olyan, ami le tudott volna bilincselni, ellenben a tojás pazar volt, épp olyan, ahogy szeretem. Kényelmesen megreggeliztem, elolvastam az ostoba horoszkópom. Leöblítettem a narancslével, majd kértem, hogy csomagolják be a csokis muffinokat, mert elvinném őket. A sütis dobozt az anyós ülésre tettem, ideje visszamenni.

A kúria előtt ismerős autó és még ismerősebb forma állt. Oleg süttette a plató méretű hátát a lépcsőn állva kedélyesen diskurálva a többiekkel. Ha ő itt van, akkor tuti, hogy Szergej is. Faszom! Intettem nekik és egyenesen a garázshoz mentem. Beálltam a kicsikémmel. A reggeli álomszuszékok haptákba vágták magukat, egy cseppet szürreális volt, de azt hiszem ez lesz ma a legkisebb furcsaság. Visszaakasztottam a kulcsot, adtam nekik egy-egy sütit és elindultam a házba. A konyha nyüzsgött, Laura elkapott a folyosón.

  • Jó reggelt Madame! Milyen volt a reggel?
  • Kellemes. Szergej a könyvtárban. – egy pillanatra megtorpant.
  • Igen, de honnan?
  • Nem atomfizika, a kocsija a ház előtt Oleg az ajtóban így Szergej csak egy helyen lehet. Adtál neki kávét?
  • Kínáltam, de nem kért semmit.
  • Nem baj, azért hozass egy kannával kérlek.
  • Intézem.
  • Van még valami?
  • Igen, de ráér később is.
  • Helyes. – ekkor értünk az ajtóhoz – Kérsz egy sütit?
  • Nem, köszönöm! – ezzel a lendülettel be is léptem a szobába.
  • Jó reggelt!
  • Neked is. – mondta kissé bosszúsan – Mi a fenének neked telefon?
  • Hogy legyen valami, amit az éjjeliszekrényen hagyhatok. Kérsz egy sütit?
  • Nem, nem kérek. Hol voltál?
  • Mentem egy kört, és ettem egy jó reggelit. Miért, mi a baj? – kérdeztem, miközben a dobozt az asztalra fektettem.
  • Hívott James.
  • Tényleg? És mit akart? – kérdeztem, miközben kitártam az ajtót a szobalány előtt, aki a kávét hozta – Tedd csak le! – mondtam neki halkan – Köszönjük. – majd becsuktam mögötte az ajtót. – Neked is töltsek?
  • Nem kérek.
  • Ahogy gondolod. – a bögrével a kezemben leültem az asztalomhoz. Kiválasztottam egyet és majszolni kezdtem. – Szóval mi van Jamesszel?
  • Egy kissé helyben hagyták.
  • Nem mondanám, hogy kissé. – jegyeztem meg miközben lesepertem a morzsákat.
  • Tessék?
  • Nem mondanám, hogy kissé. – ismételtem rendes hangerőn.
  • Ez a te nagy megoldásod?
  • Nem, nem így terveztem, így alakult.
  • Így alakult. Tudtam, hogy képtelen leszel ezt jól intézni! – csattant fel. Éreztem, hogy elönt a düh!
  • Többé nem emelhet rám kezet! – emeltem meg a hangom, de ebben a pillanatban meg is bántam, hogy megszólaltam.
  • Állj. Ezt mond még egyszer!
  • Nem érdekes.
  • De, de! Nagyon is az! – kezdett kikelni magából. – Mi az, hogy többé nem emelhet rád kezet?
  • Azt mondtam, hogy nem érdekes. – robbanásig befeszült.
  • Georgie!
  • Mi van?
  • Semmi. Ha nem bízol bennem, hát nem bízol. Csak jelzem, hogy ez mennyire rosszul esik, de nagy lány vagy, tudod mi a jó neked.
  • Utálom, mikor ezt csinálod. – egy percnyi csend támadt köztünk. – Ha lehiggadtál és megígéred, hogy nem csinálsz ostobaságot, akkor, de csak akkor elmondom.
  • Áll az alku.
  • Kávé?
  • Azt hiszem, hogy így is a helyén van a vérnyomásom.
  • Rendben. – mielőtt belekezdtem volna kitapogattam a gombot az asztal alján, ami automatikusan zárja az ajtókat és ablakokat. Hangosan megköszörültem a torkom, hogy elnyomjam a zárak kattanását.
  • Szóval?
  • Mikor James és én együtt voltunk, te sokat voltál távol, keveset beszéltünk és egyébként sem akartalak zavarni a csip-csup gondjaimmal. – bólintott – Egy idő után eldurvultak a dolgok.
  • Sokat vitatkoztatok, arra emlékszem.
  • Egy ideig csak vitatkoztunk, majd jött egy pont, mikor annyira eldurvult a vita, hogy ő kifogyott a riposztokból és eljárt a keze. – láttam ahogy az ér kidudorodik a homlokán. – Majd bocsánatot kért és én hittem neki.
  • Értem. – sziszegte – Egyszeri eset volt?
  • Nem. A szabvány történet, megtörtént, megbánta, bocsánatot kért és megígérte, hogy nem lesz több ilyen.
  • De lett.
  • Igen. Majd jött az utolsó alkalom. Be volt állva és megrepesztette két bordámat. Ekkor töltöttem a nyár egy jelentős részét a hétvégi házban.
  • Erre nem emlékszem.
  • Neked azt mondtam, hogy Amszterdamban vagyok, hogy kiheverjem a szakítást.
  • De oda is küldtem neked a pénzt.
  • Igen, azt az egyik barátom mindig felvette és hazaküldte nekem.
  • De a fotók?
  • Egyiken se voltam rajta. – elgondolkodott.
  • Valóban. Folytasd.
  • Addigra már elég nagy volt a hatalmad, így kénytelen kelletlen belement a szakításba, ha nem, akkor mindent elmondtam volna neked.
  • El kellett volna mondanod.
  • Szerettem, nem akartam, hogy megöld, de azt is tudtam, hogyha ez így megy tovább, akkor előbb vagy utóbb, de rossz vége lesz.
  • Az már egyszer biztos! – ezzel a lendülettel felpattant és az ajtóhoz sietett, majd hiába rángatta a kilincset az ajtó nem adta meg magát.
  • Ülj le kérlek.
  • Engedj ki!
  • Ülj le. – felálltam, hogy töltsek egy italt neki, hiába van még csak fél 10, ráfér. Átrobogott a terasz ajtóhoz, megrángatta ott is a kilincset. Felé fordultam a poharakkal. – biztonsági ajtók és üvegek, csak magadban teszel kárt. Ülj le kérlek. – Fújtatott, mint egy dúvad. – Letettem a dohányzó asztalra a poharat és leültem a karfára.
  • Azt mondtam, hogy nyisd ki azt a kurva ajtót!
  • Nem.
  • Mi az, hogy nem? A bátyád vagyok! Azt teszed, amit mondok!
  • Már régen nem teszem azt, úgyhogy ülj le, idd meg az italod! – látta rajtam, hogy nem fogok megtörni. Nagy nehezen és durcásan ledobta magát a kanapéra. – Tudtam, hogy ostobaságot akarsz csinálni, de kérlek ne tedd!
  • Mégis mit akarsz? Hagyjam megtorlás nélkül?
  • Nem, természetesen ezt nem akarom. Ha nem teszi tegnap azt, amit, akkor hagytam volna futni, de most egészen más terveim vannak vele.
  • Éspedig?
  • Szeretném, ha a kezed tiszta maradna.
  • Én nem!

Elvigyorodtam, majd felvázoltam neki a pontos elképzeléseim. Mire a mondókám végére értem a dühe elillant és láttam, hogy újra használja a fejét, sőt, látja a fantáziát a hallottakban. Feloldottam a zárlatot. Megállt az ajtóban, lenézett rám. Félelmetes egy kis boszorka vagy! Majd csókot nyomott a homlokomra és elviharzott.

Visszaültem, hogy befejezzem a félbe hagyott muffin elfogyasztását, mikor Laura megjelent a kitárt ajtóban.

  • Minden rendben van?
  • Persze. Hogy áll a doki szobája?
  • Nitro mindent bekötött, a kamerák rejtettek. A fiúk épp most cipelik be a bútorokat.
  • Akkor mit keresel itt?
  • Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e, de már megyek is!
  • Ha szerinted kész van, akkor szólj. Van még valami?
  • Engedelmével lehoztam a telefonokat.
  • Áh, tényleg. Köszi!

Szergej 6 nem fogadott hívás, jó ez már megvan, basszus az Öreg is hívott kétszer!

  • Hosszú volt az éjszaka?
  • Hosszabb mint terveztem! Mi a helyzet?
  • Nagyjából változatlan, kivéve, hogy hívta a bátyád.
  • Igen, azt már tudom, járt itt.
  • Értem. – mondta sokat sejtetően.
  • Tudod milyen. Ha megjelenne ott, akkor kérlek hívj!
  • És ha szerencsém van fel is veszed?
  • Jó, ne froclizz kérlek, nem lesz több ilyen.
  • Remélem, na mennem kell, mert az asszony basztat, hogy vásárolni akar.
  • Adj neki pénzt és mehet.
  • Áh, ilyen felelőtlenséget még egyszer nem csinálok! Később hívlak.
  • Csók a családnak!

A másik telefon kijelzőjén kis piktogram jelezte, hogy igény van rám. Megnyitottam az üzenetet.
John Doe: Jó reggelt szépségem! Remélem jól telt az éjszaka.
Georgie: Jó reggelt! Nem volt rossz!
John Doe: Sokan voltak?
Georgie: Mondhatni, és sokáig maradtak. Hulla vagyok.
John Doe: Aludj egyet.
Georgie: Nem lehet, millió dolgom van! Legyen szép napod!