Bordélyház

#47

Még mindig izzott az adrenalin a véremben. A teraszon cigarettázva próbáltam egy kicsit lehiggadni és felhagyni a táncikálással. Laura a hátam mögött várta türelmesen még észreveszem, hogy ott van. Kellett hozzá pár perc.

  • Jó napot Madame!
  • Mióta állsz ott?
  • Néhány perce csupán, nem akartam megzavarni az örömtáncot.
  • Milyen figyelmes. Üljünk le odabent.
  • Szabad?
  • Persze, csüccs le. Szóval, át kellene rágnunk, hogy mi is lesz a dolgod.
  • Igen, az szuper lenne.
  • Továbbra is ragaszkodsz a kávéhoz és a gardróbomhoz?
  • Igen, persze, ha önnek is megfelel.
  • Ha belefér az idődbe, akkor maradhat. Te kapod meg a levelezésem, te nézed át a rendeléseket, egyeztetsz Mikivel és Tomival, ha kell. Meg kell tanulnod priorizálni a feladatokat, és hogy mi az, amiben nélkülem nem hozhatsz döntést. – nyelt egy nagyot – Nyugi, annyira nem bonyolult, mint amilyennek most tűnik. Tudom, az együtt töltött bő két hét még elég kevés, de azt hiszem megugrod ezt a feladatot is. Hogy áll az irodád?
  • Nitro szerint minden kész és üzemel.
  • Nagyszerű. Készíts egy megosztott naptárt, hogy lássam, hogy mi az amihez én kellek és látni szeretném, hogy te mit intézel. Igyekszem nem összekuszálni, de biztos, hogy lesznek benne ütközések, azt valahogy sikáld majd el.
  • Igyekezni fogok.
  • Rendszerismeret?
  • Van még mit csiszolnom, de igyekszem.
  • Nitro?
  • Kedves és türelmes, megleszünk.
  • Helyes. A vasárnapod továbbra is szabad, a héten már nem, de a jövő héten íratok neked egy szerződést, átbeszéljük és ha úgy döntesz, akkor aláírod. – elkerekedtek a szemei. – Tudom, nem feltétlenül ez a gyakorlat, de itt van szabad akaratod.
  • Köszönöm Madame.
  • Mi van még… Áh, a bank! Kapsz egy kártyát, korlátozott kerettel, a nagyobb kiadásokat mind látni akarom, de a csip-csup költségek nem érdekelnek. Ha végeztél csörögj rá a referensemre, hogy ma beugrunk hozzá egy körül.
  • Igen Madame. – felírta a noteszébe.
  • Szólj a fiúknak, hogy kell egy kísérő kocsi.
  • Kísérő kocsi?
  • Igen, az új gyöngyszememmel megyünk.
  • Értem, fél egyre?
  • Jó lesz. Az üzeneteim beállította Nitro?
  • Igen.
  • A doki nem küldött semmit?
  • Egy pillanat. – elővette az új telefonját és átböngészte az üzeneteket, ügyes kislány, állapítottam meg magamban. – Igen, jelentkezett, küldött egy naptárat.
  • Nagyszerű! Az első szabad időpontra jegyezd be Monát, majd közöld a hölgyekkel, hogy te intézed és tartod a kapcsolatot a dokival. Hetente egyszer vasald ki belőle az információkat, ami a megállapodásunk része. Ő érteni fogja. Kezeld bizalmasan. Ne legyen belőle pletyka, vagy fejek fognak hullani.
  • Értem Madame.
  • Van még valami?
  • Mi legyen nálam?
  • Az irataid mindenképp, és gyakorolj be egy aláírást, ami mindig megy!
  • Igen Madame.
  • Fél egykor az ajtó előtt találkozunk.
  • Igen Madame!

Miután egyedül maradtam kivettem a tagkönyvet a széfből, megkerestem benne őt, kifejezetten foghíjas volt az oldala, átböngésztem a számláját, sehol egy hölgy, Mona nem túlzott, nem vitt még fel senkit és ahogy látom, máshol sem jelent meg a lányaimmal. Akkor vajon miért nem mondunk neki nemet, ha még soha sem kért semmit, amire nemet kellene mondani. Változó intenzitással jár a kúriába. Általában ugyanazokkal egy időben. Érdekes. Azt hiszem most kellene abbahagynom, mielőtt még egy hatalmas összeesküvés elméletté nem tömbösül a fejemben. Basszus elszaladt az idő! El fogok késni!

Szűk fekete farmer, magas szárú tornacipő, egy fekete trikó és egy bőrkabát. Passzolok a kocsihoz, állapítottam meg magamban. Gyémántok a fülemben, függő a nyakamban és már kész is vagyok. Basszus a táskám!

Laura a rá szabott kosztümben állt a lépcső alján.

  • Basszus, túlöltöztem. – szólalt meg, mikor meglátott.
  • Dehogy, dögös vagy, jól nézel ki. – Iván előállt a kicsikémmel, kiszállt és tartotta az ajtót.
  • Nem vezethetném én Madame?
  • Mögöttem a monstrumot drágám, tartsd az ütemet és a távolságot, ha belém csattansz hátulról kinyírlak.
  • Igyekezni fogok! – ezzel rám csapta az ajtót. A kezét nyújtotta Laurának, kinyitotta neki is az ajtót és besegítette. – Tuti nem vezethetek?
  • Tuti. – válaszoltam és rátapostam a gázra. A porban láttam a sziluettjét, ahogy bepattan a kocsiba és utánam erednek. – Kösd be magad! Szólj ha rosszul vagy! – Ütemesen haladtunk a város széléig, ott visszafogtam magam és a lóerőket egy kissé, nem szeretném, ha a rendőrök kikapnának a sorból. Leparkoltunk a bankkal szemben, Laura még mindig sápadt volt egy kissé. Körbekerültem a kocsit és kinyitottam neki az ajtót, kisegítettem. – Nagy levegő, kifúj. Jól vagy?
  • Igen, azt hiszem rendben leszek.
  • Helyes. – A füle mögé simítottam egy kósza tincset. – Tökéletes. Mehetünk?
  • A fiúk?
  • A kocsiban maradnak, nem kell ennél nagyobb feltűnés. – visszakiáltottam az út túloldaláról – Tartsátok szemmel a kicsikémet!

A bankban töltött idő kifejezetten lefárasztott, nem szeretem a bürokráciát, de a muszáj nagy úr. Egészen megéheztem a papírhegy alatt. Egy újabb Borgiás ebédre vágytam. Beültettem Laurát a kocsiba, majd hátraszóltam a srácoknak, hogy ebédelni megyünk.

Az étterem most is zsúfolt volt, de a lány sehol. Igor állt a helyén egy fiatalembernek magyarázott. A srác szemérmetlenül végigmérte Laurát, a tekintete egészen üveges lett, mikor a bájos pofijához ért.

  • Kisasszony!
  • Üdvözlöm Igor. – a srác még mindig bámult, finoman bokán rúgta a főúr.
  • Elnézést, üdvözlöm önöket! Van foglalásuk?
  • A kisasszony Szergej úr húga, mindig van asztalunk a számára.
  • Elnézést Kisasszony, nem tudtam.
  • Nem történt semmi.
  • Erre parancsoljanak.
  • Mi történt a tegnapi leányzóval?
  • Szergej úr ma ideszólt és eltávolítottuk. Köszönöm kisasszony, hogy beszélt vele.
  • Semmiség. Mit gondol, meddig lesz még itt ekkora tömeg?
  • Fogalmam sincs kisasszony, de véget érhetne már.
  • Osztom a véleményét, de kerüljük a mérgezést. – elmosolyodott.
  • Igyekezni fogok ellenállni a kísértésnek.
  • Talán kellene egy súlyos ebédet szervezni, hogy érezzék, hogy nincs itt semmi keresnivalójuk.
  • Nem rossz gondolat kisasszony. Küldöm a pincért.

Laura szótlanul ült az egész étkezés alatt, a srácok szája be nem állt, sztoriztak és úgy változtak a történeteik, mint a horgászok halfogó sztorijai, igyekeztek egymást túllicitálni. Jókat nevettem rajtuk, de ő mintha nem is köztünk lett volna. A külvilágot kizárva járt az agya. Lehet túl korán dobtam rá túl nagy felelősséget.

Az ebéd után szándékosan lassan hajtottam a kúriáig. Kiértünk a városból, mikor rákérdeztem.

  • Minden rendben van? – csend – Hahó? – megérintetem a térdét.
  • Igen, bocsánat! Elgondolkodtam.
  • Látom. Szólj, ha egyszerre sok.
  • Nem, rendben lesz minden, csak épp igyekszem összefésülni a teendőim.
  • Ha elakadsz szólj, nem harapom le a fejed!
  • Tudom Madame, de rendben lesznek a dolgok.
  • Tetszettél az új fiúnak. – váltottam témát.
  • Miből gondolja?
  • Le sem vette rólad a tekintetét.
  • Nem vettem észre.
  • Nem baj, majd belejössz ebbe is.
  • Nem biztos, hogy szeretnék.
  • Van valakid?
  • Nem! – vágta rá azonnal riadt arccal.
  • És Miki?
  • Milyen Miki? Ja, a személyzeti főnök. Nem, semmi nincs köztünk.
  • Pedig oda van érted.
  • Nem lenne jó egy felettessel.
  • Már nem a felettesed.
  • Akkor sem. Házi nyúl, és ha rosszul sül el, akkor mi lesz?
  • Örülök, hogy ilyen előrelátó vagy, de az életben lehet hibázni is.
  • Megviselnek a kudarcok.
  • Mint mindenkit, de kellenek. Persze nem cél, hogy törekedj rá, de… Ő meg mit keres itt? – tettem fel a szónoki kérdést, miközben befordultunk a ház elé.
  • Fogalmam sincs. Azt se tudom ki ő.
  • Szónoki volt.
  • Bocsánat.
  • Semmi gond. Az ügyvédünk. Kísérd be a könyvtárba, addig én váltok néhány szót a srácokkal.
  • Igen Madame. – ekkor kisegítették a kocsiból. Kezet nyújtott, bemutatkozott, és betessékelte a folyosóra. Leállítottam a motort. Iván már a kocsi mellett állt és nyitotta az ajtót.
  • Ez mi a faszt keres itt? – kérdezte.
  • Az a kérdés, hogy miért nem a könyvtárban van? Nem tudják a srácok, hogy ez volt az utasítás?
  • Én átadtam.
  • Elnézést Madame, tudjuk, de épp most érkezett, még nem volt időnk bevinni.
  • Így már értem. Semmi gond. Ketten a teraszra, ketten az ajtóm elé. A kocsit egyelőre hagyjátok itt. Az enyémmel álljatok be, ma már nem lesz rá szükségem. – ezzel Iván kezébe ejtettem a kulcsomat. – Nagyon óvatosan.
  • Vigyázni fogok rá, utána megyek a teraszra.
  • Rendben.

Átcaplattam a folyosón, megálltam az ajtó előtt megigazítottam az elszabadult tincseim – Színpadra – motyogtam magam elé.

  • Minek köszönhetem a látogatást? – vetettem oda a kérdést, miközben sebes léptekkel az asztalomhoz mentem, hogy ledobjam a táskám. – Köszönöm Laura, elmehetsz.
  • Látnom kellett téged.
  • Azt hiszem ezt már többször beszéltük meg a kelleténél.
  • Tudod, hogy milyen vagyok!
  • Tudom. Azért lett vége, mert ilyen vagy.
  • Megváltozhatok.
  • Nem fogsz. Van még valami? Millió dolgom van!
  • Van. Az egyik ügyvéd haverom ma hívott, hogy megkereste Szergej.
  • Igen, és?
  • Tudnom kellene valamiről?
  • Ezt komolyan tőlem kérdezed? Kérdezd őt!
  • Azt reméltem, hogy tudsz valamit.
  • A bátyám nem köti az orromra az üzleti ügyeit. Milyen ügyvéd a haverod?
  • Diplomás.
  • Ne legyél paraszt, szakosodott, vagy olyan semmirekellő, mint te?
  • Nem vagyok semmirekellő. – jegyezte meg halkan. Töltöttem magamnak egy italt. – Engem nem is kínálsz?
  • Vezetned kell, vagy ma is taxizni akarsz? Nem foglalkozunk őrzött parkolással.
  • Azt reméltem, hogy együtt reggelizünk.
  • Lassan vacsora idő van. – megálltam az asztalom előtt.
  • Velem vacsorázol?
  • Nem.
  • Mennyibe fájna egy éjszaka?
  • Nem vagy tag és itt csak a tagok részesülnek a különleges szolgáltatásokból.
  • És Oleg?
  • Mi van vele?
  • Ő is megkúrt. – szívem szerint pofán csaptam volna. – Nagyon elcsendesedtél.
  • Nincs mit mondanom.
  • Tehát mennyi?
  • A tagságot nem tudod megfizetni, és nem veszünk fel újakat. Teljes a létszám.
  • Azon tudok segíteni.
  • Hogyan?
  • Megvan a módja.
  • Áh, most jön a nagy balladai ködösítés. Szánalmas vagy. – felpattant és belemászott az arcomba.
  • Te meg egy utolsó szutykos kis ribanc! – mindkét oldalról nyíltak az ajtók. Felemeltem a kezem, hogy ne csináljanak semmit. Megmarkoltam a farkát a nadrágon keresztül. Elvigyorodott.
  • Az a baj kicsikém, hogy csak ahhoz van elég tököd, hogy csajokkal keménykedj! – elengedtem, elöntötte a düh, épp emelte volna a karját, mikor az egyik srác elkapta a levegőben és egy pillanat alatt a földre nyomta. Rezzenéstelen arccal álltam mellette. Egy ideig ficánkolt, ekkor még jobban beletérdelt a hátába. Lehajoltam hozzá – Csak azért nem nyírtak még ki, mert tartottam a szám. Ha még egyszer megpróbálsz kezet emelni rám, akkor én vágom el a torkod fültől fülig. Nyomorult féreg. Tanítsatok neki jó modort, utána dobjátok ki.

Az első néhány tompa puffanást még hallottam, majd becsukták mögöttem az ajtót. Nem volt jó állapotban, mikor berakták a terepjáró hátuljába. Elvitték őt is és a kocsiját is. Ideje telefonálnom.

  • Szia Öreg!
  • Baj van kislány?
  • Aprócska. Van valaki, akit le tudsz cövekeltetni James lakásánál?
  • Akad.
  • A srácok most viszik haza, az érdekel, amit azután tesz, hogy leszállították.
  • Intézem.
  • Csak az infó kell, ne avatkozzatok be.
  • Rendben.
  • És Öreg, kezdj el számolni is!
  • Ne sérts meg.
  • Nem sértés, hozzájárulás. Kell egy két tiszta pohár.
  • Rendben, megbeszéljük!

A szobámban készülődtem, mikor Iván kopogott.

  • Leszállítva?
  • Igen. Volt valaki a lakásánál.
  • Tudom, neki feltűnt?
  • Nem igazán volt képben és egy ideig szerintem nagyon látni se fog a mokkáitól.
  • Annyi baj legyen. Rendet hagytatok?
  • Igen.
  • Akkor ideje tisztálkodni, fél óra és nyitás.
  • Mona kint vár.
  • Engedd be.
  • Vele meg mi történt? – kérdezte, miután Iván távozott.
  • Megvágta magát borotválkozás közben.
  • Értem. Hoztam neked valamit. – ekkor előhúzta a háta mögül a lefátyolozott kalapot.
  • Basszus, kiment a fejemből.
  • Akkor napoljuk el?
  • Nem, legyen meg. Mikorra jön a kuncsaftod?
  • 9 körül szokott.
  • Jó, az menni fog. Van valami pontos elképzelés?
  • Csak ülsz a sarokban, és nem szólsz mintha ott sem lennél.
  • Ennek így mi értelme van?
  • Ez egy jó kérdés, nem tudom, de ez izgatja és gyúrok egy kis extrára, úgyhogy kérlek, kérlek, kérlek segíts!
  • Jó, nem tudok neked nemet mondani, ha ilyen szépen kérsz!
  • Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – kántálta ugrabugrálva.
  • Na, sipirc készülődni!
  • Megyek már. – Laura kilépett a gardróbból.
  • Ehhez válassz nekem ruhát kérlek.
  • Visszafogott legyen, vagy olyan dominás?
  • Fogalmam sincs. Valahol a kettő között?
  • Hm… Tudom melyik legyen!
  • Ez olyan, mint egy jelmez.
  • Lehet annak is készült.
  • Következő.
  • Ehhez mit szól? – maga elé fogott egy fűzőt, és egy ceruza szoknyát.
  • Van hozzá blézer?
  • Derékban szűkítve?
  • Nem értem a kérdést!
  • Jogos! Hozom.

Alig kaptam levegőt, mire végigfűzött, de a látvány meggyőző volt. Azt hittem a melleim orrba fognak vágni. Teszteljük a holmit. Leültem a kanapéra, elsőre oltári kényelmetlen volt, de amint kihúztam magam visszarendeződtek a szerveim is a helyükre. A hajam kontyba tűzte, majd felkerült a kalap is. Belebújtam a cipőkbe, felsegítette a blézert. Mona ekkor viharzott be.

  • Baszki, ez zseniális!
  • Nem túlzás?
  • Dehogy, imádni fogja!
  • Sokkal tartozol!
  • Majd meghálálom!
  • Várj, vidd fel a kalapot a szobádba.
  • Oké. Lent találkozunk!
  • Még egy hívás, és megyek én is.
  • Igen Madame. – hosszú búgás.
  • Van valami?
  • Még a sebeit nyalogatja, nem mozdult ki, nem telefonált.
  • Rendőrök?
  • Több esze van annál.
  • Remélem. Lesz egy kis dolgom, ha végeztem újra csörgök.
  • Jól van kislány, ügyes legyél.
  • Köszi. – mondtam fanyar hangon.