Bordélyház

#38

A rengeteg bosszúság ellenére úgy aludtam, mint a tej, vagy csak már túl fáradt voltam ahhoz is, hogy még éjszaka is cikázzanak a gondolataim. A nap első langyos sugarai cirógatták a talpam. Halk motoszkálás a szobámban, puha léptek, Laura, nyugtáztam magamban, majd a másik oldalamra fordulva újra mély álomba zuhantam. Dél is elmúlt mire sikerült magam rávenni arra, hogy egyáltalán a csengőzsinórig elnyúljak. Egy lusta szerda. A fürdőben néztem épp, hogy mennyire sikerült bucira aludni az arcom, mikor Laura kevésbé puha léptekkel robogott be a tálcán csilingelő csetresekkel.

  • Jó reggelt Madame!
  • Jó reggelt, hogy vagy?
  • Remekül, köszönöm. Hoztam reggelit is.
  • Mennyi az idő?
  • Dél múlt 23 perccel. – pillantott a csuklóján lévő apró szerkezetre.
  • Akkor lehet, hogy ki kellene hagynom a reggelit. – mondtam ásítva.
  • Szeretné, hogy elvigyem?
  • Nem, hagyd csak itt. Ki tudja ma épp milyen meteor teszi tönkre a napirendem. – elmosolyodott.
  • Hoztak önnek egy csomagot. Meteorgyanús.
  • Hol van?
  • A könyvtárban. Felhozassam?
  • Hagyd csak. – felmarkoltam két pirítóst, meg a nagy bögre kávét – Segítenél?
  • Persze!
  • Egy tündér vagy! – súgtam a fülébe miközben beléptem a falba. Elvörösödött.

Némi szerencsétlenkedés után bejutottam a pánikszobába anélkül, hogy magamra borítottam volna a langyos kávét, de a morzsák Jancsi és Juliskásan sorakoztak a lépteim között. Meg fognak enni a hangyák.

Az asztalon egy ékszeres dobozka várta türelmesen, hogy felnyissam. Benne egy kulcskarikára fűzött pendrive. Felemeltem a telefont és megnyomtam a 6-ost.

  • Igen?
  • Nitro, szükségem van egy légréses gépre. – csend támadt a vonal másik végén, majd zavart hangon megszólalt.
  • Megnézem van-e, egy pillanat. – hallottam a kagyló koppanását az asztalon, beszűrődött valami minimál techno hangja. Újabb koppanás. – Találtam egyet, a könyvtárba vigyem?
  • Igen.
  • Indulok.

Nem volt egy hightech darab, így némi időbe és bosszúságba telt beindítania, de a tehetsége továbbra is vitathatatlan. Láttam, hogy kérdezni szeretne.

  • Kérdezz bátran!
  • Nem, semmi, csak – elhallgatott.
  • Csak?
  • Csak nem gondoltam, hogy rajtam kívül bárki tudja, hogy mi az a légréses gép.
  • Ne aggódj, én sem tudtam sokáig, ez is csak egy feleslegesen felszedett információ az életemben, ami úgy tűnik most még hasznos is lehet. – válaszoltam mosolyogva. – Egyébként mi újság az alagsorban?
  • Minden rendben, a rendszerek stabilak, az esetleges támadásokat gyorsan izolálom és ki is védem.
  • Nem akarsz feljebb költözni? Elég nyomasztó a hely.
  • Nem Madame! Szeretem, az az én birodalmam. És kész is van a kicsike. Tudok még valamiben segíteni? – kérdezte miközben felállt a székemből.
  • Rögtön kiderül. – lehuppantam a gép elé, bedugtam a pendriveot. Játszi könnyedséggel fértem hozzá minden fájlhoz. – Valóban nem egy agytröszt. – morogtam magam elé.
  • Tessék?
  • Semmi-semmi. Azt hiszem rendben leszek! Köszönöm a segítséged.
  • Ha bármi kellene.
  • Csörgök!

Alaposan be akarta biztosítani magát, akár egy előtakarékoskodási életbiztosítás. Sok ismerős név, terhelő képek, számlakivonatok, offshore cégek és minden, ami nem mutat jól. Egy két videó, hanganyag. Megkerestem Oleg mappáját. Minimum életfogytiglan, ha ez kiszivárog. Hátra dőltem miközben belém hasított a gondolat, hogy ezzel most vajon mit is kellene kezdenem. Töröljem, tartsam meg, használjam, adjam oda az illetékeseknek, vajon az Öreg el is takarította őket, vagy csak példányt kaptam belőle?

  • Megkaptad a csomagot? – szólalt meg érces hangon a vonal végén.
  • Igen, köszönöm, de…
  • Arra vagy kíváncsi, hogy takarítottam is?
  • Igen.
  • Amint hozzáér bármihez elindul az önmegsemmisülés. Akad bőven ellensége, és nem hiszem, hogy téged annak tekint.
  • Ha mégis…
  • Ezt már ne telefonon kicsim!
  • Igaz. De még egyszer köszönöm az ékszert, nagy becsben fogom tartani!

A gyomromban lévő két pirítós nem tartott túl sokáig, úgyhogy alig vártam már az ebédet a lányokkal. Farkas éhes voltam. Némi meglepetéssel konstatálták a jelenlétem, hiszen az elmúlt napokban leginkább csak esténként bukkantam fel. A nagy cseverészés közben eszembe jutott, hogy a doktor, még nem jelentkezett. Ideje annak is a végére járnom.