Bordélyház

#35

A szobám üresen állt, és ez nem változott reggelig. Reméltem, hogy Oleg a szokott módon felbukkan, de ez elmaradt. Éreztem némi csalódottságot, de már nem volt időm ezen hosszasan elmélázni, elnyomott az álom.

A Nap már magasan járt, mire magamhoz tértem. Megrángattam az ágy melletti csengőzsinort, majd visszabújtam a takaró alá. Kis híjján visszaaludtam, mikor markáns kopogás hallatszott az ajtóm felől.

  • Gyere!
  • Jó reggelt Madame.
  • Hol van Laura?
  • Rengeteg dolga van, így elvettem tőle a tálcát. Remélem nem gond.
  • Dehogy, tedd csak le. – a kis asztalra tette, majd sarkon fordult és az ajtó felé indult. – Hová mész?
  • A dolgomra Madame.
  • Állj!
  • Igen Madame?
  • Ezt mire véljem?
  • Mit Madame?
  • Hagyd már abba a madameozást!
  • Nem tehetem Madame. Ha mást nem óhajt, akkor mennék én is a dolgomra. – a tekintete perzselt, az izmai megfeszültek, így beláttam, hogy most nem kell a dráma.
  • Ennyi, köszönöm. – válaszoltam félszegen.
  • Madame!

Nem teljesen tudtam hova tenni a dolgot. Ha megbántottam, akkor miért most lesz ennyire kicsinyes és kegyetlen? Miről maradhattam le? Koffeint nekem, hátha megvilágosodom. Már a második péksütimet majszoltam, és semmi sem lett világosabb. Mi történt a villában, hiszen a Borgia után is a nevemen szólított. Fel kell hívnom Szergejt, persze, ha tudnám, hogy hova a fenébe tettem azt az átkozott mobilt! Megvan! Szergej, Szergej, Szergej, áh, remek, vedd fel, vedd fel, vedd fel!

  • Baj van?
  • Neked is szia!
  • Helló húgi, mond, de gyorsan, mert nem érek rá!
  • Két perc!
  • Oké!
  • Mondtál valamit Olegnek tegnap?
  • Mikor mondtam volna?
  • Az inged és a gatyád közt!
  • Szeretem azt a filmet!
  • Ne tereld a témát! Mit mondtál Olegnek tegnap?
  • Semmit, a szokásos három kérdés volt, amit minden nap megkérdezek. Miért?
  • Szokásos három kérdés?! Jó, ezt majd máskor! Mert valami nagyon nem oké vele, mióta eljöttek a villából. Madamenak szólít.
  • Helyes!
  • Basszki, ne már! Tudod, hogy hogy értem!
  • Igen, tudom, de nem tudom, hogy mi történt. Ha belőle nem szedsz ki semmit, akkor gyere át és nézd meg a felvételt.
  • Azok az átkozott kamerák.
  • Ja!
  • Rendben, köszönöm! Hagylak rohanni!
  • Szeretlek húgi!
  • Én is téged!

Na és most mit csináljak? Bevallani nem fog semmit, ez biztos, ha meg vele megyek át a villába, akkor tudni akarja, hogy miért, ha Ivánnal, akkor azt fogja hinni, hogy csak bosszantom, kocsit egyedül nem lophatok mert a kapun se jutok ki, vagy ha mégis, akkor két pillanattal később már a nyomomban lesznek és annyira nem vezetek jól, hogy lerázzam őket. Nitróval nem kellene feltöretnem a villa biztonsági rendszerét, mert azért Szergej fog kicsinálni. Basszus, basszus, basszus… Döntöttem! Válasszuk az összes rosszból a legrosszabbat! Telefonkönyv, a grizli, és hívás.

  • Igen Madame?
  • Te, én, egy kocsi, 10 perc múlva a bejáratnál.
  • Ho…

Erre most nem érek rá, és egyébként sem magyarázkodom, hol a farmerom, nem ez, a másik, Laura, túl nagy rendet tart, nem találok semmit! A francba, még van 8 percem, hogy leérjek. 20-at kellett volna mondanom, az nem jó, mert akkor feljön, hogy épp milyen agybajom van. Igen, ez jó is lesz, egyébként mióta beszélek magamban? Mindegy, erre most nem érek rá. Megvan, kész, szuper, mehetek!

A terepjáró a bejárat előtt ketyegett, Oleg nem volt boldog, de én sem vagyok az, úgyhogy behuppantam az anyós ülésre, bár ő a hátsó ajtót nyitotta ki nekem. Iván kérdőn nézett rá, széttárta a karjait, ezzel le hülye picsázva engem.

  • Hova vihetem Madame?
  • A villába.

A tekintete gyanakvóvá vált, de nem kérdezett vissza, egyszerűen csak gázt adott. Vágni lehetett a feszültésgtől terhes csendet a kocsiban, alig vártam, hogy megérkezzünk a villához. A magam lendületével csörtettem végig a fegyveres férfiak között. Éreztem a pillantásuk a fenekemen, ahogy elhaladtam mellettük, megszoktam, nem zavart. A szalonban várt egy sebhelyes arcú 40 körüli férfi.

  • Mit tehetek önért Madame?
  • A bátyám gondolom tájékoztatta.
  • Igen.
  • Megoldható?
  • Természetesen, kérem kövessen.
  • Majd jövök, ne tűnj el, mint tegnap. – szóltam vissza Olegnek.
  • Hozhatok még valamit?
  • Egy kávéért ölni tudnék! – elvigyorodott.
  • Meg nézem mit tehetek!
  • Hálásan köszönöm.

Beletekertem a felvételekbe, és igyekeztem nyomon követni Oleget a házban. Nem volt annyira nehéz. Az úriember közben visszatért és letette az asztalra az isteni fekete nedüt, majd magamra hagyott. A francba elfelejtettem a tejet, mindegy! A pillantásom visszasiklott a monitorokra, Oleg épp ebbe a szobába lép be, miközben James, az utolsó simitásokat végzi a szerződésen. Előbb csak végigméri a kis ficsúrt, majd meg is szólítja. James, mint mindig most is pökhendi, lenéző és aljas. Agyon tudnám csapni! Oleg, leül az asztal sarkára, csak kissé fenyegető, James hátradől a székben, akár egy filmben, de miért ilyen halk ez? Semmit sem értek! Fenébe! Oleg arca, olyan, mintha szellemet látott volna. Mi a fenét mondhatott neki az a féreg?! Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, Oleg állt meg a küszöbön.

  • Hoztam hideg tejet.
  • Mit mondott neked James?
  • Mikor?
  • Tegnap!
  • Semmit.
  • Semmit. Értem. És az a semmi az oka annak, hogy most így bánsz velem. Furcsa egy semmi lehetett.
  • Hozhatok még valamit?
  • Igen! – rámarkolt a kilincsre. – Csukd be az ajtót kérlek, és tedd le magad! – húzta a száját, de megtette, amit kértem.
  • Hallgatlak.
  • Nem tudom mi történt tegnap. Vélhetőleg te sem mondod el, és a felvételen rossz a hang, úgyhogy ha csak nem tanulok meg tarkón keresztül szájról olvasni, akkor soha nem fogom tudni, de…
  • De?
  • De ez a madameozás nem kell! Te vagy az első és legfontosabb emberem, akinek előjogai vannak, és most nem a szexre gondolok! A bátyám rád bízta az életem, ahogy én is, bár én kevésbé vagyok paranoiás, mint ő. Szerintem nem sok minden van, amire vigyáznod kell, mert nem ér ennyit ez az egész. Ha sok, ha eleged van, ha utálsz és lelépnél megértem, de ezt ne játsszuk!
  • Ez nem játék!
  • Akkor mégis mi?
  • Hagyjuk.
  • Most komolyan át kell mennem erőszakos hisztis picsába, hogy tisztességes válaszokat terrorizáljak ki belőled? Komolyan ezt akarod?
  • Nem, persze, hogy nem ezt akarom!
  • Mit mondott neked tegnap az a fasszopó gerinctelen féreg? – a szemei szikrát hánytak.
  • Nem akarod tudni.
  • De, baromira tudni akarom!
  • Hogy lecsukat, ha nem szállok le rólad.
  • Hogy mi?
  • Jól hallottad.
  • Az a féreg meg akar zsarolni téged?
  • Tegnap este azért jött, hogy ezt még egyszer az orrom alá dörgölje. Legszívesebben elástam volna valahol az erődben, de nem lehet, mert akkor repülök a sittre.
  • Szergej tud róla?
  • Nem, nem is akarom, hogy tudjon, mert ő tényleg elásná, de ez amilyen féreg biztos, hogy be van biztosítva alaposan, és akkor borulna minden, amit eddig felépítettünk.
  • Gyere ide nagy medvém, nah, gyere! – hozzásimultam, átkarolt a nagy erős karjaival, majd a fülembe súgta:
  • Sajnálom.
  • Nincs semmi baj, megoldjuk. Kitalálok valamit!
  • Nem hiszem.
  • Tudom, hogy nem hiszed, hogy ez jó ötlet, de ti üzletemberek vagytok, ő egy mocskos ügyvéd, én meg egy profi kurva, menni fog, hidd el.
  • Üzletemebrek.
  • Ez azért mégis csak jobban hangzik, mint amik egyébként vagytok. – válaszoltam vigyorogva. – Vigyél vissza a kúriába kérlek!