Bordélyház

#29

Későre járt, mire hazaértünk a városból, így egy kedves jó éjt után a szobámba mentem. Oleg a kanapén ült, pont, ahogy számítottam rá.

  • Elmondod, hogy mi a célod?
  • Mivel mi a célom? Egyébként rémisztő, hogy itt ülsz a sötétben, mint egy bébicsősz.
  • A pasival.
  • Ez most számonkérés?
  • Nem, csak kíváncsi vagyok.
  • Pedig nagyon annak tűnik, de hízeleg, hogy féltékeny vagy.
  • Baszd meg.
  • Szépen beszélj, nem szeretem, mikor felidegesíted magad.
  • Bocsánat.
  • Semmi gond. Hallgatlak. Mi a gondod vele?
  • Tudod, hogy ki ő?
  • Igen.
  • Mindent?
  • Nem tudhatsz mindent valakiről.
  • Hagyjuk a filozófiát.
  • Igen, utánanéztem a pasinak.
  • Akkor mégis miért ebédelgetsz vele?
  • Miért ne tenném? Mert te féltékeny leszel?
  • Nem vagyok féltékeny.
  • Látom. – szóltam ki a kádból. – Nem is kérdeztem, milyen volt a pihenés?
  • Rövid és haszontalan. Ha itt vagyok, akkor az az állat nem kap el.
  • Halottról jót, vagy semmit.
  • Milyen ostoba szabály ez már.
  • A legostobább.
  • Ha több sebből vérzek, akkor sem dobsz ki többet a házból.
  • Most sem dobtalak ki, csak meg akartam őrizni a renomédat az embereid előtt. Egyébként hogy-hogy Szergej tudja, hogy hogyan iszod a kávéd?
  • Nem nehéz kitalálni. Én vagyok vele a leghosszabb ideje. Már akkor együtt dolgoztunk mikor még csak kis valaki volt.
  • Akkor ezért pattintott le?
  • Nem lepattintott, rám bízta, ami a legértékesebb a számára.
  • A kúriát.
  • Téged. – megálltam előtte egy szál törölközőbe csavarva.
  • És neked mi a legértékesebb? – hezitált és kerülte a pillantásom. – Hm?
  • Ezen még nem gondolkodtam.
  • Akkor amíg ezt kitalálod – folytattam, miközben az ölébe csúsztam – szegjünk meg néhány szabályt.
  • Ki fogsz nyíratni.
  • Lehetséges.
  • Basszus, legyen! Van, amiért megéri…

Az ajkam az ajkára forrasztottam, éreztem, hogy megkeményedik, ahogy magához présel, Istenem, de utállak, nyögte bele a számba. A nedves törölköző már a padlón hevert, a keze mindenhol ott volt, mint a cukorfüggő gyereknek az édességboltban. Előrecsúszott, letúrtam róla a zakót, az inget, majd maga mellé dobott, fölém tornyosult, újra megcsókolt, hosszan, hevesen, a melleim megkeményedtek a tenyere alatt, a bimbóm morzsolgatta, majd az ajkai közé vette, közben a nadrágjával bíbelődött, a lábfejemmel letúrtam a fenekéről, az öve a padlón koppant. Az ujja már bennem szorgoskodott, miközben újra csókolt és nem hagyta, hogy kiszálljak még akkor sem, mikor elélveztem. Megnyalta az ujjait, visszahuppant a kanapéra és egy határozott mozdulattal újra ölbe vett. Ráereszkedtem a kőkemény éhes lomposra, majd szétfeszített, a fenekem alá nyúlt arcát a melleim közé temette és játszi könnyedséggel emelgetett a farkán. Felpillantott rám, elvesztem a pillantásában, megcsókoltam, majd elélveztem, lassított, végig akarta nézni, ahogy a gyönyör átjárja minden porcikámat. Előre csúszott, átkaroltam a combjaimmal, felállt és az ágyhoz vitt, kicsúszott belőlem és az ágyra tett. Irányba fordított, mellém hevert. Kérdőn néztem rá, magához húzott, finoman, érzékien, az ajkát az enyémre tapasztotta, hanyatt döntött a combjaim közé csúszott és újra tövig tolta bennem a lüktető hímtagot. Még mindig nem értettem, hogy mi folyik itt, de élveztem, hogy lassan csúszik ki és be, egészen közel volt hozzám, rátekeredtem, mint a repkény, együtt mozogtunk, lüktettünk, a testemen végigcikázott a gyönyör, amit a finom lökések okoztak, belefeldkeztem, csókoltam, öleltem, élveztem. Az egyik kezével végig simította a combomat és finoman alányúlt a fenekemnek, hogy még közelebb érezzen, a másik keze az arcomhoz ért, ekkor rápillantottam és olyasmit láttam a szemében, amit még egy férfiében sem. Egészen összecsavarodtunk, nem csak testben fejben is, nem tudtam lehunyni a szemem, látnom kellett őt, miközben épp szeret, majd elkapta a pillantását és felgyorsult a csípője, szorosan öleltem, és nyomakodtam a csípőmmel, hogy még mélyebben bennem legyen, majd a következő pillanatban már minden porcinkánk összefeszült, ahogy a kéjes gyönyör átjárta a testünket. Rám rogyott, majd hirtelen lefordult rólam.

  • Ezt kurvára nem kellett volna. – hangzott a mondat a számból.