#28

A sérüléseim szépen halványultak, egyre több időt töltöttem a konyha melletti kis étkezőben, minden nap tüzetesen végigolvastam az újságokat, a ház óramű pontossággal üzemelt és én kerültem a kuncsaftokat miközben fenntartottam a megfelelő látszatot, persze a szerencse is mellém szegődött, hiszen nem volt olyan vendég, akinek nem mondhattam volna nemet. A Rózsa Lovag érthető okokból távol maradt, a lányok még gondolkoztak a felkínált lehetőségen. Már-már idilli volt a hangulat. Eljött a vasárnap reggel. A szokásos péksütim mellett lapozgattam a napilapokat, mikor megakadt a tekintetem egy cikken.

Nem indul nyomozás a képviselő öngyilkosságával kapcsolatban, a hatóságok minden kétséget kizáróan megállapították, hogy nem történt idegenkezűség. A elhunytat gyászolja szerető felesége és családja. Bla-bla-bla.

Oleg sertepertélt épp arra, miután hellyel kínáltam elé toltam az újságot, majd ráböktem a hasábra. Gyorsan végigfutott a sorokon, az arcából kiszaladt a vér, egészen elsápadt.

• Rosszul vagy?
• Baszd meg!
• Mennyit fizetsz?
• Mi a fenét műveltél vele?
• Nézd meg a felvételt! Jah, az nem megy. Ott nincsenek kamerák. – felálltam megveregettem a vállát – Szép napunk van, megyek sétálok egyet a kertben. Megeheted a sütimet.

Ahogy távolodtam hallottam, hogy Szergejt hívja. Épp, hogy kiértem a házból már csörgött is a telefonom. Szergej. Kinyomtam, az egyik biztonsági kezébe nyomtam, ha csörög vedd fel és mond, hogy nem tudsz adni, mert épp sétálok valahol a birtokon. A levegő valóban isteni volt, egészen átszellőzött tőle a fejem. Vagy egy órát mászkáltam fel és alá a kis ösvényeken mire rászántam magam, hogy visszamegyek a házba. A főbejárat előtt ismeretlen autó állt. Mellém lépett a biztonsági, akinek a kezébe nyomtam a telefont.

• Egy úr keresi.
• Ki az?
• A szalonban várja.
• Rendben, köszönöm.
• Ja és a főnök hívta, nem volt boldog.
• Elhiszem, de átadtad az üzenetem.
• Igen Madame.
• Helyes, elmehetsz.

Az illat ismerős volt, az egyik fotelben ült és cigarettázott. Megigazítottam a hajam, és rájöttem, hogy nem volt jó döntés, hogy nem maszkoltattam el magam Laurával, de őt nem szokás megváratni, így lesz, ami lesz beléptem a szalonba.

• Egy kávét, teát, vagy valami erősebbet?
• Köszönöm, egy kávé jól esne.
• Máris. – az ajtóban ácsorgó szobalányra pillantottam – Kávét kérünk, és süteményt! Köszönöm.
• Nagyon jól áll önnek az úrinő szerep. – mondta szelíden, leültem a szemben lévő fotelbe – Jézusom, mi történt önnel!?
• Egy kis baleset. – felpattant.
• Mutassa magát! Ki volt az az állat. – kérdezte, miközben épp, hogy megéritette az arcom.
• Nem érdekes, nézze el, hogy ilyen felkészületlen vagyok.
• Ne butáskodjon, én jöttem alkalmatlan időpontban.
• Dehogy is, csak nem számítottam önre, vasárnap a hölgyek pihenőnapja van, ilyenkor nincsenek látogatóink. Mit tehetek önért?
• Szerettem volna meginvitálni egy ebédre, de gondolom, így nem áll szándékában elhagyni a házat.
• Remek konyhánk van, és ahogy láttam befűtöttek a téli kertben, ha gondolja, ott ebédelhetünk.
• Remek ötlet, persze, ha nem volt épp más terve.
• Nem terveztem mára semmit.

A beszélgetés könnyed volt, hosszú, kellemes. Mindketten félve faggattuk a másikat, hiszen bőven akadt taposóakna az életünkben. Ahogy elnevettem magam a számon a seb felpattant és megjelent egy vércsepp. Megengedi? – kérdezte a szalvétával a kezében, bólintottam, felitatta, majd a hüvelykujját végigfuttatta az államon. A tekintete elveszett az enyémben. Lassan közeledett az ajka az enyémhez, mikor Oleg megszólalt mögöttünk.

• Madame, a bátyja keresi.
• Kísérd a könyvtárba kérlek, azonnal megyek.
• Rendben.
• Bocsásson meg, muszáj vele beszélnem.
• Egyébként is indulnom kell, már el is késtem egy unalmasnak ígérkező eseményről. Köszönöm az ebédet!
• Jól éreztem magam.
• Megismételjük?
• Alkalomadtán. Tomi kikíséri! – aki közben kihúzta a székem, felé nyújtottam a kezem, kissé esetlenül, finoman az ujjaim alá nyúlt és egy újabb kézcsók.
• Már alig várom.

A házba siettem, Oleg a könyvtár francia ajtajában várt rám. Feszült volt, gondoltam Szergej odapirított neki valamiért, de amint beléptem láttam, hogy a könyvtár üres.

• Hol a bátyám?
• Úton.
• Akkor miért rángattál ide? – nem szólt egy szót se – Baszus, te féltékeny vagy!
• Én ugyan nem, bármelyik percben itt lehet a Bátyád.
• Ne kábíts, te féltékeny vagy!
• Azt se tudom mi az.
• Én nagy féltékeny grizlim! Csak egy kuncsaft.
• Nagyon nem úgy néztél ki, és ami inkább zavar, hogy ő sem. Egyébként tudod, hogy ki ő?
• Miért, ki ő? – ekkor nyílt az ajtó, Szergej lépett be.
• Megzavartam valamit?
• Nem, nem zavartál meg semmit, mert nem történt semmi, igaz Oleg? – szúrós pillantással néztem vissza rá. – Gyere be, iszol valamit?
• A szokásosat, köszi!
• Te kérsz valamit? – néztem Olegre újra.
• Nem, köszönöm.
• Rendben. Szóval srácok, mi ez a kupaktanács?
• Olvastam az újságot.
• A Playboyt?
• Nem.
• Jeget?
• Csak forgasd meg benne.
• Parancsolj. Valami izgalmasat írt a horoszkópod?
• Georgie, tedd le a feneked!
• Igen gazdám.
• Fejezd be, ki rántott fel ennyire, mert nem én, az biztos.
• Senki, figyelek. Szóval olvastál valamit az újságban.
• Te is olvastad. Az a kérdés, hogy mennyi idő múlva kopognak a rendőrök az ajtódon.
• Nem fognak kopogni, lezárták az ügyet, te milyen újságot olvasol?
• Az lehet, hogy azt az ügyet lezárták, de ettől függetlenül meg fognak minket keresni!
• Miért tennék? Ez egy legitim férfi klubb, ezért vannak a klubhelyiségek, minden alkalmazottunk fehéren dolgozik, semmi érdekes nem folyik nálunk. Egyébként kedves bátyám meglep a felkészületlenséged. Az új tagok között van a rendőrkapitány és a főügyész is, akik javasolták felvételre egy két bíró barátjukat. Ha ez egy rossz ház lenne, akkor nem tették volna meg.
• Kezdek félni tőled.
• Nincs miért, a bátyám vagy, és szeretlek. Ők meg kúrni szeretnek valakivel, aki nem a nejük. És ami a legszebb az egészben, hogy még a tagdíjat is kifizették. Úgyhogy azt hiszem, hogy mindent megbeszéltünk. Mehetek a dolgomra?
• Ne bízd el magad újra, az előző nyomai még most is látszanak az arcodon.
• Jó éjt! – és ezzel rájuk csaptam az ajtót.

Nitro alagsori fészkében néztem végig a beszélgetésüket. Kíváncsi voltam, hogy Oleg megemlíti-e a mai ebéd partneremet, de nem tette, sőt addig szóval tartotta Szergejt még biztos nem lett benne, hogy az úriember kellő távolságra került a kúriától. Elköszöntek. Mire a konyhába ért már a délutáni kávém szürcsöltem. Majd ki csattant a mondandójától, de inkább irányt változtatott. Elmosolyodtam.

• Ez mi volt? – kérdezte Mona.
• Semmi érdekes, némi féltékenység, dac és düh. Hogy vagy?
• Jól, köszönöm.
• Van már eredmény?
• Igen. A lányokkal úgy döntöttünk, hogy szeretnénk a dokit.
• Szavazás?
• Egyöntetűre hozta az esküdtszék.
• Ugye tudják, hogy nem kötelező mindenkinek, csak aki úgy érzi, hogy szükséges.
• Hidd el nekem, mindenkinek kell az, hogy kidumálhassa magát.
• Helyes, holnap felhívom a pasast. A csajok?
• Szétszéledtek.
• Mozi?
• Jól hangzik!
• Szólok Tominak.
• Nem Olegnek?
• Hagyom egy kicsit főni a levében.
• Kegyetlen némber. 20 perc?
• Legyen 40, sokáig tart, mire arcot festenek nekem.