#26
Fél három volt, a bejárat lépcsőjén ültem, Iván épp rám terítette a zakóját, mikor Szergej autója megállt az orrom előtt. Az arcom feldagadt, elkékült, a nyakam szintén. Rettenetesen kimerült voltam, így már képtelen arra, hogy aludjak. Cigiről gyújtottam cigire, miközben Iván időről időre után töltötte a poharam. Feladta, hogy meggyőzzön arról, hogy visszamenjek a házba. A kocsi még nem állt meg teljesen, de már nyílt az ajtó.
- Bocsi, hogy vissza kellett jönnöd. – mondtam Szergejnek.
- Mi a picsa történt? – szegezte a kérdést a srácoknak.
- Helló bátyus, itt vagyok!
- Az az egy kibaszott dolgotok van… – hozzávágtam a poharat a kőoroszlánhoz.
- Szergej! Itt vagyok! – elnyelte a mondandóját, elém guggolt.
- Baszd meg hugi! Mi a franc történt?
- Rosszul lőttem be a pasit, eldurvult, a srácok megtettek mindent, amit lehetett. Úgyhogy ne törd be az orrukat, mert akkor nem marad itt senki, aki leszaggassa rólam a beteg állatokat.
- Mi a faszért ülsz itt kint a hidegben?
- Ne káromkodj! Mert most jó itt. Jó a levegőn. Kaphatnék egy poharat? – néztem rá Ivánra – Vagy inkább kettőt.
- Persze, azonnal hozom.
- Csüccs ide mellém.
- Tessék Madame! – és a kezembe nyomta az újabb pohár italt. – Főnök. – nyújtotta felé a másik poharat. Szergej elvette, miután leült a hideg lépcsőre mellém.
- A pasikra, akik nem értik a nem-et!
- Erre nem koccintok. – leeresztette a poharat.
- Egy ideig ő se…
- Georgie, mi a faszt csináltál?
- Elbeszélgettem vele. – mondtam az italomba révedve. Felpattant és az alagsorba rohant. – Elfogyott a jegem.
- Biztos, hogy nem lenne jobb, ha…
- Mennyi az idő?
- Fél három múlt, talán háromnegyed.
- Akkor még ráérek. Hozz jeget! – mondtam egyre kótyagosabb fejjel.
- Hozom. – hangzott a belenyugvó válasz. Hallottam ahogy a hátam mögött megy a susmus, majd a távolban felbukkant egy újabb fényszóró.
- Köszönöm, így máris jobb. A vodka jéggel jó. Bár én tisztán is szeretem. – a szavak lassan összefolytak, és elvesztek a zúzott kő robaja mögött.
- Te mi a picsát keresel idekint?
- Áh, Oleg, megjöttél?
- Mi a faszért nem vittétek be?
- Nem akarta, és mégiscsak ő a főnök!
- Idióták! – ezzel a lendülettel felnyalábolt a lépcsőről és hosszú léptekkel vitt be a házba, az emeletig meg sem állt, mint egy buldózer.
- Oleg, én ott akartam maradni!
- Nem érdekel! Ágyban a helyed!
Besasszézott velem a szobámba, lerakott a kanapéra, és a fürdőbe ment, hogy engedjen egy kád vizet. Megrángatta a csengőt, majd kivette a kezemből a poharat. Halk kopogás.
- Segíts levetkőztetni, megfürdik és alszik!
- Nem akarok fürödni!
- Nem érdekel, hogy mit akarsz és mit nem! – Felkapott, hogy Laura hozzáférjen a ruhámhoz, pillanatok alatt kihámoztak belőle, majd a fürdőbe vonszoltak és betettek a kádba.
- Szergej itt van már? – fordult Oleg Laurához.
- Igen.
- Maradj vele, pár perc és segítek kiszedni!
- Rendben.
- Finom a víz, köszönöm.
- Feküdnie kellett volna! – zsörtölődött aggodalommal a hangjában.
- Más dolgom akadt. Jól vagyok!
- Egészen áthűlt! Hideg van már ahhoz, hogy egy szál ruhában üldögéljen odakint!
- Iván odaadta a zakóját.
- Madame, ne legyen csacsi. Segítek. – amíg a kádban hevertem lemosta a maradék sminket az arcomról, és nagyon figyelt, hogy ne merüljek el.
- Itt vagyok, szedjük ki! Keress neki valami hálóruhát.
- Rendben.
- Gyere csacsi lány, megtörölközünk, úgy, ügyes!
- Nem vagyok kisbaba!
- Még szerencse, mert nem vagyok apa típus.
- Oleg, te vicces vagy!
- Te meg részeg. Úgy ni, búj bele, ügyes kislány. Gyere lefekvés, ügyesen.
- Oleg!
- Igen?
- Ne hagyj itt!
- Beszélnem kell a bátyáddal.
- Ne hagyj itt!
- Muszáj, beszélnem…
- Csak addig maradj, még elalszom.
- Rendben, maradok. – Laurára nézett, aki épp összekapkodta a szétszórt holmikat – Szólj a főnöknek, hogy pár perc és megyek!
- Azonnal.
- Hé, én vagyok a főnök!
- Tudom, de te most aludj!
- Jó, alszom…
Óvatosan kihúzta a kezeim közül a karját, finoman megigazította a párnámat és alaposan betakargatott, elhúzta a sötétítő függönyöket és az ágy mellé készített egy pohár vizet. Az ajtóból még körülnézett, hogy minden rendben, majd csendesen becsukta maga mögött.