#26

Fél három volt, a bejárat lépcsőjén ültem, Iván épp rám terítette a zakóját, mikor Szergej autója megállt az orrom előtt. Az arcom feldagadt, elkékült, a nyakam szintén. Rettenetesen kimerült voltam, így már képtelen arra, hogy aludjak. Cigiről gyújtottam cigire, miközben Iván időről időre után töltötte a poharam. Feladta, hogy meggyőzzön arról, hogy visszamenjek a házba. A kocsi még nem állt meg teljesen, de már nyílt az ajtó.

• Bocsi, hogy vissza kellett jönnöd. – mondtam Szergejnek.
• Mi a picsa történt? – szegezte a kérdést a srácoknak.
• Helló bátyus, itt vagyok!
• Az az egy kibaszott dolgotok van… – hozzávágtam a poharat a kőoroszlánhoz.
• Szergej! Itt vagyok! – elnyelte a mondandóját, elém guggolt.
• Baszd meg hugi! Mi a franc történt?
• Rosszul lőttem be a pasit, eldurvult, a srácok megtettek mindent, amit lehetett. Úgyhogy ne törd be az orrukat, mert akkor nem marad itt senki, aki leszaggassa rólam a beteg állatokat.
• Mi a faszért ülsz itt kint a hidegben?
• Ne káromkodj! Mert most jó itt. Jó a levegőn. Kaphatnék egy poharat? – néztem rá Ivánra – Vagy inkább kettőt.
• Persze, azonnal hozom.
• Csüccs ide mellém.
• Tessék Madame! – és a kezembe nyomta az újabb pohár italt. – Főnök. – nyújtotta felé a másik poharat. Szergej elvette, miután leült a hideg lépcsőre mellém.
• A pasikra, akik nem értik a nem-et!
• Erre nem koccintok. – leeresztette a poharat.
• Egy ideig ő se…
• Georgie, mi a faszt csináltál?
• Elbeszélgettem vele. – mondtam az italomba révedve. Felpattant és az alagsorba rohant. – Elfogyott a jegem.
• Biztos, hogy nem lenne jobb, ha…
• Mennyi az idő?
• Fél három múlt, talán háromnegyed.
• Akkor még ráérek. Hozz jeget! – mondtam egyre kótyagosabb fejjel.
• Hozom. – hangzott a belenyugvó válasz. Hallottam ahogy a hátam mögött megy a susmus, majd a távolban felbukkant egy újabb fényszóró.
• Köszönöm, így máris jobb. A vodka jéggel jó. Bár én tisztán is szeretem. – a szavak lassan összefolytak, és elvesztek a zúzott kő robaja mögött.
• Te mi a picsát keresel idekint?
• Áh, Oleg, megjöttél?
• Mi a faszért nem vittétek be?
• Nem akarta, és mégiscsak ő a főnök!
• Idióták! – ezzel a lendülettel felnyalábolt a lépcsőről és hosszú léptekkel vitt be a házba, az emeletig meg sem állt, mint egy buldózer.
• Oleg, én ott akartam maradni!
• Nem érdekel! Ágyban a helyed!

Besasszézott velem a szobámba, lerakott a kanapéra, és a fürdőbe ment, hogy engedjen egy kád vizet. Megrángatta a csengőt, majd kivette a kezemből a poharat. Halk kopogás.

• Segíts levetkőztetni, megfürdik és alszik!
• Nem akarok fürödni!
• Nem érdekel, hogy mit akarsz és mit nem! – Felkapott, hogy Laura hozzáférjen a ruhámhoz, pillanatok alatt kihámoztak belőle, majd a fürdőbe vonszoltak és betettek a kádba.
• Szergej itt van már? – fordult Oleg Laurához.
• Igen.
• Maradj vele, pár perc és segítek kiszedni!
• Rendben.
• Finom a víz, köszönöm.
• Feküdnie kellett volna! – zsörtölődött aggodalommal a hangjában.
• Más dolgom akadt. Jól vagyok!
• Egészen áthűlt! Hideg van már ahhoz, hogy egy szál ruhában üldögéljen odakint!
• Iván odaadta a zakóját.
• Madame, ne legyen csacsi. Segítek. – amíg a kádban hevertem lemosta a maradék sminket az arcomról, és nagyon figyelt, hogy ne merüljek el.
• Itt vagyok, szedjük ki! Keress neki valami hálóruhát.
• Rendben.
• Gyere csacsi lány, megtörölközünk, úgy, ügyes!
• Nem vagyok kisbaba!
• Még szerencse, mert nem vagyok apa típus.
• Oleg, te vicces vagy!
• Te meg részeg. Úgy ni, búj bele, ügyes kislány. Gyere lefekvés, ügyesen.
• Oleg!
• Igen?
• Ne hagyj itt!
• Beszélnem kell a bátyáddal.
• Ne hagyj itt!
• Muszáj, beszélnem…
• Csak addig maradj, még elalszom.
• Rendben, maradok. – Laurára nézett, aki épp összekapkodta a szétszórt holmikat – Szólj a főnöknek, hogy pár perc és megyek!
• Azonnal.
• Hé, én vagyok a főnök!
• Tudom, de te most aludj!
• Jó, alszom…

Óvatosan kihúzta a kezeim közül a karját, finoman megigazította a párnámat és alaposan betakargatott, elhúzta a sötétítő függönyöket és az ágy mellé készített egy pohár vizet. Az ajtóból még körülnézett, hogy minden rendben, majd csendesen becsukta maga mögött.