Bordélyház

#25

Tomi bukkant fel mögöttem, félrevont, majd némi rémülettel a szemében megkért, hogy akit most bemutat ne utasítsam el, mert az később komoly problémák forrása lehet. Láttam, hogy mennyire komoly a rettegése, így nem gáncsoskodtam. Miután megpillantottam az illetőt egyébként sem tettem volna. Magas volt, ragyogó kék szemek, szenvtelen arc, egyenes száj, rá szabott öltöny és cipő.

  • Madame. – majd ráhajolt a kézfejemre.
  • Örvendek. Mivel állhatok a szolgálatára ma este?
  • Lenne kedve meginni velem egy italt?
  • Természetesen. A szalonban, vagy egy csendesebb helyen?
  • Ahogy önnek megfelel.
  • Kérem kövessen.
  • Szabad? – a karját nyújtotta, belekaroltam. Igyekeztem nem tudomást venni a feszült pillantásokról, miközben az emeletre tartottunk.
  • Kérem, foglaljon helyet, mit tölthetek?
  • Vörösbort, ha van.
  • Természetesen. Nézze el, ha száraz és egy cseppet fanyar, de kedvelem ezt a pincészetet.
  • Szeretem, a fanyar borokat.
  • Úgy tűnik, hogy sokan tartanak öntől. – vágtam bele azonnal a közepébe.
  • Ne higgyen a látszatnak, békés ember vagyok.
  • Nem szokásom mások benyomására hagyatkozni.
  • Helyes.
  • Parancsoljon.
  • Köszönöm. Zavarja, ha rágyújtok?
  • Dehogy, csak tessék.
  • Megkínálhatom?
  • Köszönöm. – miután meggyújtotta a cigarettám kényelmesen elhelyezkedtem mellette a kanapén tartva némi távolságot felé fordultam. – Nem akarok tolakodni, de szeretem, ha tudom, hogy ki a vendégem.
  • A hírem gondolom már megelőzött.
  • Ön az egyik klubtagunk, akinek nem mondunk nemet. – megengedett magának egy fél mosolyt.
  • Mondhatjuk így is. – a cigaretta tárcát és a gyújtót a dohányzó asztalra tette. – Kevesen mondanak nekem nemet.
  • Nem fárasztó ez egy idő után? – Hátra dőlt, elmerengett.
  • Ezt a kérdést még soha senki sem tette fel nekem.
  • Talán, mert nem volt elég bátorságuk hozzá. Tekintélyt parancsoló az antréja.
  • Fogalmazhatunk így is.
  • Ön hogyan fogalmazna.
  • Valaki valamikor azt mondta, hogy az emberek a félelemtől lesznek hűségesek, nem a szeretettől.
  • Szereti, ha félnek öntől?
  • Igen. Szeretem.
  • Ezt várja el tőlem is?
  • Nem hiszem, hogy ön az a típus lenne. Egy megfélemlíthető nő nem vezet egy ekkora házat. Bevallom őszintén, a kíváncsiság hozott ma ide. Néhány üzletfelem említette, hogy új tulajdonosa lett a kúriának, amit már egy ideje tudtam, hogy be fog következni, de arra nem számítottam, hogy Szergej átengedi a húgának.
  • Ismeri a bátyámat?
  • Néhány éve, futólag. Sok dologban hasonlítunk a testvére és én.
  • Éspedig?
  • Megelőz a hírünk.
  • Jobban kedvelem a saját benyomásokat, mint már említettem. – elnyomtam a cigarettám.
  • Volna kedve táncolni? – szegezte nekem a meglepő kérdést.
  • Természetesen. Milyen zenéhez lenne kedve.
  • Eltekintek a zenétől. – felállt, felém nyújtotta a kezét, majd gyengéden felsegített. Egészen közel lépett a kezét a derekamra illesztette, majd felvettük a pozíciót. Tökéletes ütemben vezetett, amin magam is mélységesen meglepődtem, de igyekeztem alkalmazkodni, és hagyni hogy vezessen. – Engedje el magát, hagyja, hogy vezessem, tudom, nehéz, de néha… – Elmosolyodtam és a szemébe néztem. – Helyes, ezt már szeretem. – néhány perccel később, miután körbesasszéztuk a fél szobát, és egyszer sem akart az ágyra dönteni elengedte a derekam és hátra lépett egyet. Kezet csókolt. – Köszönöm a táncot hölgyem.
  • Uram. – válaszoltam, miközben esetlenül próbáltam pukedlizni. Visszaültünk a szófára.
  • A táncot még gyakorolnunk kell.
  • Berozsdásodtam.
  • Dehogy, csak eddig nem táncolt jó partnerrel.
  • Lehetséges. – az órájára pillantott.
  • Ideje indulnom. Köszönöm a kellemes estét.
  • Kikísérem.
  • Ne fáradjon, tudom az utat. – egy újabb kézcsók, majd nagy sebbel-lobbal távozott.

Úgy ültem a szófán, mint egy rakás szerencsétlenség. Ez meg mi a fene volt? Ki a fene ez a pasas? Felemeltem a házi telefont és leszóltam, hogy valaki küldje fel Tomit. Hátra dőltem és lehunytam a szemem. Hallottam, ahogy az ajtó nyelve kattant, sebes léptek a parkettán, majd egy irdatlanul nagy pofon csattant az arcomon, és mire a szemeim kinyitottam erős kezek markolták a torkomat.

  • Mi a picsát képzelsz magadról te kibaszott kurva! Szétosztogatod a kurváidnak, amit neked vettem! – éreztem a vér ízét a szám sarkában. – Mással kúratod magad? Megdöglesz ribanc!

Az ujjaim a kézfejébe vájtam, de már nem volt elég erőm, hogy lelökjem magamról, az oxigén elfogyott, elájultam. Mire magamhoz tértem, Laura hajolt fölém, borogatás volt a kezében, a vért próbálta letörölni az arcomról.

  • Magához tért! – sikoltott fel.
  • Mi történt?
  • Megtámadták. – a torkomhoz nyúltam, elképesztően fájt.
  • Ki…
  • Maradjon fekve, már biztonságban van!
  • Jól vagyok. – ismételgettem. – Inkább segíts! – Segített felülni, a fejem még kótyagos volt. – Itt meg mi a fene történt? Mi ez a kupleráj?
  • Tomi nehezen tudta letépni önről a támadóját.
  • A Rózsa Lovag? – mondtam rekedten.
  • Igen.
  • Most hol van?
  • Az alagsorba vitték.
  • Meddig voltam eszméletlen?
  • Negyed órát, 20 percet. – felálltam és megszédültem. – Mondtam, hogy maradjon a fenekén.
  • Nem, jól vagyok.
  • Üljön le, szólok valakinek!
  • Olegnek.
  • Oleg nincs itt Madame.
  • Ja, tényleg. Ne szólj senkinek. Lemegyünk.
  • Így nem láthatják a …
  • Nem is fognak. Le kellene támogatnod.

Az ajtóhoz mentem, ami a falban volt. Laura támogatott a szűk folyosókon. Mire az alagsorba értünk kitisztult a fejem.

  • Madame! Mondtam, hogy ne hagyd felkelni! – ripakodott rá Laurára.
  • Nem az ő hibája. Hol van?
  • Madame!
  • Azt kérdeztem, hogy hol van!
  • Jöjjön utánam. – Tégla folyosó, majd egy nehéz vasalt acél ajtó. A helyiség valaha raktár lehetett, most egészen másra használták. A földhöz volt csavarozva egy szék, a Rozsa Lovag hozzá volt szíjazva.
  • Milyen eredeti, ő erre gerjed. – a feje előre hanyatlott.
  • Ki kellett ütnünk, nagyon rúgkapált.
  • Locsoljátok fel!
  • Madame, majd mi ezt elintézzük!
  • Azt mondtam, hogy locsoljátok fel.
  • Madame, nincs jól! – gyilkos pillantást vetettem rá – Rendben.
  • Szergej vagy Oleg tud már róla?
  • Mindketten.
  • Mikorra érnek ide?
  • Oleg hajnalban, Szergej még az éjjel.
  • Akkor nincs sok időm?
  • Mire?
  • Hogy elcsevegjek vele!
  • Mit akar csinálni?
  • Ébreszd fel és utána leléphetsz!
  • Ma…
  • Tedd amit mondtam!