Bordélyház

#21

Miután Oleg elhajtott és én ittam egy tisztességes kávét úgy döntöttem, hogy lélekben felkészítem Tomit a rá váró feladatokra. Leszóltam a srácoknak, hogy valaki küldje be hozzám. Nem kellett sokat várnom rá, hallottam, ahogy trappol a folyosón, majd szusszant egyet az ajtó előtt, mielőtt bekopogott.

  • Gyere be!
  • Madame, a srácok szóltak, hogy látni kíván.
  • Van neked egy kis munkám.
  • Miről lenne szó?
  • Oleg ezt-azt elintéz nekem, így a következő egy-két hétben távol lesz.
  • Értem Madame.
  • Át kellene venned a munkáját, hogy minden gördülékenyen haladjon, ahogy eddig.
  • Megtisztel Madame!
  • Oleg bízik benned, így én is ezt teszem, ne okozz csalódást!
  • Nem fogok, ígérem! – mondta lelkes, izgatott mosollyal az arcán.
  • Kérlek tájékoztasd a kollégáidat a változásról! Ha bármi kérdés, vagy ellenvetés lenne, akkor szólj, egyébként minden marad a medrében.
  • Igen Madame.
  • Köszönöm.
  • Én köszönöm.
  • Ennyi.

Mona még mindig a szobájában gubbasztott. A konyhában összeszedtem néhány dolgot, amit tudtam, hogy szeret. Halkan kopogtam az ajtaján.

  • Húzz a picsába!
  • Georgie vagyok. Bemegyek. – az ablakpárkányon kucorgott, mindenhol üveg és porcelán cserepek. – Eddig azt gondoltam, hogy én vagyok rendetlen.
  • Mit akarsz?
  • Hoztam neked enni, meg egy üveg Gin-t.
  • A Gin-t kérem!
  • Gondoltam, de előbb enned kell, vagy a szellem nem bújik ki a palackból.
  • Nem vagyok éhes.
  • Nem vagyok türelmes. Búj bele a papucsba, vonszold ide a ványadt valagad és kezdj el enni. – dacosan szipogott még néhány pillanatig, majd engedelmesen leült az asztalkához. Lesöpörtem a szilánkokat a székekről és az asztalkáról. – Jó étvágyat!
  • Honnan tudtad?
  • Mit?
  • Hogy ez a kedvencem.
  • Sokat tudok rólatok. Ez a dolgom. Bár a gumicukros gofri tejszínhabbal elég fura választás.
  • Kóstold meg!
  • Jó, ma bátor vagyok, adj egy harapást.
  • Na, ízlik?
  • Egészen fura, de nem rossz. Elmondod, hogy miért romboltad le a szobád?
  • Nem mondhatom el!
  • Hogy-hogy nem mondhatod el?
  • Dühös leszel.
  • Akkor mindenképp tudnom kell! – a gumicukrokkal babrált, kerülte a pillantásom.
  • Butaságot csináltam.
  • Mi volt az? – kérdeztem, miközben töltöttem neki egy kupica italt.
  • Egészség!
  • Egészség. Tehát?
  • Kikezdtem a bátyáddal.
  • Várható volt, elutasított?
  • Rosszabb.
  • Mi lehet ennél rosszabb?
  • Kaphatok még egyet.
  • Segít?
  • Igen.
  • Akkor igen. – töltöttem egy újabb kupicával. – Folytasd!
  • Azt hittem, hogy tetszem neki, mert délután odarendelt a szobádba, amiért bocsánatot kérek!
  • Nem gond. – közben felém tartotta a poharát. – Mondatonként egy ital? Holnap rémesen másnapos leszel.
  • Csak tölts, vagy nincs sztori.
  • Gyerünk!
  • Azt csináltam, amit mondott, levetkőztem, lassan, majd a számba vettem. – elhallgatott – Basszus, biztos, hogy tudni akarod?
  • Igen, érdekel a te verziód.
  • Az én verzióm?
  • Szergejjel már beszéltem. Sőt, tovább megyek, végignéztem.
  • Oh Jézusom, ez nagyon ciki és ha jobban belegondolok, akkor bizarr is.
  • Te hozzám tartozol, vigyáznom kell rád.
  • Ma nem igazán sikerült.
  • Szergejre nem ronthatok rá. Mégis csak a bátyám, más sem hiányzik, hogy véletlenül leharapd, mert megrémülsz.
  • Az valóban nem lenne jó. – mondta vigyorogva.
  • Miért hazudtál nekem?
  • Miben?
  • Nagyjából mindenben. – az asztalhoz kocogtatta a poharat. Töltöttem.
  • Mégis hogy vette volna ki magát, hogyha azzal indítok, hogy helló, Mona vagyok, eddig Zsolttal keféltem, akit a bátyád kiütött az üzletből, és engem itt hagyott, mint eb a, mindegy.
  • Jobb ötletnek tűnt elsunnyogni a dolgot?
  • Egyszerűbbnek.
  • Szergejjel mi volt a cél? Egy újabb Zsoltot akartál?
  • Lehet.
  • Akkor az a rossz hírem van, hogy velem kellene lefeküdnöd, mert én vagyok a tulaj.
  • Azt hiszem ennek most örülök, nincs kedvem még egy mocskos pasihoz.
  • Zsolt rosszul bánt veled?
  • Látod ezt itt? – kérdezte, miközben felhúzta a felsőjét.
  • Ő csinálta?
  • Igen, de én még így is jobban jártam, mint az előző csaja.
  • Miért? Vele mi történt?
  • Elcsúfította, mert el akarta hagyni. Azóta is olcsó plasztikai sebészek próbálják rendbe hozni az arcát.
  • Ez komoly?
  • Igen.
  • Akkor mégis miért voltál vele?
  • Mert nem lehettem nélküle, ki tudja, hogy nálam nem ment volna tovább.
  • Szeretnél erről beszélni valakivel?
  • Mire gondolsz? – kérdezte, miközben újabb pohárral töltött.
  • Szakemberre.
  • Egy agyturkász?
  • Igen.
  • Vannak ennél súlyosabb sztorik itt.
  • A lányok között?
  • Igen. Senki sem kedvtelésből lesz kurva.
  • Kivéve engem.
  • Neked is van titkod, ebben biztos vagyok. Elfáradtam. Nem haragszol meg, ha én most ledőlök?
  • Dehogy. Pihenj csak.
  • Persze, ha nem akarod épp elmondani a te indokod.
  • Nem. Feküdj le.
  • Köszönöm, hogy feljöttél hozzám. Jól esett.
  • Ha gondod van, az ajtóm nyitva.
  • Georgie!
  • Igen?
  • Most már elhiszem, hogy nem csak manipulálsz bennünket.
  • Helyes, aludj.