#21
2019.11.19.
Miután Oleg elhajtott és én ittam egy tisztességes kávét úgy döntöttem, hogy lélekben felkészítem Tomit a rá váró feladatokra. Leszóltam a srácoknak, hogy valaki küldje be hozzám. Nem kellett sokat várnom rá, hallottam, ahogy trappol a folyosón, majd szusszant egyet az ajtó előtt, mielőtt bekopogott.
- Gyere be!
- Madame, a srácok szóltak, hogy látni kíván.
- Van neked egy kis munkám.
- Miről lenne szó?
- Oleg ezt-azt elintéz nekem, így a következő egy-két hétben távol lesz.
- Értem Madame.
- Át kellene venned a munkáját, hogy minden gördülékenyen haladjon, ahogy eddig.
- Megtisztel Madame!
- Oleg bízik benned, így én is ezt teszem, ne okozz csalódást!
- Nem fogok, ígérem! – mondta lelkes, izgatott mosollyal az arcán.
- Kérlek tájékoztasd a kollégáidat a változásról! Ha bármi kérdés, vagy ellenvetés lenne, akkor szólj, egyébként minden marad a medrében.
- Igen Madame.
- Köszönöm.
- Én köszönöm.
- Ennyi.
Mona még mindig a szobájában gubbasztott. A konyhában összeszedtem néhány dolgot, amit tudtam, hogy szeret. Halkan kopogtam az ajtaján.
- Húzz a picsába!
- Georgie vagyok. Bemegyek. – az ablakpárkányon kucorgott, mindenhol üveg és porcelán cserepek. – Eddig azt gondoltam, hogy én vagyok rendetlen.
- Mit akarsz?
- Hoztam neked enni, meg egy üveg Gin-t.
- A Gin-t kérem!
- Gondoltam, de előbb enned kell, vagy a szellem nem bújik ki a palackból.
- Nem vagyok éhes.
- Nem vagyok türelmes. Búj bele a papucsba, vonszold ide a ványadt valagad és kezdj el enni. – dacosan szipogott még néhány pillanatig, majd engedelmesen leült az asztalkához. Lesöpörtem a szilánkokat a székekről és az asztalkáról. – Jó étvágyat!
- Honnan tudtad?
- Mit?
- Hogy ez a kedvencem.
- Sokat tudok rólatok. Ez a dolgom. Bár a gumicukros gofri tejszínhabbal elég fura választás.
- Kóstold meg!
- Jó, ma bátor vagyok, adj egy harapást.
- Na, ízlik?
- Egészen fura, de nem rossz. Elmondod, hogy miért romboltad le a szobád?
- Nem mondhatom el!
- Hogy-hogy nem mondhatod el?
- Dühös leszel.
- Akkor mindenképp tudnom kell! – a gumicukrokkal babrált, kerülte a pillantásom.
- Butaságot csináltam.
- Mi volt az? – kérdeztem, miközben töltöttem neki egy kupica italt.
- Egészség!
- Egészség. Tehát?
- Kikezdtem a bátyáddal.
- Várható volt, elutasított?
- Rosszabb.
- Mi lehet ennél rosszabb?
- Kaphatok még egyet.
- Segít?
- Igen.
- Akkor igen. – töltöttem egy újabb kupicával. – Folytasd!
- Azt hittem, hogy tetszem neki, mert délután odarendelt a szobádba, amiért bocsánatot kérek!
- Nem gond. – közben felém tartotta a poharát. – Mondatonként egy ital? Holnap rémesen másnapos leszel.
- Csak tölts, vagy nincs sztori.
- Gyerünk!
- Azt csináltam, amit mondott, levetkőztem, lassan, majd a számba vettem. – elhallgatott – Basszus, biztos, hogy tudni akarod?
- Igen, érdekel a te verziód.
- Az én verzióm?
- Szergejjel már beszéltem. Sőt, tovább megyek, végignéztem.
- Oh Jézusom, ez nagyon ciki és ha jobban belegondolok, akkor bizarr is.
- Te hozzám tartozol, vigyáznom kell rád.
- Ma nem igazán sikerült.
- Szergejre nem ronthatok rá. Mégis csak a bátyám, más sem hiányzik, hogy véletlenül leharapd, mert megrémülsz.
- Az valóban nem lenne jó. – mondta vigyorogva.
- Miért hazudtál nekem?
- Miben?
- Nagyjából mindenben. – az asztalhoz kocogtatta a poharat. Töltöttem.
- Mégis hogy vette volna ki magát, hogyha azzal indítok, hogy helló, Mona vagyok, eddig Zsolttal keféltem, akit a bátyád kiütött az üzletből, és engem itt hagyott, mint eb a, mindegy.
- Jobb ötletnek tűnt elsunnyogni a dolgot?
- Egyszerűbbnek.
- Szergejjel mi volt a cél? Egy újabb Zsoltot akartál?
- Lehet.
- Akkor az a rossz hírem van, hogy velem kellene lefeküdnöd, mert én vagyok a tulaj.
- Azt hiszem ennek most örülök, nincs kedvem még egy mocskos pasihoz.
- Zsolt rosszul bánt veled?
- Látod ezt itt? – kérdezte, miközben felhúzta a felsőjét.
- Ő csinálta?
- Igen, de én még így is jobban jártam, mint az előző csaja.
- Miért? Vele mi történt?
- Elcsúfította, mert el akarta hagyni. Azóta is olcsó plasztikai sebészek próbálják rendbe hozni az arcát.
- Ez komoly?
- Igen.
- Akkor mégis miért voltál vele?
- Mert nem lehettem nélküle, ki tudja, hogy nálam nem ment volna tovább.
- Szeretnél erről beszélni valakivel?
- Mire gondolsz? – kérdezte, miközben újabb pohárral töltött.
- Szakemberre.
- Egy agyturkász?
- Igen.
- Vannak ennél súlyosabb sztorik itt.
- A lányok között?
- Igen. Senki sem kedvtelésből lesz kurva.
- Kivéve engem.
- Neked is van titkod, ebben biztos vagyok. Elfáradtam. Nem haragszol meg, ha én most ledőlök?
- Dehogy. Pihenj csak.
- Persze, ha nem akarod épp elmondani a te indokod.
- Nem. Feküdj le.
- Köszönöm, hogy feljöttél hozzám. Jól esett.
- Ha gondod van, az ajtóm nyitva.
- Georgie!
- Igen?
- Most már elhiszem, hogy nem csak manipulálsz bennünket.
- Helyes, aludj.
Előző
#20
Legújabb