Bordélyház

#20

Megkerestem a pánikszobában az elsősegély csomagot, egy zacskóba tettem némi jeget és elindultam Oleghez. A házban lézengő lányok épp ebédeltek, olyan elmélyülten csacsogtak, hogy nem vették észre, ahogy elsuhantam az étkező ajtaja előtt. A szobájában volt, az ágy szélén ült, arcát a tenyerébe temette.

  • Mutasd magad!
  • Mi a frászt csinálsz itt?
  • Ellátom az emberem, akinek bemosott egyet a bátyám. Na gyerünk, mutasd, mekkora a kár? Rendes mokkáid lesznek.
  • Még mindig jó a bal horga.
  • Volt ideje gyakorolni.
  • Lehet.
  • Dühös vagy rám?
  • Magamra vagyok dühös.
  • Ez csípni fog. – mondtam, miközben a fertőtlenítős gézt a sebes orrához érintettem – Miért vagy dühös?
  • Mert tudtam, hogy baromi rossz ötlet, és azt gondoltam, hogy kiröhögsz és leállítasz, hogy elzavarsz.
  • Mindketten tudjuk, hogy ez meg sem fordult a fejedben.
  • Baszki, ez jobban fáj, mint a pofon!
  • Ne nyafogj, ott még azt a kis alvadt vért le akarom törölni. Hoztam egy kis jeget. Tedd a fájós orrodra.
  • Köszönöm.
  • Szóval hagyjuk az önámítást, tudtad, hogy kefélni akarok veled, ezért jöttél vissza.
  • Azt gondoltam, hogy játszol és tesztelsz.
  • Ha ezt gondoltad, akkor miért jöttél vissza?
  • Mert én nem játszottam.
  • Köszönöm, hogy nem verted meg a bátyám.
  • Nem tehetem, ez nem így megy.
  • Ma már ezt épp elégszer hallottam.
  • És még hány alkalommal fogod.
  • Mi van Mona és Szergej között?
  • Tudtommal semmi.
  • Valami mégis, miután leléptél Mona beosont. Ja és máskor ne az én szobámban vérezz, drága volt a szőnyeg.
  • Jó, de hogy-hogy beosont?
  • A folyosó végén a beugróban várta, hogy lelépj, utána kopogott és már bent is volt, utána meg Szergej a torkában.
  • Mi van? Te megnézted, ahogy a tesód
  • Igen! – vágtam közbe -, de mondjuk azt, hogy nem sokat láttam, mert Mona feje mindent kitakart.
  • Te beteg vagy!
  • Ez így van, de lépjünk tovább. Tehát mit tudsz?
  • Semmit.
  • Meg fogom csavarni az orrod. – ezzel már felé is nyúltam, elkapta a kezem és a tőle telhető legnagyobb gyengédséggel a térdére tette és rajta felejtette az övét, vagy csak tartott tőlem. – Gyerünk már!
  • Mit akarsz tudni?
  • Hogy mi van Szergej és Mona között?
  • Ha elmondom Szergej ki fog nyírni.
  • Azért is, amit most tervezek, ja nem, azért csak levágja a farkad!
  • Kérlek ne kínozz!
  • Jó, most az egyszer, mert sebesült vagy, de idővel kiszedem belőled az információt. Mennyi idő alatt tűnnek el a mokkáid?
  • Egy, másfél hét.
  • Akkor addig nem dolgozhatsz.
  • Mi az, hogy nem dolgozhatok?
  • Így nem állhatsz az ajtóban, megrémülnek tőled a tagok.
  • Akkor mégis mi a fenét csináljak?
  • Vidd el az egyik kocsit, mond meg, hogy ki alkalmas arra, hogy a helyedbe lépjen, és gyere vissza, ha újra normális az arcod!
  • Le akarsz cserélni?
  • Dehogy is, csak nem akarom, hogy romoljon a morál, mert bemosott a főnök. Ügyeket intézel a nevemben valahol máshol. Így nem sérül a renoméd.
  • Legyen, Tomi az embered. Mindent tud és ügyes is. Rá még én is rábíznám az életem.
  • Ez nekem elég ajánlás.
  • Ha lehet, őt ne..
  • Hagyjam, hogy az éjszaka közepén szeretkezzen velem?
  • Igen.
  • Miért?
  • Mert őt kinyírja a főnök ezért.
  • Csomagolj össze, majd gyere le a könyvtárba.
  • 10 perc?
  • Jól hangzik.

A sporttáska nagyot puffant a padlón. A fém csattanása jelezte, hogy nem megy üres kézzel. Az asztalon hevert az egyik terepjáró kulcsa, némi készpénz és még egy kulcs.

  • Ez mi?
  • Kocsikulcs.
  • Nem az, ez!
  • Némi költőpénz.
  • Georgie!
  • Ja, hogy az! A hegyi ház kulcsa, a kulcstartón a koordináták. Érezd jól magad!
  • Szergej mit fog szólni ehhez?
  • Ha nem üt meg, akkor holnap este nyugodtan dolgozhatnál, úgyhogy ha hőbörög, akkor leállítom.
  • Biztos? Nem szeretném, hogy ott ássanak el.
  • Nem fognak. Viszont indulnod kell, vásárolj be, fogalmam sincs, hogy mi van és mi nincs a házban.
  • Rendben.
  • Ha odaértél hívj!
  • Igen anyu!
  • Ne szemtelenkedj! – zsebre vágta a kulcsokat a vállára dobta az ormótlanul nagy táskát. – Oleg!
  • Igen? – nézett vissza.
  • Ebben a nadrágban jó a segged!
  • Elmész te a…
  • Jó utat!