Bordélyház

#19

Vasárnap lévén a ház nagyjából üres volt, így nem kellett a falat használnom, hogy észrevétlenül tudjak mozogni. Az irodába, onnan a pánikszobába mentem, hogy megkeressem Szergejt a házban, tudtam, hogy Oleg is ott lesz, így mindenképp fontos volt, hogy ne tudják, hogy szemmel tartom őket. Nem kellett sokáig kutakodnom, a szobámban voltak. Szergej a kanapén terpeszkedett, vodkát kortyolgatott, Oleg vérző orral állt vele szemben. Épp egy zsebkendőt dobott felé, mikor becsatlakoztam a jelenetbe.

  • Töröld meg a képed! – láttam Olegen, hogy egészen megfeszült.
  • Köszönöm főnök. – sziszegte. Simán le tudta volna nyomni, ha arra kerül sor, de a főnököt nem szokás megverni.
  • Ha ez még egyszer előfordul, akkor levágom a farkad!
  • Tudom főnök, nem fordul elő többet.
  • Ajánlom is. Most tűnj a szemem elől!

Amint Oleg eltűnt a folyosóról azonnal megjelent Mona. Csupasz lábbal osont a szőnyegen. Bekopogott és már be is nyitott. Szergej végigmérte és már gombolta is a nadrágját.

  • Vetkőzz le! – a farka már a kezében – Lassan, ne kapkodj! – A kíváncsiságom legyűrte a jó modorom, ezért úgy döntöttem, hogy végignézem. – Gyere ide, közelebb, nyisd ki a szád. Ügyes kislány, tövig, mélyebbre, menni fog. – Ezzel ráfogott a copfjára és leerőltette Mona torkáig a kemény hímtagot. A lány már paskolta a combját, hogy felengedje a fejét, de Szergej ellenállt. Meg-meg rándult a teste, ahogy küszködött a hányingerrel. Mire megkegyelmezett, már patakokban folytak a könnyei az erőlködéstől. Épp, hogy egy pillanatnyit szusszanhatott, mikor Szergej visszatolta az arcát a farkára, újabb küszködés. Mona ellökte magát tőle.
  • Te egy mocskos állat vagy! – csattant fel a lány.
  • Nem tudom mit evett rajtad Zsolt, még szopni sem tudsz tisztességesen. Elkényeztetett kis ribanc vagy. – ekkor elrakta a farkát, begombolta a nadrágját, a zsebében kotorászott egy pillanatig és némi aprót az asztalra szórt. – Olcsó ribanc.

Miután távozott a szobából Mona zokogni kezdett, felkapta az egyik vázát, majd visszatette a kis asztalra. Összeszedte a ruháit és igyekezett minél gyorsabban eltűnni a folyosóról. Letörölte a könnyeit és szenvtelen arccal vonult vissza a szobájába.

Kérlek gyere a könyvtárba, üzentem Szergejnek. Pár perccel később belépett az ajtón.

  • Foglalj helyet. Egy italt?
  • Kérek.
  • Mi volt ez Monával?
  • Mi mi volt?
  • Ez a kényszer szopatás. Láttam.
  • Mégis hogy képzelted?
  • Vigyázok rád, és a lányokra, az embereimre. – láttam, ahogy elönti a méreg.
  • Te direkt fel akarsz húzni?
  • Nem terveztem, de miután orrba vágtad az emberem és megszopattad a kedvenc kurvám, így lehet, hogy tisztáznunk kellene ezt-azt.
  • Azt csinálok, amit akarok.
  • Tényleg?
  • Igen.
  • Akkor rád nem vonatkoznak a szabályok?
  • Nem. – lökte oda hanyagul.
  • Lehet, hogy máshol azt csinálsz, amit akarsz, mert a legtöbb ember fél tőled, de elfelejted, hogy én nem. – felpattant a fotelből, farkasszemet néztünk néhány pillanatig. A nyakában megfeszültek az izmok, közben belekortyoltam az italomba, vártam, hogy pofán vág, de nem tette.
  • Ha nem a húgom lennél.
  • Ha nem a bátyám lennél. – a poharamhoz koccintotta az övét.
  • A családra!
  • A családra! – felhajtotta az italt majd lecsapta mellém a poharat az asztalra.
  • Ideje indulnom.
  • Én is így gondolom.
  • Jövő héten egy ebéd?
  • Benne vagyok. – sziszegtem.
  • Majd hívlak. – mondta miközben az ajtó felé haladt.
  • Már alig várom!