Bordélyház

#18

Hosszú percekig ült az ágy szélén. Előbb a tarkóját, majd a plafont bámultam, rengeteg dolgot akartam mondani, de tudtam, hogy minden szavam leperegne róla. Egy lépéssel előttem jár, és latolgatja az esélyeit, hogy mivel jár, ha elmondja, és mivel ha nem árulja el Szergejnek. Cáfoltam volna, érveltem volna, de ők nem így működnek. Függelem sértő katona lett, aki vagy dezertál, vagy szembenéz a hadbírósággal.

  • Nem kell, hogy elmond neki. – törtem meg a súlyos csendet.
  • Ez nem így működik. – mondta nyugodt hangon.

Felöltözött, majd az ajtón távozott. Mehetett volna a falakban, de nem így döntött. Pirkadt, mire elnyomott az álom.

Nagyjából egy órája aludtam, mikor a telefonom éktelen berregésbe kezdett, a kijelző fénye elvakított. Szergej. Hajnali fél hat volt. Tétováztam egy pillanatig, majd fogadtam a hívást.

  • Történt valami?
  • Ezt én is kérdezhetném! – mondta dühösen.
  • Ezt most kell?
  • Igen baszd meg, most kell!
  • Állj, állj, állj!
  • Mi az hogy állj? – csattant fel.
  • Egyrészt válogasd meg a szavaid, másrészt még baromira alszom, ha felébredtem és te lehiggadtál, akkor beszélünk.

A mondat elején járhatott, mikor megszakítottam a hívást és kikapcsoltam a telefont. Lehet, hogy most Oleg életével játszom, de csak nem csinál ekkora őrültséget, az egyik legjobb embere. Majd reggel lehiggasztom. Ezzel a gondolattal újra mély álomba zuhantam.

Kávé, arcszesz és croissant illat lengte be a szobát.

  • Jó reggelt. – motyogtam.
  • Inkább napot. – hangzott a válasz.
  • Mennyi az idő?
  • 9 múlt.
  • Akkor még éjszaka van. Mit keresel itt?
  • Kikapcsoltad a telefont.
  • Mert nem érdekelt a hajnali őrjöngésed. – megköszörülte a torkát – A mostani előtt meginnám azt a kávét. – az orrom alá tolta a csészét, megköszöntem, miközben felültem az ágyon.
  • Reggeli?
  • Sitten voltál?
  • Nem, csak volt időm beugrani a pékségbe, mert nem igazán tudtam aludni.
  • Miattam?
  • Neeeem – mondta fölényesen – Oleg miatt.
  • Miért? Mi történt vele?
  • Ezt a kört, most hagyjuk ki!
  • Szerintem az egészet hagyjuk ki. Elvileg azzal szeretkezem, akivel akarok.
  • Ha nem alkalmazod, akkor igen.
  • Te alkalmazod, én csak foglalkoztatom.
  • Ne facsard ki a szavaim.
  • Pedig egy kis narancslé jól esne. Kiszáradt a szám és pocsék a kávé.
  • Egy órája, mikor melegen felhozták, akkor még jó volt.
  • Te azóta nézed, ahogy alszom?
  • Nagyjából igen.
  • Meg ahogy eszem, iszom, keringek a vendégek között, csoda, hogy a mosdóban nincs kamera, ja bocs, ott is van! Még jó, hogy megbízol bennem.
  • Nem nem bízom benned, csak vigyázok rád.
  • Ezt te ennek nevezed?
  • Igen.
  • Azt is megnézted, hogy hogyan szeretkeztem vele, vagy a Rózsa lovaggal?
  • Nem. A húgom vagy.
  • Értem. – közben megrángattam a zsinórt az ágy mellett. Pár pillanattal később Laura halkan koppintott kettőt az ajtón. – Tessék!
  • Madame. – állt meg az ajtóban.
  • Kérlek hozz nekem narancslevet, te kérsz valamit? – fordultam Szergej felé.
  • Nem, köszönöm.
  • Akkor ennyi lenne, elmehetsz! Mi a terved Oleggel?
  • Még nem döntöttem el.
  • Van bármi befolyásom a kérdésben?
  • Nem hiszem.
  • Ki tud róla, hogy – elhallgattam.
  • Te, ő és én.
  • Akkor nem értem, hogy mit keresel itt.
  • Hogy-hogy nem érted?
  • Egyrészt neked semmi közöd hozzá, másrészt másnak sincs semmi köze hozzá. Plusz annyira retteg a hűtlensége miatt, hogy kétlem, hogy még egyszer megtörténne. Tehát ne fújd fel az ügyet! Ha rajtam múlt volna, soha nem szerzel róla tudomást, de úgy tűnik a hűség hozzád köti, nem hozzám.
  • Ez nem így működik.
  • De, ez így működik. A bátyám vagy. Tudom, hogy szerinted mi a dolgod, de nagylány vagyok, és semmi olyan nem történt, ami miatt aggódnod kellene.
  • Meglátjuk.
  • Mi az, hogy meglátjuk? Oleg az én emberem, kétlem, hogy beperelne szexuális zaklatásért, úgyhogy feleslegesen jöttél ma reggel ide. Persze, örülök, hogy látlak, de a számonkérést felejtsük el!
  • Most az egyszer szemet hunyok, de ne forduljon elő többször!
  • Igen gazdám! Most viszont, ha nem gond, akkor összeszedném magam. Ha van kedved csatlakozz az ebédhez!

Ezzel eltűntem a fürdőszobában. Csak tegye az asztalra, hangzott a mély, öblös utasítás Szergej szájából. Mire kimásztam a fürdőkádból már nem volt a szobában.