Bordélyház

#17

A pultnál ülve figyeltem a lányokat, ahogy elköszönnek a kuncsaftjaiktól, az arcukat, a szemüket, a mesterkélt mozdulatokat. Későre járt, fáradtak voltak, elcsigázottak, és mérhetetlenül szépek. A kapuzárás után Oleg megállt mellettem.

  • Ilyenkor olyan gyönyörűek. – jegyezte meg halkan.
  • Igen, azok. – nyugtáztam. – Minden rendben volt?
  • Azt az egy apró atrocitást leszámítva igen. Nyugodt este volt.
  • Szerinted segítene nekik, ha lenne kivel beszélniük?
  • Az a kérdés, hogy mennyit ártana, ha ki kellene beszélniük magukból ezt az életet. Aludj rá még egyet szerintem.
  • Az lesz. Megyek is.
  • Holnapra terveztél valami partizán akciót?
  • Nem tudok róla . – mondtam vigyorogva.
  • Felkísérlek.
  • Köszönöm.

Némán ballagtunk végig a házon, a lányok csicsergése csendesen szűrődött át a folyosók nehéz levegőjén. Oleg esetlenül állt az ajtóban, és várta, hogy belépjek.

  • Segítesz levenni a ruhám?
  • Nem hiszem, hogy jó ötlet.
  • Mitől tartasz? – kérdeztem felé fordulva.
  • Hogy nem tudnék ellenállni, hogy ne bújtassalak ki másból is.
  • Ettől tartasz, vagy Szergejtől?
  • Első körben ettől, és utána persze Szergejtől.
  • Akkor húzd le itt a cipzárt, és nem lesz kísértés.
  • Jó, ebben van logika.
  • Na ugye! – hátat fordítottam neki, felemeltem a hajam. Igyekezett, hogy csak a ruhához érjen, és ne érintse meg a bőröm.
  • Baszki.
  • Elakadt?
  • Nem. Most megyek!
  • Jó éjt. – kiáltottam utána.

Ledobtam a ruhát a szófára, engedtem egy kád vizet és megmártóztam. Hosszan elméláztam, hogy vajon melyik lány hazudik nekem, Laura, vagy Mona, ki a veszélyesebb. Majd elvigyorodtam Oleg esetlenségén. Egy grizzly, akit nagyon könnyű zavarba hozni. Fel kellene hívnom a dokit, hogy beszéljen a lányokkal, azt akarom, hogy jól legyenek.

Kihűlt a víz, ideje volt kimásznom a kádból. Oleg a kanapén ült, nem lepett meg, éreztem az illatát. Belebújtam a köntösbe, hogy mégse hozzam ennél kellemetlenebb helyzetbe. Hirtelen felállt. Hozzá léptem, a tenyerem az arcára tettem, egy ideig bambán bámult rám, láttam, ahogy küszködik magával, de feladta. Magához rántott és megcsókolt. Hosszan és hevesen, majd hirtelen a popsim alá nyúlt, hogy fel tudjon kapni. Újra megcsókoltam, miközben az ágy felé lépkedett, rázuhantunk, már az inge gombjaival bajlódtam, hatalmas széles háta volt. Éreztem az ujjbegyeim alatt néhány heget. Széthúzta a köntösöm, gyönyörű vagy, mondta áhítattal, majd egészen egymásra csavarodtunk. A szája már a mellemen, majd végigcsókolta a hasam, széttárta a combjaim és elmerült az arca a puncimban. Addig-addig kényeztetett még el nem élveztem. Fölém hajolt, így elértem az övét, kikapcsoltam, letúrtam róla a nadrágot, éreztem, hogy kemény, nagyon kemény, egy határozott lökéssel felnyársalt, megfeszültem tőle, a pillantásunk összeakadt, a kezeim az arcán, nem akartam, hogy elkóboroljon a tekintete. Egészen belelendült, és én néhány lökéssel később hatalmasat élveztem. Kicsúszott belőlem, a hasamra fordított felrántotta a csípőmet és már újra bennem zakatolt. Felegyenesedtem, a tenyere azonnal a mellemen volt és úgy basztunk, mint a nyulak. Néhány perc kellett neki és hatalmasat élvezett. Az ágyra rogytunk.

  • Ezt kurvára nem kellett volna. – hangzottak a szavak a szájából.