#16
A konyhában ittam az aznapi sokadik kávém, Laura sürgött-forgott, mindenhol ott volt, ahol épp tenni kellett valamit. Ez keltett bennem némi aggodalmat, de azt hiszem ez csupán csak a kezdődő paranoiát jelezte, vettem egy nagy levegőt, és igyekeztem megszabadulni a kártékony gondolattól. A telefonom böngésztem, sokadszorra siklottam át Szergej neve felett, mikor meghallottam a marcona lépéseket a hátam mögött.
- Baszki csajszi! Jól nézel ki, alig ismertelek meg.
- Vigyázz a szádra!
- Jó, bocsi, csak kicsúszott. Megvan, amit kértél.
- Remek. Kérem!
- Az irodában hagytam.
- Nem vagy túl hatékony.
- Nem vagy túl jó fej.
- Jogos, megyek és elolvasom.
- Elkísérlek.
Éreztem, a tekintetét a csípőmön, ahogy előtte haladtam, ennyi még neki is jár, mégis csak pasi és az utóbbi időben nem láttam senkivel enyelegni.
- Oleg?
- Igen Madame?
- Mikor keféltél utoljára?
- Hogy jön ez most ide?
- A seggem bámulod.
- Nem is! – hátranéztem és elvigyorodtam, akkor kapta fel a pillantását.
- Látom tényleg nem. – kitárta az iroda ajtaját.
- Parancsolj.
- Köszönöm. – az asztalhoz ültem – Még aktát is kapott?
- Persze, mint a filmekben. – mondta vigyorogva.
- Foglalj helyet, olvastad?
- Átfutottam. Úgy tűnik nincs folt a múltjában.
- Van közös szál valamelyik klubtaggal?
- A Rózsa lovagoddal akad, ő kezeli a pasit.
- Mióta?
- Az akta végén ott van a pasi kórképe, és a jegyzetek, amiket készített róla. Gondoltam a többi betegére nem vagy kíváncsi. – Az órára pillantottam.
- Mennünk kell, majd elolvasom.
- Monával mi legyen?
- Tartsd szemmel, hazudott nekem.
- Mi a fene?
- A régi tulajjal kavart, csak ezt elfelejtette megemlíteni, és nincs annyi ideje itt, mint amit eredetileg állított.
- Gyanús.
- Az.
- De vajon miért hazudott?
- Ezt kellene kideríteni, nem szeretem a titkokat, azt meg pláne, ha hülyének néznek.
- Azt én sem.
A halban elváltunk egymástól, a bejárathoz ment én a szalonba. A lányok a helyükön, indulhat az este. A pultnál támaszkodtam, mikor megérkeztek az első tagok, éhség ragyogott a szemükben, mint a fenevadak. Végigpásztázták a lányokat, hogy ma épp kihez van gusztusuk. Jó háziasszonyként végigjártam az asztalaikat, hogy meggyőződjek róla, hogy mindent megkaptak, amire vágynak. Akadt, aki hosszan időzött a szalonban, mások szembementek a hely szellemiségével és azonnal hozzá akartak jutni a puncihoz, szopáshoz, vagy egyéb más bizarr dologhoz, amire aznap vágytak. A hölgyek töretlen profizmussal szolgálták ki a felmerült igényeket. Megannyi fogaskerék, ami tökéletesen működtet egy gépezetet. A büszkeségbe némi keserű íz keveredett.
- Madame. – szólalt meg az ismerős hang a hátam mögött.
- Jó estét.
- Tetszettek a rózsák?
- Őszintén?
- Persze!
- Nem szeretem a vágott virágot.
- A fenébe, akkor ezt elrontottam?
- Igen.
- De azért velem töltöd az éjszakát? – kérdezte széles vigyorral.
- Nem. – válaszoltam röviden és tömören.
- Mi az, hogy nem?
- A válaszom. – ezzel sarkon fordultam és ott akartam hagyni. Elkapta a karom, visszahúzott, hogy a fülembe tudjon súgni.
- Nem mondhatsz nekem nemet! – sziszegte. – Kurva vagy!
- Engedd el a karom, és ne csinálj jelenetet. – mondtam hidegen.
- Meg foglak baszni.
- Hűtsd le magad és engedd el a karmom, nem mondom még egyszer. – Ekkor az egyik biztonsági a vállára tette a lapát kezét, majd rám nézett.
- Madame? – az ujjai fellazultak a karomon.
- Kérem kísérje ki az urat feltűnés nélkül!
- Nem tehe…
- Hagyd abba, vagy úgy dobatlak ki, mint egy utolsó szánalmas senkit. Vagy valami rosszabb történik. Ha újra tudsz viselkedni, akkor visszajöhetsz.
- De!
- Nincs de! – sziszegtem – Indulj!
- Madame. – megfeszítve magát kezet csókolt.
- Jó éjt.
A biztonsági elengedte a vállát és kedélyes csevegést imitálva kikísérte a Rózsa lovagot. Néhány perccel később megjelentem a bejáratnál.
- Rendben elment?
- Igen, már nem balhézott.
- Helyes.
- Nem gondolod, hogy ebből gond lesz?
- Nem. Hisztis kis pöcs, de szereti, ha elutasítják, felizgatja.
- Beteg állat.
- Az, de kell nekünk.
- El kellene ásni valahol.
- Jó lenne. – mosolyogtam rá Olegre, miközben megérintettem a karját. – De nem lehet. Nem tehetjük mindig azt, amit akarunk.
- Ne is mond!
- Visszamegyek. – mielőtt elindultam, még a fülemhez hajolt.
- Tényleg jó a segged ebben a ruhában. – suttogta. Beleboxoltam a hatalmas karjába, rám vigyorgott. – Au.