#16

A konyhában ittam az aznapi sokadik kávém, Laura sürgött-forgott, mindenhol ott volt, ahol épp tenni kellett valamit. Ez keltett bennem némi aggodalmat, de azt hiszem ez csupán csak a kezdődő paranoiát jelezte, vettem egy nagy levegőt, és igyekeztem megszabadulni a kártékony gondolattól. A telefonom böngésztem, sokadszorra siklottam át Szergej neve felett, mikor meghallottam a marcona lépéseket a hátam mögött.

• Baszki csajszi! Jól nézel ki, alig ismertelek meg.
• Vigyázz a szádra!
• Jó, bocsi, csak kicsúszott. Megvan, amit kértél.
• Remek. Kérem!
• Az irodában hagytam.
• Nem vagy túl hatékony.
• Nem vagy túl jó fej.
• Jogos, megyek és elolvasom.
• Elkísérlek.

Éreztem, a tekintetét a csípőmön, ahogy előtte haladtam, ennyi még neki is jár, mégis csak pasi és az utóbbi időben nem láttam senkivel enyelegni.

• Oleg?
• Igen Madame?
• Mikor keféltél utoljára?
• Hogy jön ez most ide?
• A seggem bámulod.
• Nem is! – hátranéztem és elvigyorodtam, akkor kapta fel a pillantását.
• Látom tényleg nem. – kitárta az iroda ajtaját.
• Parancsolj.
• Köszönöm. – az asztalhoz ültem – Még aktát is kapott?
• Persze, mint a filmekben. – mondta vigyorogva.
• Foglalj helyet, olvastad?
• Átfutottam. Úgy tűnik nincs folt a múltjában.
• Van közös szál valamelyik klubtaggal?
• A Rózsa lovagoddal akad, ő kezeli a pasit.
• Mióta?
• Az akta végén ott van a pasi kórképe, és a jegyzetek, amiket készített róla. Gondoltam a többi betegére nem vagy kíváncsi. – Az órára pillantottam.
• Mennünk kell, majd elolvasom.
• Monával mi legyen?
• Tartsd szemmel, hazudott nekem.
• Mi a fene?
• A régi tulajjal kavart, csak ezt elfelejtette megemlíteni, és nincs annyi ideje itt, mint amit eredetileg állított.
• Gyanús.
• Az.
• De vajon miért hazudott?
• Ezt kellene kideríteni, nem szeretem a titkokat, azt meg pláne, ha hülyének néznek.
• Azt én sem.

A halban elváltunk egymástól, a bejárathoz ment én a szalonba. A lányok a helyükön, indulhat az este. A pultnál támaszkodtam, mikor megérkeztek az első tagok, éhség ragyogott a szemükben, mint a fenevadak. Végigpásztázták a lányokat, hogy ma épp kihez van gusztusuk. Jó háziasszonyként végigjártam az asztalaikat, hogy meggyőződjek róla, hogy mindent megkaptak, amire vágynak. Akadt, aki hosszan időzött a szalonban, mások szembementek a hely szellemiségével és azonnal hozzá akartak jutni a puncihoz, szopáshoz, vagy egyéb más bizarr dologhoz, amire aznap vágytak. A hölgyek töretlen profizmussal szolgálták ki a felmerült igényeket. Megannyi fogaskerék, ami tökéletesen működtet egy gépezetet. A büszkeségbe némi keserű íz keveredett.

• Madame. – szólalt meg az ismerős hang a hátam mögött.
• Jó estét.
• Tetszettek a rózsák?
• Őszintén?
• Persze!
• Nem szeretem a vágott virágot.
• A fenébe, akkor ezt elrontottam?
• Igen.
• De azért velem töltöd az éjszakát? – kérdezte széles vigyorral.
• Nem. – válaszoltam röviden és tömören.
• Mi az, hogy nem?
• A válaszom. – ezzel sarkon fordultam és ott akartam hagyni. Elkapta a karom, visszahúzott, hogy a fülembe tudjon súgni.
• Nem mondhatsz nekem nemet! – sziszegte. – Kurva vagy!
• Engedd el a karom, és ne csinálj jelenetet. – mondtam hidegen.
• Meg foglak baszni.
• Hűtsd le magad és engedd el a karmom, nem mondom még egyszer. – Ekkor az egyik biztonsági a vállára tette a lapát kezét, majd rám nézett.
• Madame? – az ujjai fellazultak a karomon.
• Kérem kísérje ki az urat feltűnés nélkül!
• Nem tehe…
• Hagyd abba, vagy úgy dobatlak ki, mint egy utolsó szánalmas senkit. Vagy valami rosszabb történik. Ha újra tudsz viselkedni, akkor visszajöhetsz.
• De!
• Nincs de! – sziszegtem – Indulj!
• Madame. – megfeszítve magát kezet csókolt.
• Jó éjt.

A biztonsági elengedte a vállát és kedélyes csevegést imitálva kikísérte a Rózsa lovagot. Néhány perccel később megjelentem a bejáratnál.

• Rendben elment?
• Igen, már nem balhézott.
• Helyes.
• Nem gondolod, hogy ebből gond lesz?
• Nem. Hisztis kis pöcs, de szereti, ha elutasítják, felizgatja.
• Beteg állat.
• Az, de kell nekünk.
• El kellene ásni valahol.
• Jó lenne. – mosolyogtam rá Olegre, miközben megérintettem a karját. – De nem lehet. Nem tehetjük mindig azt, amit akarunk.
• Ne is mond!
• Visszamegyek. – mielőtt elindultam, még a fülemhez hajolt.
• Tényleg jó a segged ebben a ruhában. – suttogta. Beleboxoltam a hatalmas karjába, rám vigyorgott. – Au.