Bordélyház

#12

A hölgyek kitettek magukért, és még a szokásosnál is szebbek voltak. Felsorakoztak a hosszú lépcsősoron, hogy a Madame levonulhasson közöttük. Szergej ekkor lépett be a terembe. Hozzám lépett, aki az első sorban tapsoltam meg Juliat, a fülembe súgott: Oleg azt mondta, hogy ma mindenképp nézzek be, mi a fene folyik itt? Teszem a dolgom válaszoltam hidegen. Érezte, hogy ez nem egy olyan téma, amit itt és most kell megvitatnunk. A Madame-ot körülvették a tagok, így esélye sem volt elérni Szergejt, vagy engem. Leültünk az egyik asztalhoz egy- egy itallal és vidáman cseverésztünk. Mona pillantását kerestem a tömegben, szinte szikrákat hányt ám abban nem voltam biztos, hogy a Madame miatt dühös, vagy csak a féltékenység zöld szemei szórják rám átkaikat. Annál több esze volt, hogy botrányt csináljon, így várt néhány percet, hogy az asztalunkhoz sodródjon csupán véletlenül, öreg trükk, de tetszett a kezdeményezés.

  • Madame.
  • Áh, Mona, hogy telik az estéje?
  • Köszönöm, kellemesen, remek a parti.
  • Örülök, hogy elnyerte a tetszését! Ismeri az urat?
  • Még nem volt szerencsék egymáshoz. Mona vagyok.
  • Szergej, örvendek kisasszony! – ekkor Szergej rám pillantott – Sajnos indulnom kell, megtenné Madame, hogy kikísér?
  • Természetesen.
  • Örültem Mona.
  • Kérem várjon meg, nem sokára itt vagyok!
  • Rendben Madame. – követtem Szergejt a kijárathoz.
  • Te mégis mi a fenét műveltél? – támadt nekem miután kiléptünk a látómezőből.
  • Nem szeretem, ha hülyére vesznek. Elhiszem, hogy ő volt a legjobb, de most már nem az. Gond van a könyveléssel, az ügyfelekkel és vagy engem akart megszívatni, vagy minden lánnyal ezt csinálja, de nagyon nem korrekt, ahogy a lányokat odadobja a kuncsaftoknak!
  • Ezek a lányok kurvák!
  • Lehet, de az én kurváim! Az én befektetéseim, és ha valakinek az a hobbija, hogy fojtogatja, és összeveri őket, arról nem árt, ha ők is tudnak, mielőtt rábólintanak!
  • Ezt te honnan veszed?
  • Onnan drága bátyám, hogy tegnap én nyertem meg a pasit, és ha nem vagyok elég szemfüles, akkor ma két mokkával és egy halott vendéggel indítjuk a napot!
  • Ki az?
  • Nem mindegy? Megoldottam.
  • Oleg nem mondott semmit!
  • Oleg kinek dolgozik, neked, vagy nekem?
  • Neked.
  • Akkor ne várd el tőle, hogy kémkedjen, vagy ennyire nem bízol bennem?
  • Nem erről van szó!
  • Akkor mégis miről? Azt hiszed, sőt azt akarod, hogy elbukjak?
  • Nem.
  • Akkor?
  • Mindegy.
  • Nem, nem az! Mond el, hogy mit is vársz tőlem? Bevágsz a mély vízbe, majd nem tetszik, ha felveszem a tempót és nem fulladok meg?
  • Reméltem, hogy nem fogsz, nem akarok veszekedni. A te házad, a te döntéseid, csak ne csinálj baromságot!
  • Nem fogok, ígérem.
  • Szeretlek, te kis diktátor!
  • Szeretlek, te nagy mamlasz! – megölelt. és a fülembe súgta:
  • Ez a Mona nem rossz csaj.
  • Terveim vannak vele.
  • A pokolra fogsz jutni!
  • És veled fogok ott kanasztázni! De menned kell, jó éjt, és gyere gyakrabban, vagy legalább hívj fel!
  • Jóóóóó.

Megvártam még elhajt, váltottam néhány szót az ajtón állókkal, majd visszatértem a szalonba. A hölgyek türelmesen váratták a kuncsaftjaikat, még meg nem kapták az áldásom rá pillantásokat tőlem, ekkor lassan elszivárogtak az emeleti szobákba. Mona az asztalnál ült, és türelmesen várt. A pulthoz mentem. A csapos fiú ma sokkal visszafogottabban fogadott:

  • Jó estét Madame, szeretnék elnézést kérni a tegnapiért!
  • Ne butáskodj, kedves voltál, jól esett. Készíts kérlek egy vodkát sok jéggel, és Mona kedvenc italát is.
  • Azonnal hölgyem!
  • Milyen gyorsan terjedt a hír az ebéd után?
  • Mint az erdőtűz, szerintem már az egerek is tudják az erdőben.
  • Minden pletykát tudsz?
  • Dehogy is hölgyem, neeem.
  • Ez nem volt annyira meggyőző, úgyhogy ezentúl, ha hallasz valami érdekeset, akkor arról nekem szólsz.
  • Igen hölgyem.
  • Ismered az átjárókat?
  • Persze!
  • Mindenki ismeri őket?
  • Dehogy, nekem az apám mesélt róla, akitől örököltem az állást.
  • Ez maradjon is így!
  • Rendben hölgyem! Az italok.
  • Köszönöm. – helyet foglaltam Mona mellett.
  • A csapos szerint ez a kedvenced. Ha nem gond, akkor tegeződjünk.
  • Köszönöm az italt.
  • Mióta vagy itt?
  • 5 vagy 6 éve azt hiszem. Miért? Kiöregedtem?
  • Nem hiszem, ha csak nem érzed azt, hogy kiégtél.
  • Nem, sőt. Most vagyok csak igazán formában.
  • Azért kértem, hogy maradj, mert egyrészt meg akartalak ismerni, másrészt szeretném, ha mellettem állnál, mikor a Madame bemutatja azokat a tagokat, akit feltétlenül meg kell ismernem. Azt gondolom, hogy át akar verni.
  • Az könnyen előfordulhat…
  • Szólíts Georgi-nak.
  • Georgi. A Madame sok csalafintaságot csinált az évek alatt, de ez rajtam kívül senkinek sem tűnt fel, kivéve téged. Láttam, hogy odavet annak a szörnyű pasinak.
  • Nem rossz fiú ő, csak tudni kell vele bánni.
  • Ezt mond azoknak, akikkel elbánt az évek alatt.
  • Régi tag?
  • És igen befolyásos.
  • Akkor őt megtartom, nem hagyom, hogy bárki bántson téged, vagy bármelyik lányomat, új korszakba kezdünk. – felcsillant a szeme. – Egészségedre!
  • Az új Madamera!
  • És már indul is a buli.

A Madame, mint egy csillagkapcsolás hozta az asztalomhoz és mutatta be a szerinte fontos vendégeket, miközben Mona folyamatosan visszajelzett, hogy valóban értékes tag, vagy csak egy pubi, aki valakinek a valakije, de érdemi haszna nincs. Mikor végzett a bemutatással, akkor finoman felhívtam a figyelmét, hogyha nem szeretne törött lábakkal távozni egy jelöletlen fekete furgonban, akkor szedje össze magát, és hagyjuk ezt az aggályoskodást. Látta a tekintetemben, hogy komolyan gondolom. Átmentünk a szivar szobába, ahol nagyban folyt a póker, a konyak és a kemény alkuk. Röviden bemutatott, majd elnézést kért az uraktól és magara hagyott. Az éhes pillantások perzseltek, de mivel mind úriemberek így kedélyes társalgásba bonyolódtunk, majd az asztal mellett kötöttem ki két kiváló lappal a kezemben. Így nem voltam rest és az államtitkár úr zsetonjait All in feltettem, és nyertem a játszmát. Csekély téteken játszottak, persze hozzájuk mérten, így az első hivatalos estém sikeresen zárult. Az urak hajnali 2 körül távoztak, mindenkitől személyesen köszöntem el, hogy érezzék, hogy fontosak a számunkra. Meglepetten konstatálták az odaadást és elégedett mosollyal ültek be autóikba.

A lányok a szalonban gyülekeztek, Madame Julia ekkor már nem volt a házban, Oleg gondoskodott róla, szereti, ha boldog vagyok. Pezsgőt bontottunk és koccintottunk az új kezdetre.