Bordélyház

#1

A villát még Szergej édesapja vásárolta az anyámnak, hogy kimutassa mennyire oda van érte. A szerelem nem tartott sokáig, mert a beköltözésünk után néhány héttel Szása elvérzett egy késdobáló kocsma padlóján. A vétlen áldozat, aki beállt két részeg balek közé, akik épp ölre mentek. Az anyám soha nem tudta feldolgozni a halálát, így a temetés után két héttel felvágta az ereit. Ketten maradtunk Szergejjel az őrült nagy házra, aminek akkor semmi hasznát sem láttuk. Épp nem dübörgött a gazdaság így ott ragadtunk, mi a két árva. Hogy az apám ki volt, az soha nem derült ki, talán, ha az anyám nem szakmabeli, akkor nem maradt volna ismeretlen személy, az aki 23 kromoszómával járult hozzá az életemhez. Lehet, hogy ennek így kellett lennie. Szását nagyon megkedveltem, még az anyámat istápolta, és igyekezett bearanyozni a napjait, hol jobban, hol rosszabbul. Most is egymás mellett fekszenek a közeli temetőben, talán ideje lenne virágot vinnem a sírjukra.

Szergejt is megviselte, hogy elment előbb az apja, majd az én anyám is, de igyekezett elnyelni a fájdalmát, vagy inkább kivetíteni másokra, mert annyi törött orrot és bordát soha nem láttam még, mint mikor ő tombolt. Úgy vigyázott rám, mint ha édes húga lennék, és addig szekált, még be nem fejeztem a sulit. Ő kimaradt és saját bandát verbuvált magának, így gyakran ébredtem a kék villogóra, ami ütemesen tört be a szobám ablakán. Valamit mégis jól csinált, mert soha nem jutott el a vádemelésig, és csak egy két éjszakát töltött bent a zárkában. Ha bevitték, akkor reggel langyos vajas croissant várt az étkező asztalán a tejeskávém mellett. Szerettem, hogy gondoskodik rólam, hogy számíthatok rá, hogy mindig ott van mellettem. Ahogy teltek az évek igazi szövetség alakult ki köztünk. Szedett össze némi pénzt, így gondolta, hogy kezdeni kellene valamit a villával – amit anyám után csak én örököltem – odarángatott egy rakás kétes alakot, akik meglepő hatékonysággal rakták rendbe a kissé már lepusztult helyet szobáról szobára, folyosóról folyosóra. Mire elkészült a villa Szergej már alig mászkált el esténként, ellenben egyre drágább autók parkoltak a kertben és egyre többen hajbókoltak neki, ami nagyon mulatságos volt, de néhány szúrós pillantás után tudtam, hogy holmi kislányos kuncogással nem ronthatom a felépített hatalmát, így márványszerűen megvető arcot öltöttem magamra. Keresve az elismerést a pillantásában, amit az apró huncut szikrák meg is adtak nekem.

  • Gyönyörű voltál ma este.
  • Ki szerint? – kérdeztem vissza hetykén, miközben vodkát töltöttem a poharába.
  • Mindenki szerint.
  • Persze, mert nem mernek mást mondani. Félnek tőled.
  • Csak tartanak, de ez nem jelenti azt, hogy nem mondanak igazat, sőt.
  • Sőt… Szergej. – mondtam szinte suttogva.
  • Mond Csillagom!
  • Rettenetesen unatkozom.
  • Keressünk neked valami filmet?
  • Nem most, úgy általában. Hálás vagyok, hogy eltartasz, de ha nem csinálok valamit, akkor rövid távon meg fogok őrülni.
  • Azt hittem, hogy jó így neked.
  • Ne érts félre, nem akarok hálátlan buta liba lenni, de szeretnék valamit kezdeni magammal.
  • És mihez lenne kedved? Vegyek neked egy butikot?
  • Csinálj nekem egy férfi elit klubbot.
  • Hogy mit?
  • Egy férfi elit klubbot!
  • Még most sem értem.
  • Egy bordélyházat! – vágtam oda mérgesen.
  • Ja, hogy Madame szeretnél lenni, és lányokat gardírozni?
  • Igen.
  • Ostoba lány….
  • Csak figyelj!
  • Figyelek. – mondta a tőle telhető legnagyobb higgadtsággal, de a homlokán megszaporodott ráncok nem jósoltak jót. Egy órányi magyarázkodás és néhány teleírt, számolt papírral az asztal közepén láttam rajta, hogy végre elkezdett komolyan venni. – Kicsilány, átgondolom, és a hétvégén, ha lement a vircsaft megbeszéljük.
  • Tuti?
  • Szoktam én hazudni? – szúrós pillantást vetettem rá – Persze, hogy szoktam, de neked csak ritkán. – mondta mosolyogva.
  • Szoktál, de remélem, most nem fogsz. Egyébként, ha lenne itt még egy két szép lány, akkor a léhűtők nem rám csorgatnák a nyálukat!

Ezzel a lendülettel sarkon fordultam, de a szemem sarkából láttam, ahogy fáradt tekintettel rázza a fejét és mosolyog. Egész éjjel hánykolódtam csak az ágyamban, végigpörgetve 500 ötletet, hogyha Szergej nemet mond, akkor hogyan fogom újra és újra ostrom alá venni, még el nem érem a célom.