#10

Reggel 9 körül Madame Julia már az ajtó előtt rostokolt. A pánikszobában ültem, és vártam, hogy mikor szánja rá magát, hogy bekopogjon. Oleg egyik embere tűnt fel a folyosó végén, biccentett a Madamenak, majd kopogott kétszer, nem válaszoltam, kinyitotta az ajtót, kopogott a kereten, majd bekukkantott. Nem látott sehol így belépett és az íróasztalra tett egy hatalmas csokor vörös rózsát. Szétnézett, majd távozott. A Madame kérdőn pillantott rá, mikor közölte, hogy nincs bent senki. Ettől még feszültebb lett, hiszen tudta, hogy nem vagyok a lakosztályomban. Egy ideig tépelődött még az ajtóm előtt, majd sarkon fordult és nekilátott a napi rutinnak a konyhában.

Az éjszaka megivott vodka még húzta a fejem, bágyadtan néztem a monitorokat. Eltelt egy óra, feltűnt, hogy Oleg fel és alá mászkál az épületben, mindenkivel vált pár szót, majd egyre ráncosabbá válik a homloka. Előszedtem a telefonom, csak ennyit írtam neki: pánikszoba. Belenézett a kamerába és bólintott. Nem sokkal később oda is ért.

• Miért bujkálsz?
• Nem bujkálok, csak figyelek.
• Az az én dolgom.
• Mégis szem elől tévesztettél.
• Mert a falakban közlekedsz, mint egy mumus. A csajok már félnek tőled.
• Oh, milyen jól informált vagy. Mennyit húztál már meg?
• Kire vagy dühös?
• A Madamera. Megpróbált csőbe húzni. A vendég, akit választott elveri a csajokat.
• De te ezt tudtad, mikor ráböktél, vagy nem?
• Nem az aktáiból. Szergej mesélt róla.
• Bántott téged?
• Én bántottam őt.
• Kezdek félni tőled. Ki küldte a rózsákat?
• Nem Szergej?
• Nem hiszem. Ő ruhákat küld, nem virágot, nem szereti a vágott virágokat.
• Jogos, behozod a kártyát, egy ideig még nem akarok senkit sem látni.
• Persze. Na, ki az?
• Egy elégedett ügyfél.
• Melyik?
• A tegnapi.
• Bántod és virágot küld. Lehet alábecsült a Madame. – szúrós pillantást vetettem rá
• Nem csak ő. Mikor ebédelnek a lányok?
• Háromkor.
• Addig még rengeteg időm van. Visszamegyek aludni. Senkinek nem vagyok itt.
• Sze
• Még neki sem. Alszom. Kettő körül ébressz fel kérlek!

Épp, hogy kibújtam a gardróbból, mikor megláttam a másik csokor rózsát, szintén a tegnapi kuncsaft. Milyen lelkes, gondoltam magamban. Kihúztam egy szálat a csokorból megszagoltam, majd az ágyra morzsoltam a szirmait. Elhevertem rajta, magamra húztam a takarót és mély álomba zuhantam.

Oleg pontban kettőkor megállt az ágyam mellett és az orrom irányába legyezgette a forró kávé illatát.

• Erős, mint a patkányméreg?
• Nagyon remélem, vagy fejek fognak hullani a konyhában.
• Azért az túlzás lenne, elég, ha térden lövöd, aki elcseszte.
• A hullák nem beszélnek.
• Mi a helyzet a Madamemal? – kérdeztem, miközben felültem az ágyban. Oleg a kezembe adta a csészét. – Jó forró, köszönöm.
• Azt hiszem jó vagy felszültség fokozásban, mindenkivel üvöltözött egész délelőtt, nagyon ideges, és az végképp kikészíti, hogy nem tudja, hogy Szergej tud-e már a kis fricskájáról, vagy sem. Egyébként tud róla?
• Nem, nem fogok azonnal hozzá rohanni, mert egy nő ki akar velem babrálni. Fontosabb dolgai vannak, mint hogy a tyúkudvar butaságaival foglalkozzon. Ha nagy lenne a gond, akkor szólnék, de így minek?
• Mi a mai terv?
• Előrehozom a bemutatkozásom, azt pletykálják, hogy a csajod vagyok és titokban mindenhol a magadévá teszel. – mondtam vigyorogva.
• Arra azért emlékeznék.
• Remélem is, mert feledhetetlen vagyok.
• Az, ki is vagy?
• Kapd be! Van még kávé?
• Persze, hogy van, de le kell érte menned a konyhába.
• Aljas.
• Csak viccelek, egy kannával hoztam.
• Akkor kérek még. Nagy kihívás lesz, hogy úgy nézzek ki, mint aki nem volt tajti részeg az éjjel.
• Nem neked kellene kiinnod a bárt.
• Valóban, de most hagyj öltözködni, háromkor a személyzeti étkezőben!
• Csini legyél!

Ropogósra keményített fehér blúz, egy jó szabású szövet nadrág, bokacsizma és egy a nadrághoz passzoló mellény, a hajam copfba fogtam, egy visszafogott smink, cseresznye ajkak. A széfből kivettem egy hosszú láncot rajta egy egyszerűen gyönyörű medállal, és a kis gyémánt fülbevalók. Elégedett voltam magammal. 3 előtt néhány perccel láttam, hogy Oleg a lakosztály felé tart, újabb üzenet: Iroda. Erre már válasz is érkezett: mumus!