Bordélyház

#10

Reggel 9 körül Madame Julia már az ajtó előtt rostokolt. A pánikszobában ültem, és vártam, hogy mikor szánja rá magát, hogy bekopogjon. Oleg egyik embere tűnt fel a folyosó végén, biccentett a Madamenak, majd kopogott kétszer, nem válaszoltam, kinyitotta az ajtót, kopogott a kereten, majd bekukkantott. Nem látott sehol így belépett és az íróasztalra tett egy hatalmas csokor vörös rózsát. Szétnézett, majd távozott. A Madame kérdőn pillantott rá, mikor közölte, hogy nincs bent senki. Ettől még feszültebb lett, hiszen tudta, hogy nem vagyok a lakosztályomban. Egy ideig tépelődött még az ajtóm előtt, majd sarkon fordult és nekilátott a napi rutinnak a konyhában.

Az éjszaka megivott vodka még húzta a fejem, bágyadtan néztem a monitorokat. Eltelt egy óra, feltűnt, hogy Oleg fel és alá mászkál az épületben, mindenkivel vált pár szót, majd egyre ráncosabbá válik a homloka. Előszedtem a telefonom, csak ennyit írtam neki: pánikszoba. Belenézett a kamerába és bólintott. Nem sokkal később oda is ért.

  • Miért bujkálsz?
  • Nem bujkálok, csak figyelek.
  • Az az én dolgom.
  • Mégis szem elől tévesztettél.
  • Mert a falakban közlekedsz, mint egy mumus. A csajok már félnek tőled.
  • Oh, milyen jól informált vagy. Mennyit húztál már meg?
  • Kire vagy dühös?
  • A Madamera. Megpróbált csőbe húzni. A vendég, akit választott elveri a csajokat.
  • De te ezt tudtad, mikor ráböktél, vagy nem?
  • Nem az aktáiból. Szergej mesélt róla.
  • Bántott téged?
  • Én bántottam őt.
  • Kezdek félni tőled. Ki küldte a rózsákat?
  • Nem Szergej?
  • Nem hiszem. Ő ruhákat küld, nem virágot, nem szereti a vágott virágokat.
  • Jogos, behozod a kártyát, egy ideig még nem akarok senkit sem látni.
  • Persze. Na, ki az?
  • Egy elégedett ügyfél.
  • Melyik?
  • A tegnapi.
  • Bántod és virágot küld. Lehet alábecsült a Madame. – szúrós pillantást vetettem rá
  • Nem csak ő. Mikor ebédelnek a lányok?
  • Háromkor.
  • Addig még rengeteg időm van. Visszamegyek aludni. Senkinek nem vagyok itt.
  • Sze
  • Még neki sem. Alszom. Kettő körül ébressz fel kérlek!

Épp, hogy kibújtam a gardróbból, mikor megláttam a másik csokor rózsát, szintén a tegnapi kuncsaft. Milyen lelkes, gondoltam magamban. Kihúztam egy szálat a csokorból megszagoltam, majd az ágyra morzsoltam a szirmait. Elhevertem rajta, magamra húztam a takarót és mély álomba zuhantam.

Oleg pontban kettőkor megállt az ágyam mellett és az orrom irányába legyezgette a forró kávé illatát.

  • Erős, mint a patkányméreg?
  • Nagyon remélem, vagy fejek fognak hullani a konyhában.
  • Azért az túlzás lenne, elég, ha térden lövöd, aki elcseszte.
  • A hullák nem beszélnek.
  • Mi a helyzet a Madamemal? – kérdeztem, miközben felültem az ágyban. Oleg a kezembe adta a csészét. – Jó forró, köszönöm.
  • Azt hiszem jó vagy felszültség fokozásban, mindenkivel üvöltözött egész délelőtt, nagyon ideges, és az végképp kikészíti, hogy nem tudja, hogy Szergej tud-e már a kis fricskájáról, vagy sem. Egyébként tud róla?
  • Nem, nem fogok azonnal hozzá rohanni, mert egy nő ki akar velem babrálni. Fontosabb dolgai vannak, mint hogy a tyúkudvar butaságaival foglalkozzon. Ha nagy lenne a gond, akkor szólnék, de így minek?
  • Mi a mai terv?
  • Előrehozom a bemutatkozásom, azt pletykálják, hogy a csajod vagyok és titokban mindenhol a magadévá teszel. – mondtam vigyorogva.
  • Arra azért emlékeznék.
  • Remélem is, mert feledhetetlen vagyok.
  • Az, ki is vagy?
  • Kapd be! Van még kávé?
  • Persze, hogy van, de le kell érte menned a konyhába.
  • Aljas.
  • Csak viccelek, egy kannával hoztam.
  • Akkor kérek még. Nagy kihívás lesz, hogy úgy nézzek ki, mint aki nem volt tajti részeg az éjjel.
  • Nem neked kellene kiinnod a bárt.
  • Valóban, de most hagyj öltözködni, háromkor a személyzeti étkezőben!
  • Csini legyél!

Ropogósra keményített fehér blúz, egy jó szabású szövet nadrág, bokacsizma és egy a nadrághoz passzoló mellény, a hajam copfba fogtam, egy visszafogott smink, cseresznye ajkak. A széfből kivettem egy hosszú láncot rajta egy egyszerűen gyönyörű medállal, és a kis gyémánt fülbevalók. Elégedett voltam magammal. 3 előtt néhány perccel láttam, hogy Oleg a lakosztály felé tart, újabb üzenet: Iroda. Erre már válasz is érkezett: mumus!